Sajtóhírek

„Isten áldd meg a magyart”

2010/01/18 - – a Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén Ökumenikus istentiszteleten hirdetett igét Bölcskei Gusztáv református püspök és Kocsis Fülöp görög katolikus püspök a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 17-én Szatmárcsekén a református templomban. Az esemény díszvendége Sólyom László köztársasági elnök volt. A Magyar Kultúra Napjáról Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező emlékezett meg, aki ezen az alkalmon a Kölcsey Társaság emlékplakettjét is átvehette. "Tanúknak kell lennünk a mai világban, hogy tanúskodjunk arról, jelen van Jézus irgalmassága" – mondta Bölcskei Gusztáv Szatmárcsekén, a Magyar Kultúra Napján. A püspök igehirdetésében arról szólt, hogy „lehet keresni a holtak között az élőt, tudva azt, hogy a feltámadott Jézus az igazság, aki azt mondja: merjetek tanúk lenni egy olyan világban, ahol vádló, védő és vádlott is sok van, csak a tanú kevés." Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta: 1989 óta eltelt több mint húsz év és „azt hittük, hogy vége a fogságnak, de rá kell jönnünk, hogy könnyebb volt Izraelnek kivonulni Egyiptomból, mint Egyiptomnak Izraelből.” "Helyet kell adni az igaz szónak, ki kell mondani az igaz értékeket" - mondta Kocsis Fülöp. A görög katolikus püspök igehirdetésében a Magyar Kultúra Napján arról beszélt, hogy a mai világban azért szenvedünk, mert nem vesszük észre az igazi értékeket. A püspök hangsúlyozta, hogy vannak hamis próféták, akik azt próbálják elhitetni, hogy az értékek adhatók-vehetők, „de nekünk egyszerű embereknek észre kell venni az igazi szépet, mert mindenkiben megvan a készség és képesség, hogy alkosson”- fogalmazott Kocsis Fülöp. Az ünnepségen Sólyom László, a Magyar Köztáraság elnöke a Himnusz fontosságáról beszélt, ugyanis a nemzeti imádság „összeforrt a történelemmel és a hazaszeretettel”. "A Himnusz romolhatatlan és nem helyettesíthető, önmagában teljes, mint a piros-fehér-zöld színű zászló" – mondta az államfő. Sólyom László úgy fogalmazott: a magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet. A Magyar Kultúra Napjáról Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező emlékezett meg, aki a Kölcsey Társaság emlékplakettjét is átvehette ebből az alkalomból. A korábbi években is jeles közéleti személyiségek – többek között: Melocco Miklós szobrászművész, Kányádi Sándor költő, Jókai Anna író, Makovecz Imre építész – kaptak szót ezen a napon, és a magyar műveltség állapotával, a felelős magyar értelmiségi, alkotói magatartással kapcsolatban osztották meg gondolataikat a hallgatósággal. Jankovics Marcel szerint 2010-ben a kultúra „rossz bőrben van”. A művész azt hangsúlyozta beszédében, hogy a kultúra az alapja mindennek. Jankovics Marcell azt kérte a több mint ötszáz fős ünneplő gyülekezettől, hogy „keljünk reggelente azzal a tudattal, hogy ma is kulturáltan és a kultúrában élünk”. A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. www.reformatus.hu

Életeket mentenek a magyarok Haitin

2010/01/17 - Megmentették egy kisfiú életét a magyar segélymunkások Haitin. A Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportja a főváros repülőterén látja el a sérülteket. Megérkezésükkor egy kisfiút vittek hozzájuk, akinek összeomlott a keringése, és újra kellett éleszteni. A másik magyar csoport, a Baptista Szeretetszolgálat alakulata Port-au-Prince-ben, egy klinikán dolgozik. A baptisták főigazgatója telefonon nyilatkozott a hírTV-nek Haitiről: azt mondta, valóban vannak fosztogatások a városban, de a magyar segélymunkások nincsenek veszélyben. A Magyar Baptista Szeretetszolgálat egyébként gyűjtést indított a haiti földrengés túlélőinek megsegítésére. A részletekről a szeretetszolgálat honlapján olvasható tájékoztató. (hírTV)

Nyújtsunk segítő jobbot a Haiti földrengés túlélőinek!

2010/01/16 - Kedves Testvérek! Kedd este igen erős, a Richter-skála szerinti 7.3-as erejű földrengés rázta meg Haiti fővárosát. A több mint egymillió lakosú főváros nagy része, kórházai, iskolái romba dőltek, maga alá temetve több tízezer embert. A főváros infrastruktúrája lebénult, lassítva a mentési munkák elindulását. Az országban nagyon kevés az orvos, ezért a betegeket a családtagok a főváros repülőterére viszik, hogy az érkező segélyszervezetek orvosai azonnal segíthessenek nekik. A fővárosban olyan nagy az éhség és a kétségbeesés, hogy a lakosok a halottakból óriási halmokat hordanak össze, hogy ezzel hívják fel a segélyszervezetek figyelmét a baj nagyságára, és ösztönözzék őket a gyors segítségnyújtásra. A katasztrófa döbbenetes nagysága arra indít bennünket, hogy Urunk nevében testvéri jobbot nyújtsunk a reményvesztett és kétségbeesett túlélőknek. A Magyar Református Szeretetszolgálat orvosokból és ápolókból álló mentőcsapata a katasztrófa másnapján már készen állt az indulásra. Szeretetszolgálatunk öt fős mentőcsoportja pénteken hajnalban indult útnak Budapestről és szombat reggel ért Haiti fővárosába. Csapatunk bejutását a katasztrófa sújtotta térségbe a Dominikai Nemzeti Katasztrófavédelmi Egység segíti. Ők biztosítják csoportunk szállítását és haiti határátkelését, kíséretét a zavargások és az esetleges támadások miatt. A katasztrófa helyszínén a Haiti katasztrófavédelem és az ENSZ helyi koordinátorai jelölik ki számukra azt a területet, ahol el kell látniuk a hozzájuk érkező túlélőket, sérülteket. Az orvosokra, ápolókra nagy szükség van a földrengés sújtotta területen, mert a túlélőkért kutató szakembereket is bevonják a betegek ellátására, amíg nincs elegendő orvos a körzetben. A Szeretetszolgálat nem csak a sérültek gyógyításában vállal feladatot, hanem a túlélők megtalálásában, kiszabadításában és ellátásában is. A csoport kötszert, gyógyszert, infúziót, emelő, vágó eszközöket visz magával a saját munkájuk megsegítésére. A csapat várhatóan egy hetet tölt a területen. A Magyar Református Szeretetszolgálat segítségnyújtó akciója alatt igyekszünk folyamatosan hírt adni a fejleményekről a www.jobbadni.hu weboldalon. A Magyar Református Szeretetszolgálat országos gyűjtést hirdet a bajbajutott haiti túlélők, főleg gyermekek megsegítésére. Kérünk mindenkit, hogy lehetőség szerint adományainkkal álljunk azok mellé, akik még tőlünk is szegényebbek, ezzel bizonyítva Református Egyházunk nemzetközi szolidaritását és szerepvállalását, a testvéri közösség vállalását. Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány, 1146 Budapest, Hungária krt. 200. Számlaszám: CIB BANK 10702019-85008898-51100005 Kérjük a csekken, átutaláson tüntessék fel: "Haiti misszió" Hálás szívvel köszönjük minden jókedvű adakozó felajánlását, tudva azt, hogy csak az marad meg, amit továbbadunk! Kérjük Testvéreinket, hogy imádkozzanak a katasztrófa minden áldozatáért, a mentőcsoport tagjaiért, a Haiti misszió áldásaiért és sikeréért! Gyülekezeteink, intézményeink szolgálatára Isten áldását kérve, testvéri köszöntéssel: Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke Fodor Gusztáv, lelkész, főkoordinátor Budapest, 2010. január 16. Bővebb információkért hívja Gilicze Réka, sajtóreferens számát: 06-30-74-86-256

