„Barátság hídjai – Szumi és Kárpátalja” projekt keretében 2025. augusztus 15–21. között egy 21 fős csapat számára szerveztünk ifjúsági hetet Kárpátalján.

Az ukrán–orosz határ menti területekről érkező belső menekültek, illetve az otthonukat elhagyni kényszerülő személyek a festői Kárpátaljára, azon belül is a Felső-Tisza vidékére érkeztek, hogy egy hetet biztonságos környezetben töltsenek el. A hét során megismerkedhettek kulturális hagyományainkkal, egyházunk missziós munkájával, az itt élő magyar kisebbséggel, gasztronómiánkkal és Ukrajna e régiójának sokszínűségével.

Ezek a fiatalok a háború kitörése óta alig vettek részt közösségi életben, nem jártak iskolába, hiszen a folyamatos bombázások és dróntámadások miatt a pincék és óvóhelyek jelentették számukra a biztonságot nyújtó otthont. Az ifjúsági hét számukra nem csupán a pihenésről és kikapcsolódásról szólt, hanem arról is, hogy ismerkedjenek egymással, betekintést nyerjenek a keresztyén értékrendbe, és megismerjék azt az Istent, aki szabadító és oltalmazó tud lenni az ő életükben is – minden fájdalom, keserűség és kilátástalanság ellenére.

A programok szervezésénél nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a fiatalok és az őket kísérő nevelők is kikapcsolódjanak, lerakják a terheiket, beszélgessenek, megnyíljanak egymás előtt, és a közösség erejét megtapasztalva élményeket, barátságokat, valamint lelki kapcsolatokat alakítsanak ki egymással.

A fiatalok izgalmas kirándulásokon vettek részt a festői Kárpátokban. Találkoztak érdekes emberekkel, közös workshopokon vehettek részt, bemutathatták a pizzakészítés tudományát, megismerkedhettek a kosárfonás apró részleteivel, és természetesen a történelmi kirándulások sem maradtak el a programból.

Az elmúlt napok élményei és találkozásai mélyen bevésődtek a háború szörnyűségeitől megterhelt fiatal szívekbe. Meglepődve tapasztalták meg a térségben élő emberek szeretetét, nyitottságát és feltétel nélküli befogadását. Könnyek között osztották meg mindazt, amit átéltek, és amit ez alatt a rövid idő alatt kaptak.

Hálásak vagyunk a támogatóknak és a szervezőknek, hogy ez a program megvalósulhatott.

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt 5,4)

Böjtöljünk és könyörögjünk a mielőbbi békéért.