Megújult a tiszaújhelyi református templom - Teremjük a lélek gyümölcseit

A templom az a hely, ahol az ember és az Isten rendszeresen, ünnepélyesen találkozhat. S aki szereti ezeket a találkozásokat, az szereti a templomot is, és meg is tesz mindent annak érdekében, hogy az méltó helye legyen az Úrral való találkozásnak. A tiszaújhelyi reformátusok is erre törekedtek, amikor két évvel ezelőtt hozzákezdtek templomuk felújításához. Bár a munkálatokat tűzvész is akadályozta, mára teljeskörűen megújult az isteni hajlék belső tere. Október 12-én ezért adtak hálát a hozzájuk érkező vendégekkel közösen.

Az ünnepi alkalmon a helyi lelkész, Fejes-Fenyvesi Sándor köszöntötte az egybegyűlteket, majd a 66. zsoltárt énekelte a gyülekezet. A 412-es zsoltár is szintén a hálaadásra hangolta rá az ünneplőket. Ezt követően Peleskei Béla, Máramaros-Ugocsa egyházmegye főjegyzője imádságában kért áldást az alkalomra, s az igehirdetés szolgálatára.

Az igét ez alkalomból Zán-Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette, melyben a hálaadás és Isten szeretetének a megélése – a megmaradás jegyében – kapott hangsúlyt. Az igehirdetés után Szivák Georgina kántor előadásában egy szívhez szóló ének hangzott el.

A továbbiakban Fejes-Fenyvesi Sándor röviden ismertette az Árpád-kori templom történetét, azután pedig egy részletes beszámoló következett a templomfelújításról. Elhangzott, hogy a közel nyolcszáz esztendős templom belseje két esztendő alatt teljesen megújult. A felújítás oka a nyirkosodás volt, aminek következtében minden korhadásnak, gombásodásnak indult a templom belsejében. A munkálatokat egy tűzeset is nehezítette, mely a templomtornyot érintette 2024. január 30-án. Istennek hála, időben kiérkeztek a tűzoltó egységek és nem történt túl nagy kár. A templomban egy kripta is található, mely kitisztításra került és immár megtekinthető a vendégek számára. A lelkész hangsúlyozta: a padlótól a mennyezetig minden megújult, teljeskörű felújítás történt a templom belsejében. Új burkolat, új ablakok, új csillárok, új hangtechnika, új elektromos hálózat, a falak is új vakolatot és festést kaptak. Lebontásra került a régi karzat is, amely teljesen új szerkezetet kapott. A szószékkorona is menthetetlen volt, de lemásolásra került a régi, amihez ragaszkodott az egyházközség. Az úrasztalát is restaurálták. A régi padokat, melyek korhadtak voltak, szintén kicserélték. A famunkálatokat Buda Erik asztalos készítette el. A lelkipásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik adományaikkal vagy kétkezi munkájukkal segítették a templomfelújítást. Különösen a Gustav Adolf Werk segélyszervezet, a Kárpátaljai Református Egyházkerület és a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye gyülekezeteinek támogatásáért adott hálát.

Ezt követően a helyi hittanos gyerekek és fiatalok énekes-verses szolgálata következett, majd a gyülekezet kórusa énekelt hálaadó éneket.

Az egybegyűlteket a megjelent lelkipásztorok nevében Peleskei Béla egyházmegyei főjegyző köszöntötte igével, illetve Nagy Barna egyházmegyei főgondnok is kedves szavakkal adott hálát a felújításért. Majd a helyi lelkész felolvasta Hunyadi Attila esperes úr köszöntését és üdvözletét, aki személyesen nem tudott megjelenni.

Az alkalom végén a Himnusz csendült fel, majd Zán-Fábián Sándor püspök áldásával zárult az ünnepi alkalom. Az eseményt szeretetvendégség zárta a parókia udvarán.

Épüljön ebben a kőből csinált templomban Krisztus teste, a gyülekezet, a keresztyén élet. Mert – ahogy Joó Sándor lelkész fogalmazott anno – semmit sem ér az a templom, amelyikben nem ez a lelki test épül. A templom csak olyan, mint a kagylóhéj, amely körülfogja, védi a kagyló testét. A gyülekezet láthatatlan templom, amely élő kövekből épül fel és megtermi a drágagyöngyöt: a szeretet, öröm, békesség szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség lelki gyümölcseit. (Gal 5,22) Úgy legyen!

Kósa Eszter

karpatinfo.net