Akinek Isten szolgálata nem teher, hanem kitüntetés

2010/01/16 - - Hogyan tekint vissza életútjára, immár hatvanöt évnyi szolgálatára? - Nagyon hosszú, számomra különösen csodás idő volt ez. Igazat szól az ének, mely szerint az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Néha csak utólag derült ki, mi volt valójában az Isten szándéka, akarata, de amint a magyar szólás is tartja, minden jó, ha a vége jó. Elmondhatom, hogy nagyon sok mindenen mentem keresztül életem során, mégis megmaradtam. Mindez kegyelem, csoda, Isten akarata; nem az én ügyességem, rátermettségem következménye, hanem Isten gondoskodásáé. Visszatekintve a múltra, csak hálával tartozom Istennek, amiért megőrzött, megáldott, még a hét és fél évnyi sztálini lágert is javamra fordította. - Önéletrajzában úgy jellemezte a lágerben töltött éveket, hogy az az idő "Hét szűk és hét bő esztendő volt egyszerre". Miként lehetett szolgálatként felfogni a Gulág jelentette megpróbáltatásokat és borzalmakat? - Valóban hét szűk esztendő volt az, de annyi áldásban részesültem az idő alatt, oly sok szép emléket őriztem meg azokból az időkből! Talán még többet is, mint szomorú emléket. Érdekes, hogy az ember emlékezetében jobban megmarad a szép és a jó, mint a szenvedés és a nehézség. Legalábbis én ezt tapasztalom. Pedig a fogságban töltött első 2-3 év nagyon nehéz volt: az éhezés, a szomjúság, a sok poloska és tetű, a könyörtelen munka. Már az időjárás is borzasztó volt Kazahsztánban - nyáron néha 60 fokos volt a forróság, télen 40 fokos hidegek is előfordultak. Az ember most mégis a szépre emlékezik vissza - beszélgetésekre, találkozásokra, élményekre. Örülök, hogy úgy beszélhetek minderről, mint amit át- és túléltem, tehát nem könyvből olvastam. Ez Isten ajándéka, ez a kegyelem, ez a kiválasztás. Amikor Isten meg akar áldani valakit, még az oroszlánok vermében is megáldja. A lágerben megtapasztalhattam, hogy ugyanazon éhezésért, munkáért és poloskajárásért az egyik ember imádkozott, hálát adva az Istennek, amiért még él, míg a másik örökösen káromkodott, mindig mást hibáztatott. Azt mondhatom a mai fiataloknak is, hogy fontos nem büntetésnek tekinteni a megpróbáltatást, hanem Isten formáló kezének. - Püspök úr a második világháború utáni reményvesztettségben is tudott hitet találni ahhoz, hogy Isten szolgálatát válassza élete céljául. Honnan meríthetünk hitet mi, ma élők? - A hit az a csodálatos dolog, amit nem lehet megmagyarázni, az Isten kegyelme. A második világháború idején Budapesten éltem át az ostromot, azután jöttem haza. Akkor azt hittem, soha nem kerülök ilyen nehéz helyzetbe, de tévedtem: a lágerben még nehezebb volt. Isten azonban akkor is, azután is megoldott minden gondot. Nem szabad kétségbe esni! A legnagyobb probléma manapság az, hogy a fiatalok között sokan nem látják a kiutat, nem látják a megoldást, kapkodnak fűhöz, fához, főleg az alkoholhoz, az ajzószerekhez. Azt hiszik, hogy a részegség, a megváltozott tudatállapot segít felejteni, megszünteti a problémákat, de ez nem igaz, mert amikor elmúlik a szerek hatása, még jobban fájnak ugyanazok a dolgok. Jézusban azonban megoldódnak a gondok, és az ember megtalálja a kivezető utat. - Önnek jutott az a feladat, hogy a rendszerváltást követően felélessze a református egyházat Kárpátalján. Ma hogyan látja, mit jelentett ez a munka? - Olyan volt ez, mint a zsidó nép számára a babiloni fogságból való hazatérés. Isten ajándéka volt az a számukra, hiszen hazatérhettek, és felépíthették a templomot. Isten számunkra is adott egy nagy lehetőséget, hogy munkálkodhassunk, építhessük gyülekezeteinket, egyházunkat. Gondoljunk arra, hogy Kárpátalján mintegy tucatnyi református templom épült abban az időszakban! Hét cigány templom épült - több, mint bárhol máshol! Isteni kegyelem volt ez, s én örülök, hogy részese lehettem ennek a munkának. Isten kitüntetésének tartom ezt a lehetőséget, amiért hálás vagyok, s amíg a szívem dobog, folytatni akarom, mert számomra ez nem teher. hk

„Egy hatalmas sikoly, nem simogat, hanem felráz"- a Kontrasztkiállításról

2010/01/14 - Ha a kisvárdai református fiatalokról esik szó, egyházunkban, de talán még azon kívül is sokaknak a színjátszás, az ifi által színpadra állított nagyszabású énekes-zenés-táncos darabok, a hit kérdéseivel foglalkozó Damaszkusz, a hazaszeretetet zászlajára tűző Pilvax, és a kettőt együtt megszólaltató A Megfeszített című rockopera jut eszébe. A Biblia évében, 2008 nyarán mégis valami egészen új ötlettel rukkolt elő a szabolcsi kisváros református gyülekezetének ifjúsága. „Szomorúan tapasztalom, hogy még az egyházi kötődésű fiatalok közt is sokan vannak, akik egyáltalán nem is tervezik, hogy családban fognak élni. Nagyon sokan sérült vagy csonka családból jönnek, ahol az otthon nem segít, nem ösztönöz, hanem egyenesen hátráltat, és félelmek forrása” – nyilatkozta akkor Százvai László, a gyülekezet ifjúsági lelkésze, aki azt is elmondta, hogy az egyik ifjúsági bibliaórán erről beszélgetve támadt az ötletük: családi napot kellene szervezni a Biblia éve jegyében. A gondolatot végül a Tiszántúli Református Egyházkerület és a helyi testvéregyházak is felkarolták, így a július 26-án megtartott rendezvény több ezer főt megmozgató fesztivállá nőtte ki magát. A kisvárdai fiatalokat ismerve azonban meglepődtünk volna, ha pusztán az ötletelésben merül ki tevékenységük. Nem olyan fából faragták őket! Ahogy ifjú lelkipásztoruk is mondja: „Elvünk, hogy az ifi ne pusztán egy patronált csoportja legyen a gyülekezetnek, hanem maga is tegyen hozzá valamit annak életéhez.” Ezért a szervezési feladatok elvégzése és az egyik rockopera színpadra állítása mellett még arra is futotta erejükből és kreativitásukból, hogy a családi napra összeállítsák a Kontrasztkiállítást. Az összeállítás egyaránt bemutatja az élet árnyékos és napos oldalát, és megadja a megoldást is. A széthulló családokkal és a családon belüli erőszakkal szemben odaállítja a szerelmet és a házasságot, az apa és az anya szerepkörét; a szenvedélybetegségekkel szemben megmutatja a pótszerek nélküli élet valódi szabadságát és örömét; az abortusszal szemben a születés és a gyermekvállalás csodáját; az öngyilkossággal, céltalansággal és depresszióval szemben a küldetéses, céltudatos életet és annak valódi értelmét; és mindezt betetőzi a megváltás csodájának bemutatása.

József arcképe ókori egyiptomi pénzérméken

2010/01/14 - A bibliai József pátriárka képmásával és nevével ellátott ókori pénzérméket fedeztek föl Kairóban, az Egyiptomi Múzeum raktárában.

Ha egy nemzet talpra akar állni mindenkire szükség van

2010/01/11 - Félelmetes aktualitással bírnak a 150 évvel ezelőtt események – mondta Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök a protestáns pátens elleni tiltakozás 150. évfordulóján tartott ünnepi istentiszteleten a Debreceni Kistemplomban. A püspök szerint a pátens nemcsak egy gyülekezetnek, hanem az egész Kárpát-medencei reformátusságnak az ügye. 1860-ban hatezren tiltakoztak a pátens ellen Debrecenben. A világosi fegyverletétel után a Habsburgok a protestáns egyházban látták a potenciális veszélyforrást, ezért mindent megtettek működésük ellen. Betiltották az egyházgyűléseket, az egyházkerületeket katonai kerületekbe kényszerítettek volna. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke prédikációjában Lukács evangéliumából idézett: “Az újszövetségi bibliai szakaszban hangzik el, hogy jól látni, tisztán látni, a másik szeméből a gerendát kivenni csak az tudja, aki a sajátjából kiveszi a szálkát. A pátens elleni tiltakozás azért példaértékű, mert ott egy nagy közösség, 5-6 ezer ember együtt fejezte ki vétóját egy rájuk erőltetett intézkedés ellen.” Félelmetes aktualitással bírnak a 150 évvel ezelőtti események - mondta a püspök. Egy olyan korban, amikor a magyar társadalmat a közösségek széthullásának veszélye fenyegeti, a tisztánlátást eltorzítják az indulatok, egyesek azt gondolják, hőbörgéssel, ordibálással mindent meg lehet oldani, mások azt mondják, hogy csak a nemzetközi érdekeknek kell alárendelni a magyar nemzeti érdekeket, akkor nagyon kijózanító, hogy hogyan tudott itt egy közösség összezárni, megkeresni a szövetségeseket. Megértették azt, hogy ha a nemzet talpra akar állni egy olyan tragédia után, mint a szabadságharc bukása, akkor mindenkire szükség van – mondta a püspök. Sok mindent tanulhatnánk a 150 évvel ezelőtti eseményekből mostani helyzetünkben az előttünk álló hetekre, hónapokra nézve, amikor sok minden próbálja zavarni ezt a tisztánlátást- hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv. Egy kicsit háttérbe szorult saját megemlékezéseink sorában a pátensre való emlékezés – mondta az Európa Rádiónak Bölcskei Gusztáv. Ez nem egy gyülekezet, egy egyházkerület ügye volt, hanem annak a reformátusságnak, ami ma a Kárpát-medencei gyülekezetek összességét jelenti. Ezért ebben az eszentdőben a Generális Konvent soron következő, pünkösd előtti közgyűlésén is megemlékezünk erről. Megkérdezzük magunkat, a most hatalmon lévőket, hogyan lehet ma emberségesen, krisztusi módon és eredményesen képviselni ezeket az értékeket – tette hozzá a püspök. Beély Katalin/Európa Rádió

Mit üzen a mának Petőfi?

2010/01/08 - Badalóban hosszú évtizedek óta megszokott hagyomány, hogy az új esztendő beköszönte mellett egyúttal Petőfi Sándor születésének évfordulójáról is megemlékeznek. A helyi református templom külső falán 1938 óta emléktábla jelzi azt, hogy a lánglelkű költő 1847. július 17-én – útban Erdélybe menyasszonyához, Szendrey Júliához – e szent falak tövében tartott pihenőt. A megemlékezést az esős idő miatt ezúttal rendhagyó módon a templomban tartották meg. Baráth Imre lelkész igehirdetését követően Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a megemlékezőket, majd Nagy András, a Tisza-parti település polgármestere beszélt arról, hogy milyen örökséget jelent a badalóiak számára Petőfi Sándor emléke. – A helyiek joggal lehetnek büszkék arra, hogy a Kárpátalján fellelhető négy Petőfi-emléktábla egyike itt, Badalóban található, és gondosan őrzik ezt az örökséget az utókor számára – emelte ki beszédében a falu első embere. Ezt követően Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének alelnöke, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-UMP frakciójának vezetője méltatta Petőfi Sándor rövid, de annál tartalmasabb életútját, kiemelvén azt a tényt, hogy a mindössze 26 és fél évet élt költő olyan életművet hagyott az utókorra, amilyet kortársai közül és azóta sem senki, hiszen az ő műveit fordították le a világon a legtöbb nyelvre. Amikor 163 éve Petőfi itt járt, nyilván bejött e templomba, körbenézett és elgondolkodott egy időre. A nagy kérdés az, hogy mit üzen a mának Petőfi? Azt üzeni, hogy az igaz ügyért folytatott harcot sohasem szabad feladni, azért mindig és minden körülmények között tenni kell. Csak az tud nagyot alkotni, aki saját maga számára is olyan normákat, olyan magas erkölcsi követelményeket támaszt, mint annak idején Petőfi Sándor – mondta a szónok. A beszédek elhangzása után Szoboszlai Zoltán, a Beregszászi Magyar Gimnázium első évfolyamos tanulója szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című Petőfi-verset, majd nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően a Petőfi-emléktáblánál elhelyezték a megemlékezés koszorúit. (tamási)

Két templomot is felgyújtottak

2010/01/08 - Két újabb keresztény templomot is felgyújtottak pénteken Malajziában az Allah szó nem muzulmánok általi használata miatt kirobbant vitában.

ELMÉLKEDÉS KÁLVINNAL 2010-RE

2010/01/06 -   Az alábbi elmélkedésben Kálvin gondolatait, imádságai részleteit kötjük össze időszerű kéréseinkkel. A dőlt betűs rész Kálvintól való.   Mindenható Isten, mivel Te alászálltál, eljöttél közénk, s arról gondoskodsz, hogy mindazt megkapjuk, ami nekünk a földi élethez szükséges és hasznos, segíts minket abban, hogy egészen Rád hagyatkozzunk, s áldásodat készségesen elfogadjuk…   Urunk, előttünk az újesztendő. Sokan tekintenek kétkedőn és bizonytalanul, megkeseredve a jövőbe. Abban a világban, ahol a befolyásosak és a gazdagok gondolják magukat a legfontosabbnak, s első dolguk, hogy reggel megnézzék a börzeindex alakulását, ahol viszont azok vannak többségben, akiknek nevében most megszólítunk Téged: Mondd meg nekünk, mi az, ami igazán szükséges és fontos. Hadd figyeljünk még odaadóbban szavadra, Uram, esztendő fordulóján, és a 2010. év minden napján!   Isten Lelke, Te vezess minket, és gyújts szívünkben olyan buzgóságot, mely lángolva keres Téged, Urunk!   Kérünk, légy a kétkedőkkel, a megszomorítottakkal, akik az élet viharaiban elhagyták hitüket. Ne engedd, hogy hallgassunk ott, ahol vigasztalásul vagy támaszul lehetünk. Add Igédet, amivel hathatósan erősíthetjük az erőtleneket. Te adj szánkba szavakat, melyekkel megszólíthatjuk embertársunkat, és el is érhetjük őt.   Kegyetlenkedések és féktelen embertelenség tombol körülöttünk, s ez a legnagyobb zavarodottságot támasztja szívünkben. Minden, ami egyszerű, odavész, s a tomboló jogtalanság háborúkhoz vezet, meg ember ember elleni küzdelméhez, amire már szinte nincs törvény.   Kérünk Urunk, küldd el a Te megbékéltető Lelkedet a harcok és a gyilkos indulatok által feldúlt vidékekre és szívekbe. Oltalmazd a védtelent, aki a borzalmas cselekmények kiszolgáltatottja.   Ahol viszont Téged megismernek, ott az emberség is megszületik, s úgy ápolják azt, mint a termőföldet. Ahol viszont az emberek kölcsönösen elnyomják egymást, s hazudoznak egymásnak, ott kialudt az istenfélelem, ami pedig a bölcsesség kezdete…   Urunk, adj igazságot azoknak, akiktől azt elvették vagy eleve megtagadták. Ébressz felelősséget azokban, akiknek felelniük kell népük sorsáért, odafenn, a hatalom csúcsain, de idelenn is, lakóhelyünkön, városainkban és falvainkban, akik közvetlenül szembesülnek népünk, embertársaink gondjaival. Irgalmazz azokon, akik kitartóan keresik az igazságot, pedig mást sem látnak, mint erőszakot és gazságot.   Adj gondoskodó szemet és látó lelket nekünk, hogy az Ádámra bízott földet gondozzuk és őrizzük, s megfeleljünk rendelésednek: megelégedéssel, hálásan és mértéktartással hasznosítsuk mindazt, ami teremtett földedben vagy a földön van. Ami pedig fölöslegben marad, arra takarékosan viseljünk gondot.   Könyörgünk Hozzád, Urunk, az Általad teremtett világért. Azt a világot, amire Te kimondtad: „Jó az”, ma a gyors nyerészkedés és a meggondolatlanság sodorja végveszélybe. Egyre nagyobb természeti veszedelmek kerekednek bűneink és mulasztásaink, meg a fékevesztett önzés miatt ellenünk. Adj érzékeny lelkiismeretet minden lélekbe, hogy időben mentse a menthetőt teremtett világodban. Kiváltképpen azokért könyörgünk, akiket a természeti környezet elleni brutális nyereségvágy nyomorba, szegénységbe taszított, azokért, akik áradások, vagy éppen szörnyű szárazság áldozatai. Meg azokért,  akiket az infláció foszt meg otthonuktól, munkájuktól, emberi méltóságuktól. Kiváltképpen könyörgünk a gyermekekért, akik tehetetlen kiszolgáltatottjai az önző kevesek mértéktelen kapzsiságának, embertelenségének és élvhajhászásának. Irgalmazz nekik és nekünk!   Uram, emlékeztess mindenkit: semmi más nincs, amivel Hozzád kicsit is hasonlíthatnánk, mint éppen a jócselekedetek. Ne engedd, hogy belefáradjunk a jó cselekvésébe!    Urunk, könyörgünk egyházaidért, hogy meg ne fáradjanak, bele ne fásuljanak a szeretet jótetteibe!   Kérünk, Urunk, munkáld bennünk, hogy soha ne elégedjünk meg azzal, hogy a hit megfogant bennünk, hanem folyamatosan tápláld, őrizd, növeld hitünket…S mivel belátjuk, hogy azért helyeztél minket erre a földre, hogy szívünkkel és ajkunkkal is magasztaljunk, áldjunk Téged jóvoltodért, s ez életünknek az igazi célja és értelme, felemeljük most szavunkat Hozzád: könyörülj rajtunk, hogy ezt az előttünk levő időben soha ne tévesszük szem elől!   A www.reformiert-info.de anyagának (Gebet zu Silvester-Neujahr) felhasználásával írta   Dr. Békefy Lajos

Megkezdődött a 2010-es Melanchthon-év

2010/01/06 - A GENFI REFORMÁTOR KÖSZÖNTI „NÉMETORSZÁG VILÁGOSSÁGÁT”   A 2009-es Kálvin emlékévet rögvest követi a 2010-es Melanchthon-év, melynek során Németország nagy tanítójára, Germánia világosságára emlékeznek hazájában és világszerte. Kálvin nem csak ismerte Melanchthont, hanem elmélyült, igaz barátság is kialakult közöttük. Így az ő tiszteletadásához kapcsoljuk a miénket is…  „Németország fénye és tanítója” életéről   Philipp Melanchthon (eredeti nevén: Philipp Schwartzerdt) Brettenben/Pfalz, 1497. február 17.-én született és Wittenbergben, 1560. április 19., tehát 450 éve hunyt el.  Német teológus, reformátor, Luther munkatársa. Eredeti nevét görög fordításban használta. Heidelbergben és Tübingenben tanult. 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csatlakozott Luther reformációjához, kristálytiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméinek, exegetikai alaposságával és szelíd kritikájával segítette a nagy mestert. Mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. 1521-ben adta ki Loci Communes Rerum Theologicarum című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén s mely a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az Ágostai Hitvallás készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett. 1541-ben Wormsba és csakhamar ezután Regensburgba ment, hogy az ottani értekezésen, kollokviumon védje a protestantizmus érdekeit. Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát úgy a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mint az úrvacsorai tanban a kálvini irányhoz való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora a német nemzet tanáraként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae” = Germánia tanára jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus íróról, a Septuagintáról, bibliai könyvekről, írt erkölcsi témájú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes műveit Bretschneider adta ki Corpus Reformatorum című nagy munkájában (28 kötet 1834-60).  „Korunkban nem akad más könyv, ami ekkora örömet szerzett…” Kálvin és Melanchthon eszmei-teológiai egyezése  Kálvinismerte már Melanchthon fő művét, a Loci Communest, amikor a frankfurti birodalmi gyűlésen 1539-ben személyesen megismerte. A két reformátor, a francia és a német géniusz, szellemi nagyság később is találkozott egymással a wormsi és a regensburgi vallási kollokviumon. Életük végéig leveleztek egymással. Kiváltképpen az úrvacsora-kérdésben egyezett véleményük. Kálvin valószínűleg 1540. november 8-án aláírta Wormsban az evangélikus ágostai hitvallás egyik változatát, a Confessio Augustana variata-t. 1539. október 18-án Kálvin Strassburgból levelet ír a bázeli lelkésznek, Simon Gryneusnak. Ebben így jellemzi Melanchthont: „Rendkívüli tudásának, szorgalmának és odafigyelésének megfelelően, ami őt munkájában jellemzi, nagyon nagy világosságot hozott” az írásmagyarázat területére is.   Reformátorunk 13 hosszabb levelet írt Wittenbergbe Németország praeceptorának, ezek némelyike valóságos teológiai esszé, mini-értekezés. A Melanchthonhoz és másokhoz írt leveleiben 84 alkalommal említi a wittenbergi reformátor és humanista, Philipp Melanchthon nevét.  Most csak ennyit: Kálvin nagyrabecsülése igen mély szimpátiából fakadt. 1544. április 21-én Genfből Wittenbergbe küldött levelében így titulálja Melanchthont: „Élj jól, kitűnő férfiú, Krisztusnak leghűségesebb szolgája és nagyra becsült barátom. Az Úr vezessen Téged továbbra is az Ő Lelkével, és őrizzen meg Téged még sokáig egyháza és a mi javunkra”. Ugyanebben a levelében ezt is írja reformátorunk: „Üdvözöld dr. Martinust” (Luther latin keresztneve) és hozzáteszi: „Olvastam Dániel könyvéhez írt kommentárodat. Bizony mondom Neked, a mi korunkban nem akad más könyv, ami ekkora örömet szerzett volna nekem, mint ez”. A szelíd bölcsességben élő Melanchthont Kálvin többször energikusan kérte az erőteljesebb fellépésre, kivált az úrvacsora-tannal kapcsolatos téves nézetekkel és „teátrális színészkedéssel” szemben. Ezt 1555. augusztus 23-án kelt levelében jegyzi meg.    „Ó, Melanchthon Fülöp!” Az örök barátság  Kálvin Melanchthon iránti szeretetének, szívből fakadó tiszteletének és baráti értékelésének a mélységét mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a néhány sor, amit az 1560. április 19-én elhunyt nagy tanító személyéről írt egy 1561-ben megjelent úrvacsorai iratában. A szöveget először fordításban Eberhard Busch professzor, Kálvin életének egyik legismertebb mai kutatója adta közre. Ennek egy részlete így hangzik: „Ó, Melanchthon Fülöp! Hozzád szólok, mi több, kiáltok most, aki már Istennél élsz, s várom azt a pillanatot, amikor a lelki megnyugvásban Veled együtt lehetek. Százszor is elismételted, amikor a munka fáradalmai után, és támadásoktól kimerülten fejedet barátságosan vállamra hajtottad: ’Ó, bárcsak itt halnék meg, a Te vállaidon!’. Azután én ezerszer is azt kívántam, hogy bár végre ismét együtt lehessünk - örökre”.  Milyen szép megfogalmazás ez a sokak által ridegnek, érzéketlennek,  túl intellektuálisnak tartott Kálvintól, akinek szíve és értelme, intellektusa is képes volt ilyen magas-fényű, meleg izzásra! Ehhez persze egy Melanchthon Fülöp is kellett…          Az európai protestáns identitás kialakítói És ami 2010-ben várható…  A bretteni Európai Melanchthon Akadémia és a német protestáns egyházak is nagyszabású megemlékezéseket tartanak Germánia világossága (lumen Germaniae) emlékére és tiszteletére 2010-ben. A 2004-ben, Melanchthon bretteni szülőházában megalapított Európai Melanchthon Akadémia feladatai közé számít, hogy a szülőházat és a szülővárost nemzetközi tudományos és kultúrpolitikai találkozóhellyé emelje. A nemzetközi grémiumban, kuratóriumban megtalálhatók a német egyetemek, ökumenikus intézetek, a Baden-Württembergi Parlament, az ENSZ és a város képviselői. Az akadémia elősegíti a reformátor és humanista Philipp Melanchthon egyetemes jelentőségének történeti-kritikai feldolgozását, dokumentálást, publikálását, hatását a reformáció mellett a politikai életre, az erkölcsre, a nemzeti oktatásügyre, a felekezeti és a vallásközi párbeszéd szempontjából.   Az akadémia által szervezett több mint 45 országos és nemzetközi Melanchthon konferencia -sorozatot, megszámlálhatatlan kiállítást, kollokviumot megragadó és elkötelező módon január 13-án a karlsruhei Roncalli Fórum keretében, a katolikus kultúr-központban az az előadás nyitja meg, amelynek témája: „Úton az egység felé – az ökumenikus Kálvin”. Előadója a holland református teológus, Dr. Herman Selderhuis. Amiként ezt az előadást, úgy az egész évi dús programot is a bretteni Melanchthon Akadémiával együtt a karlsruhei Roncalli Fórum és a strassburgi Reformáció Kutató Intézet szervezi, koordinálja és bonyolítja le. Az év során nyomon követjük majd a nagyszabású eseményeket és rendszeresen tájékozatjuk Olvasóinkat ezekről, hiszen Kálvin és Melanchthon barátsága tovább mélyíti ismereteinket a genfi francia és a wittenbergi német reformátorról, meg a kálvinizmus és lutheranizmus tágszívű kapcsolatairól.  Így lehetünk mi magunk is Kálvin, és Melanchthon örökségét hasznosítva becsülő késői utódok, akik az általuk elindított európai protestáns identitás részesei és tudatos hordozói – remélhetőleg nem csak 2010-ben…  Dr. Békefy Lajos

Isten Igéjének lesz konjunktúrája 2010-ben is!

2010/01/06 - A kegyelem vészkijáratáról és a Szentháromság mentőcsapatáról Nem csak a válságoknak van konjunktúrájuk, hanem Isten Igéjének is. Sőt: minél inkább nő a válság, annál inkább érezzük szükségét a váltságnak, s ennek valós esélye van, mert van Valaki, aki ezt megadja nekünk és a világnak… 2009-ben konjunktúrája, fellendülése volt a válságoknak: pénzügyi válság, gazdasági válság, értékválság, intézmények válsága, bankok válsága, politikai válság, természeti katasztrófák – mi minden gyötörte a világot és maradt mögöttünk 2009-ben!? Az újságok, a médiumok teleszennyezték a légkört a válság legkülönbözőbb valós-, és álhíreivel, és személyes tragédiák híreivel, gyilkosságokkal, etnikai feszültségekkel kis hazánkban, visszaélések, korrupciók, százmilliós végkielégítések felháborító híreivel… És ennek a zűrzavaros, majdhogynem diabolikus szétszórtságot mutató nagy válságnak a közepette állandóan hangzott a szelíd, halk Szó, üzenet, Azé, Aki nem akart és nem akar sötétségben, vakok vezette világtalanok anti-világában hagyni minket. De ki hallgatott Őreá, az Ő jó hírére? Ő ismét szól most 2010 kezdetén is. Üzenete ez: „Ne nyugtalankodjék a szívetek. Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem!” (János 14,1). Az Úr Jézus Igéjének fényében szabadító és reménykeltő felismerés, hogy a válságban is van valami jó: felébresztheti az égő vágyat a váltság után. Személyes életünk, egészségünk, kapcsolataink krízishelyzetében, nemzetünk korábban alig tapasztalt bizalmi válságban, a „mindenki mindenki ellen” belmagyar, hadüzenet nélküli 2009-es háborújának már nemzetpusztító mélységeiben elérünk egyszer csak egy pontot, amikor így kiáltunk fel: Nincs tovább! Így nem mehet tovább! És keressük a változás lehetőségét, a kiutat, a körkörös válságmozgásból az előre és felfele vezető ösvényt magán-, és közéletben egyaránt. Ennek az útja pedig nem lehet más Isten kárpát-medencei népei számára sem, mint a Krisztus-követés, a megtérés Őhozzá, s aztán a hit általi szabadítás, kimenet, exodus a megalázó élethelyzetek hinárából, az egyéni és nemzeti lefele transzcendálásból, az örvények felé húzó negatív önmeghaladásból. A mélységben azonban mindig ott rejtőzik az újrakezdés lehetősége, ami többé nem katasztrófához, hanem megújuláshoz, felvirágzáshoz vezet. Ez a kegyelem vészkijárata! A tékozló fiúnak, a tékozló közéletnek, a tékozló nemzetnek, a tékozló családoknak van visszaút az atyai házhoz, a prosperáláshoz, az emelkedéshez! De ehhez isteni kegyelem, külső túlerő kell, az Övé, a Szentháromság mentőcsapata. Ez az élhető jövőbe vezető első lépés, az Ő és a mi egyszerre lépésünk az igazi esély a diabolikus múlterők és a titokban, meg nyíltan megszőtt politikai és egyéni rabhálók szorításából az igazi szabadságra, amit a zsoltáros Dávid így fogalmazott meg évezredekkel ezelőtt, 2010-re is érvényesen: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod vígasztalnak meg engem” (Zsolt 23,4). És közben ne felejtsük el a nemzeti megvetés, megbecstelenítés minden KZ-es mocskát jézusi türelemmel és alázattal elhordozott mártír-teológus, Bonhoeffer intését sem: „Isten nem a mi kívánságainkat, hanem az Ő ígéreteit fogja beteljesíteni”. Aki az Ő ígéreteit hívő, imádságos szívvel keresi, az nem csalódik folyton-folyvást sem Őbenne, sem másokban, sem a sokat átkozott „körülményekben”! Mert nem ezek határozzák meg, determinálják vastörvénnyel többé őt, hanem Isten szívünknél és vágyainknál érettünk hatalmasabb és igaz ígéretei, amikbe kapaszkodva nem félünk még a halál árnyékában és az ellenséges erők között sem. Az angol író szavaival: Ha viharokon is kell átkelned, folytasd utadat felemelt fővel, és ne félj a sötétségtől. A vihar elültével kiderül majd ragyogóan fölötted az égbolt. Menj hát tovább, meg ne torpanj a zúgó szélben, a szembevágó szakadó esőben! Menj tovább, ha úgy tűnik, álmaid a semmibe vesznek, menj tovább, menj tovább, értsd meg, menj tovább, reménnyel a szívedben! Csak meg ne állj! S útközben ráébredsz majd, hogy nem egyedül járod utadat. Menj tovább a szívedben ki nem hunyó reménnyel, s rájössz, nem egyedül járod útadat, mert Valaki előtted jár, s te mehetsz Utána – ez a legnagyobb, megtartó Csoda velünk lesz 2010-ben is! Ő a kivezető út, Ő a válságok fölött győzedelmes Úr, aki előttünk jár, mellettünk áll, felemel, s meghozza a hétköznapi váltság áldott pillanatait az új esztendőben is. Így eljuthatunk személyes és közösségi válságok közepette is megváltó szabadítása igaz, megtapasztalható konjunktúrájához, s egyszer talán a válságok vidravasa is lehullhat a lelkünkről, és nemzetünkről…Csak menj, csak menjünk tovább Ővele! Dr. Békefy Lajos

Vissza a forrásokhoz – Kálvin olvasása angolul

2010/01/06 - Princetoni Teológiai Szeminárium/USA új internetes honlapot nyitott Kálvin folyamatos olvasására, tanulmányozására „Ad fontes” – Vissza a forrásokhoz címmel. Nyelvet gyakorlók és teológiai ismeretet szerezni vágyók részére hasznos időtöltést és gyakorlatot biztosít az új internetes felület. (Princeton) – A nagyhírű és régi amerikai református egyetem új honlapján folyamatosan lehet ismerkedni Kálvin legfőbb teológiai gondolataival, mégpedig az 1541-ben kiadott Institutio alapján, amihez kommentárok is csatlakoznak. A projektet Elsi Anne McKee vezeti. Az egyetemi program célja: megismerni, megismertetni a református hagyomány alapvető tételeit, elsősorban is a református hitelvek szentírási összefüggéseit, Kálvin 1541-es Institutiojának mélyebb feldolgozása révén. A honlapot látogatók további válogatásokat is kapnak egy-egy témakörben más református hitvallások és katekézisek szövegeiből. A programfelelős szerint ez egyfajta szellemi utazás. Az olvasás menetének, beosztásának tervezete is elolvasható az erre megnyitott honlapon (http://www3.ptsem.edu/offices/coned/adfontes/default.aspx). Külön vitafórumot is nyitottak a honlap készítői, ahol mindenki felteheti kérdéseit és reflektálhat az egy-egy témakör kapcsán olvasottakra. (reformiert-info.de/calvin.php – 2010-01-04 – ©dr.békefy lajos&dr.békefy-röhrig klaudia)

Az USA elnöke nem ment karácsonykor templomba

2010/01/06 - Barack Obama karácsonykor éppen tizenegy napos szabadságon volt Hawaii szigetén, ahol nem ment templomba – adja tudtul a Christian Post fehérházi forrásokra hivatkozva… Közelebbi okot nem sikerült az újságnak megtudnia. Annyi viszont tudható, hogy a mai elnök gyermekkorának egy részét ezen a mesés szigeten töltötte, de csak később, felnőtt korában találta meg a keresztyén hitet. Mintegy 20 évvel ezelőtt keresztelkedett meg Obama a Krisztus Egyesült Egyháza egyik chicagói gyülekezetében. Ekkor tizennyolc éves volt. Nemrég kilépett ebből a gyülekezetből, mert nem értett egyet bizonyos kérdésekben a lelkésszel. De a protestáns elnöki család igazából a ma napig nem talált új lakóhelyén, Washingtonban megfelelő gyülekezeti közösséget. (CP-usa – idea.de – 2010-01-05 – ©dr. békefy- dr.békefy-röhrig klaudia)

A 164. Allianz Imahét előzi meg az Egyetemes Imahetet

2010/01/06 - A 164. nemzetközi Allianz Imahetet világszerte január 10-17. között tartják meg, közvetlenül ez után jön az Egyetemes Imahét. Az idei Allianz Imahét központi témája: „Tanúnak lenni”. Európa 25 országában kerül sor az Allianz Hét megtartására… Az Evangéliumi vagy Protestáns Allianz előbb csak laza, inkább személyek és csoportok szövetségeként kezdte meg működését különböző reformációs egyházakban. Megalakulását 1846-ra teszik. Thomas Chalmers, az egyik alapító, a skót szabadegyházak prédikátora 52 reformációs egyház képviselőit hívta meg Londonba, hogy szorosabb együttműködésüket kérje közös imádkozásra, s úgy döntöttek az „alapító atyák”, hogy minden évben január második hetében tartják meg Allianz Imahetüket. Egymás után alakultak meg a nemzeti szekciók, először főként német nyelvterületen, majd egyre szélesebb körben vált ismertté és sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az a statutum, elvi minimum-alap, ami összeköti a különböző felekezetek imaösszefogásra kész híveit, néhány mindenki által elfogadható alapelvre megy vissza. Ezek: a Biblia abszolút elsősége a Mindenhatóra, a kegyelemre, a teremtett világra, kijelentésre, megváltásra, végítéltre és beteljesülésre vonatkozó tanításban .A Szentírás isteni inspirációja és tévedhetetlensége. Az emberek megváltásra szorultságának elismerése. Az emberek megváltása egyedül Isten kegyelméből megy végbe, Jézus áldozatáért. A Szentlélek adja és munkálja a megtérést és az újjászületést. A hívők általános papsága. Jézus Krisztus látható visszajövetele, a halottak testi feltámadása ítéletre és a megváltottak örök élete. Honlapjaikon imakalendáriumot, havi imatémákat olvashatunk. Különlegességük a harmincnapos imádkozás az iszlám világért, amelynek során imával kísérik a muzulmánok Ramadán böjti hónapját. De ugyanígy szerveznek világimanapot az üldözött keresztyénekért. Az idei imaheti anyagot a csehek és a hollandok dolgozták ki – nyilatkozta Jürgen Werth (Wezlar), a német Allianz igazgatója. Szerinte a mai keresztyénségnek nagy szüksége van az első bizonyságtevők lelkületére. Jézus Krisztus bizonyságtevőiként a keresztyéneknek ma a világot meg kell tudni ismertetniük Istennek földöntúli eredetű, de az egész világra irányuló irgalmasságával, ami Isten igazságosságában jelenik meg. Az imatémák között a misszió és az evangélizáció mellett megjelenik sok hétköznapi emberi gond is: a munkahelyek megmaradásáért, a gazdasági fellendülésért, a képzésért, a házasságokért és a családokért, vagy a külföldiekkel kapcsolatos emberséges magatartásért is szólnak majd a könyörgések. Miden este külön imádkoznak az ENSZ millenniumi céljaiért is. Ennek egyik fő témája: a világméretű nagy szegénység megfékezése 2015-ig, és a gyermekhaladóság 75 %-os csökkentése, továbbá a nemek közötti egyenlőség tényleges megvalósítása. (idea.de – 2010-01-06 – ©dr. békefy- dr.békefy-röhrig klaudia)

Tizennegyedszer is meghirdetik az önkéntes diakóniai évet

2010/01/05 - Idén is megszervezik az önkéntes diakóniai évet, amit 1997 óta minden évben megtartanak; a program keretében 100-120 fiatalt küldenek a tervek szerint külföldre szociális munkára - mondta Závodi Emese, a református és az evangélikus egyházak által támogatott önkéntes diakóniai év programvezetője. Ahogyan arról már honlapunkon korábban olvashattak a szervezők január végéig várják az önkéntes jelentkezőket, akiknek februárban tájékoztatót tartanak a végzendő munkáról. Ez úgy zajlik, hogy minden érintett ország központi irodájának képviselője beszámol Budapesten arról, hogy náluk milyen típusú tevékenységet lehet végezni, ennek fényében pedig a jelentkezők döntenek, hova szeretnének menni. A munkát lehet végezni többek között idősek otthonában, fogyatékkal élők intézetében, hajléktalanszállókon, drogfüggőket kezelő rehabilitációs központokban vagy oktatási intézményekben. Arra is van lehetőség, hogy romák között végzendő szolgálatban vegyenek részt a 18-30 év közötti érdeklődők, akik az utóbbi években egyre többen vannak - mutatott rá Závodi Emese. Az országok közül a legnépszerűbb Nagy-Britannia, ahová az angol nyelv tanulása miatt túljelentkezés van, ám franciaországi, svédországi és olaszországi intézményekbe is nagy az érdeklődés. Ugyanígy lehetőség van szociális munkára jelentkezni Erdélybe és Kárpátaljára is - folytatta. A programvezető kiemelte, hogy a szeretetszolgálatban résztvevők utazási, ellátási és szállásköltségeit hozzávetőleg fele-fele arányban állják a helyi egyházi szervezetek irodái és az Európai Unió pályázatai. A résztvevők mintegy havi 200 eurós zsebpénzt is kapnak külföldi tartózkodásuk idejére. Elmondása szerint a munka szeptemberben kezdődik és jövő júliusig tart, melynek során Magyarország is fogad önkéntes diakóniai munkatársakat. A szerződéseik szerint naponta legfeljebb hét órát dolgozó fiataloknak lehetőségük van a korábbi évek tapasztalatainak megismerésére az előző évek önkénteseinek elbeszéléseiből. www.reformatus.hu

Film Albert Schweitzerről

2010/01/03 - Szenteste délutánjától a nyugat-európai mozikban látható az a film, amelyik Albert Schweitzer életéről és szolgálatáról készült „Élet Afrikáért” címmel (Zürich) - A 20. század szentje, teológus, orgonista, „őserdei doktor”, a bennszülöttek „üdvhozója”…Ilyen és hasonló megjelöléseket kapott az az ember, aki a kényelmes és fényes svájci egyetemi tanárság helyett a távoli Afrika Gabun nevű országában, az őserdő közepén, Lambareneben rendezte be leprakórházát. A film a történetet 1949-ben kezdi, amikor Schweitzer és felesége adománygyűjtő hangverseny-, és előadókörútra indult az USA-ba. Az FBI és a CIA állandóan nyomában volt, s kutatva figyelték kritikus beszédeit, melyeket az atomfegyverkezés ellen mondott. Amint észrevette, hogy pacifista kijelentései veszélybe sodorhatják afrikai szolgálatát, véget vetett amerikai körútjának. A film roppant vonzó és szép felvételekkel vonja be a nézőt e nagy humanista hívő ember belső vívódásaiba. A képsorokat kísérő zenében gyakran felcsendülnek Schweitzer kedves melódiái. A svájci református médiumok filmfelelőse, Christine Stark iskoláknak ajánlotta a segítő magatartást népszerűsítő filmet, kiváltképpen a felsőosztályosok között. Rendező: Gavin Millar. Filmgyár: Warner Bros. Schweitzert Jereon Krabbé, feleségét Barbara Hershey alakítja. (medientipp.ch – kath.ch – 2009-12-29 – dr. békefy-röhrig klaudia)

Kálvin karácsonyai

2009/12/28 - Reformátorunk karácsonyra ezt a megnevezést alkalmazta: az Úr születésnapja. Mit tett ekkortájt Kálvin, hogyan ünnepelt? Reformátorunk életében – mint minden hívő ember életében – voltak karácsonyi ünnepek és voltak „hétköznapi” karácsonyok. Előbbiben Jézus Krisztus megszületését, a testet öltés csodáját ünnepelte, ünnepelték Genfben. Hétköznapi karácsonyok pedig akkor voltak Kálvin életében, amikor valamilyen különös ajándékot kapott az Úrtól, illetve adott tovább mások javára, vagy amikor szó szerint testet öltött, megfoghatóvá vált, tárgyiasult egy-egy gondolata. Azt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a karácsony szó nem volt Kálvin előtt ismeretes. Ő erre az ünnepre ezt a megnevezést alkalmazta: az Úr születésnapja. De mit tett ekkortájt reformátorunk, hogyan ünnepelt? 1550 szentestéjének a napján igazi karácsonyi köszöntőt küld a fiatal angol királynak, VI. Eduárdnak. A közel négy oldalas levél apropóját az adta, hogy megjelent Kálvin Ézsaiás kommentárja, s ezt ajánlja a „legkegyelmesebb királynak”. Olyan kommentárt küld neki, ami előadásainak hű és formázott kiadása Ézsaiás könyvéről. Rábízza a királyra, melyik ószövetségi királyt választja példaképül a próféta által említett öt közül. Mintegy önmagára is utalva, írja Kálvin: aki „figyelmesen és hűen tölti be a prófétai tisztet, annak állandó háborút kell viselnie a világ ellen”. Az egyház akkori nyomorúságai közepette az angol uralkodónak kiváltképpen való feladata az egyház reformációjának a támogatása. Többször is hangsúlyozza Kálvin a királynak ezt a nemes feladatát. Levelét így zárja. „Az Úr őrizze meg Kegyelmességedet hosszú időn át egészségben, Ő álljon melletted, vezessen Lelkével és áldjon meg minden dolgodban”. Egyik levelében, amit 1551. január 2-án írt Bernbe Haller lelkésznek, tudatja vele: „Mielőtt Genfbe érkeztem, itt nem volt más ünnep, mint a vasárnap. A nálatok szokásos ünnepeket ugyanaz a népi döntés fogadta el, ami viszont engemet és Farel lelkészt elűzött a városból. Miután visszatértem, a következőt értem el: az Úr születésnapját úgy ünnepeljük, mint ahogyan ti Bernben”. Gyakorlatilag Kálvin életének 15 utolsó évében, genfi tartózkodása során megtartotta a „szent születésnapot”. Leveleiben nem a karácsony, nem is a szent karácsony kifejezés szerepel. Szinte kivételnek számít az a levél, amit a lengyel királyhoz, August Zsigmondhoz írt a lengyel protestánsok érdekében. Ezt a levelét így datálja: „az Úr születésnapja előtt egy nappal”, tehát 1555. december 24-én írta. S mivel Isten ennek az Úrnak, Jézusnak a legmagasabb uralmat helyzete vállaira, kívánja, hogy a lengyel király udvarában is otthonra találjon a Megváltó. Nagy és kegyes dolognak tartja, hogy „a lengyel nemesség ma többségében örömmel kész arra, a keresztyén hitnek alávesse magát”. Itt Kálvin kifejezetten az evangéliumi hitre utalt. Volt egy esztendő reformátorunk életében, ez 1559, amikor valójában két „hétköznapi karácsonyt” is adott-kapott ajándékba, ráadásul egy igazi meglepetést is. Először is létrehívta a felnőttképzés akadémiáját, a genfi akadémiát, ami egyfajta szellemi-lelki elitet képezett. Kálvin azt a célt adta az akadémiának, hogy az legyen „az igazi kegyességre nevelés helye”. Másként nevezte még azt „az életre formálás iskolájának” is. Ez volt az az intézmény, amivel kapcsolatban Kálvin kijelentette: „Küldjetek ide fatuskókat, mi nyílvesszőket faragunk belőlük”. És ebben az évben adta Isten Kálvinon keresztül a világnak a református hit és gondolkodás Magna Chartáját, az Institutiot is, a keresztyén vallásról szóló tanítás nagy művét. A kor ismert művészi könyvnyomtatójának, a hugenotta Robert Estiennenek genfi műhelyéből került ki a nagy mű. És személyes életének nem várt, talán kicsit megkésve érkezett, szerény elismerése is ehhez az évhez kötődik. 1559 karácsonyán kapta meg Kálvin a Városi Tanácstól, a magisztrátustól a genfi polgárjogot. Haláláig, közel öt éven át volt szabad genfi polgár. Ezt azzal a meggyőződéssel gyakorolta, hogy életének és teológiájának tengelye maga Krisztus (solus Christus) és a Róla szóló bizonyságtétel. Ő az a világosság, aki minden sötétséget eloszlat. Krisztus volt és maradt szemében a kulcs az igazi és helyes istenismerethez, önismerethez, és emberismerethez. „Isten megjelent testben, sőt manifesztálódott a testben” – ez gyakori, ismételten használt megfogalmazása volt Kálvinnak. Ő a Közvetítő, a híd, aki a szakadékot, ami minket elválaszt Istentől, és embertársainktól, áthidalta, s ennél fogva nekünk iránymutatást, kapcsolatot, közösséget adott. Ő az, akin az egész Biblia megértése áll vagy bukik. Az Úr születésének 2009. esztendejében és napján jó megemlékeznünk arról a Kálvinról, aki annyi hétköznapi karácsonyi ajándékot, meglepetéscsomagot adott szellemileg-lelkileg nem csak a református világnak, s arról is, aki az egyetlen nagy történelmi üdveseményben, az inkarnáció, a testet öltés csodájában egyszer s mindenkorra megkapott mindent. Krisztus neki is az ajándékok Ajándéka. Ezért fogalmazott így: „Az a teljes bölcsesség, amit az emberek megérthetnek és megtanulhatnak ebben az életben, Krisztusban van. Még ha bolondok vagyunk is magunkban – Ő Isten előtt a mi bölcsességünk. Bűnösök vagyunk önmagunkban – Ő a mi igazságunk. Tisztátalanok vagyunk önmagunkban – Ő a mi megszentelődésünk és gyógyulásunk. Még magunkon viseljük a halandó testet – Ő maga pedig a mi életünk”. Dr. Békefy Lajos

Megjelent az Igazság és Élet 2010/1. száma

2009/12/28 - Megjelent az Igazság és Élet 2010/1. száma, amely január-február-március hónapokra (a Karácsony utáni 2. vasárnaptól Virágvasárnapig) tartalmaz igetanulmányokat, prédikációvázlatokat vasárnapi és ünnepnapi igehirdetésekhez, továbbá segítséget nyújt kazuális szolgálatokhoz és az ifjúsági munkához.

Kárpátalján járt Kányádi Sándor

2009/12/27 - A Securitáté 16 kilónyi anyagot gyűjtött róla – Ír-e verset mostanában, s ha igen, miről? – Mostanában nem nagyon írok, inkább kutakat állítok, mint azt az előadásomban is elmeséltem. Az igazság az, hogy öreg vagyok én már az íráshoz. Gondoljon bele, hogy nem sokkal a halála előtt az akkor hatvanegynéhány éves Arany János sem nagyon írt már verset. Az ember röstelli. Illyés Gyula nagy mondása volt, hogy nem lehet tisztességes ember, aki a versírást abbahagyja. De idejében abbahagyni, Gyula bácsi, az se kutya, mondtam én akkor. Erre hátba vágott, mivel azt hitte, rá célzok, pedig én magamra gondoltam. – S ha mégis tollat ragad, miből merít ihletet? – Nem annyira ihlet kell ehhez, mint inkább elszánás: leülni és írni. A negyedét sem írtam meg annak, amit szerettem volna. Sok találkozót tartok az olvasókkal, a gyerekekkel, nem is mindegyiket tudom vállalni. – Mi vezérli a költőt? – A javító szándék vezérel egész életünk során. De bármit is csinál az ember, akár verset ír, akár cipőt talpal, ha igyekszik jó munkát végezni, azzal egyben a halhatatlanságra törekszik, arra, hogy amíg tart az a cipő, amíg tart az a vers, addig említsék meg a nevét, gondoljanak rá.

Archívum

Keresés dátum szerint:

Aktualitás beküldése

Híreink RSS

Programajánló RSS

Kitekintő RSS

Pályázatok RSS

Küldjön egy fotót! Megújulás éve

Megújulás éve,

Új fotó beküldése | Archívum

Események RSS

Aloldalainkról