„…küldetésünknek tekintjük a Kárpátalján élő… egyedülálló, idős emberek felkarolását”

Az orosz-ukrán háború kitörése óta még több idős ember maradt egyedül, az okát tudjuk: a fiatal és középkorúak külföldre kényszerültek, és hogy egyáltalán mikor lesz lehetőségük visszatérni szülőföldjükre, egyelőre kérdéses. Szerencsére több szervezet is igyekszik segíteni az itthon maradt, egyedülálló idős embereknek, vannak, akik látogatással, vagy élelmiszercsomagok eljuttatásával teszik ezt, de sajnos ez kevés azoknak, akik állandó felügyeletre, esetleg gondozásra szorulnak. A Kárpátaljai Református Egyház Mandulafa Idősek Otthona tizenöt éve fogadja a magára hagyott öregeket. Az otthon igazgatója Nagy Béla, aki elmondta, az utóbbi három esztendőben gyakorlatilag megsokszorozódott a kérelmezők száma, de az otthon csupán 37 férőhelyes, amit egyelőre nem tudnak bővíteni.

– Hálát adok a Jó Istennek, hogy ebben a nehéz helyzetben is tudjuk működtetni az idősek otthonát. Nagyon nehéz, ugyanis amikor kitört a háború, sok munkatársunk szintén külföldre kényszerült, erős munkaerőhiányban szenvedünk mind a mai napig. A leginkább szakemberekre lenne szükségünk, már csak azért is, mert megsokszorozódott a kérvényt benyújtók száma (jelenleg is több mint száz van), és sajnos el kell utasítanunk ezeket, mert csupán 37 férőhelyes az otthon, és folyamatosan telt ház van. Ennek ellenére küldetésünknek tekintjük a Kárpátalján élő rászoruló, vagy egyedülálló, idős emberek felkarolását. És ilyenkor eszembe jut Gulácsy Lajos néhai református püspök, aki mindig azt mondta, az időseket soha ne hagyjuk. Ezt mind a mai napig szem előtt tartjuk, a szívünkben maradtak Lajos bácsi szavai, ezért igyekszünk mindent megtenni, hogy a megfelelő szinten tudjuk az idős embereket gondozni.

Nagy Béla elmondta, a háború kitörését követő néhány hónapban még úgy ahogy elvoltak az itt hagyott nyugdíjasok, de ahogy telt az idő, egyre nehezebbé vált számukra az egyedüllét. Egyre többen szorultak gondozásra, állandó felügyeletre, a lelki trauma, a stressz pedig mindannyiukat elérte, hiszen addig családban éltek, s egyik napról a másikra egyedül maradtak.

– Mindannyiunknak rendületlenül imádkoznunk kell azért, hogy továbbra is tudjuk támogatni az elesetteket, hogy lelkileg is meg tudjanak nyugodni. Ezért nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor nemet kell mondanom az idős otthonba várakozóknak, mert egyszerűen nincs kapacitásunk több embert elhelyezni az épületben. Sokat gondolkodunk a megoldáson, az egyértelmű, hogy bővíteni kellene az otthont, de a jelenlegei helyzetben meggondolandó mind az építkezés, mind a működtetés. Új épület építésére egyelőre nincs anyagi keretünk, bővíteni viszont muszáj lenne, mert egyre nagyobb az igény. Nemcsak az öregek otthona vonalon, hanem a szociális problémák terén is.

Ami az idős emberek ellátását illeti, Nagy Béla hangsúlyozta, ez egy kicsit könnyebb, ugyanis mezőgazdasági tevékenységüknek köszönhetően sok mindent megtermelnek, így például a hús- és tejtermékeket, saját pékségükben pedig minden nap friss kenyeret sütnek.

– Hosszú évekig bioterméket tudtunk az idősek asztalára tenni, de az idei hideg tavasz sajnos a mi földjeinken is látszik. Emellett ebben a szférában is sok munkatársunk, ha ideiglenesen is, de elutazott, ezért az idei év nehezebbnek ígérkezik, mint a korábbiak.

De bízunk az Úrban, hogy a nehéz helyzeteken átsegít minket.

 Az otthon lakói általában egészen idős korú emberek, akik megbetegszenek, vagy egyszerűen csak legyengülnek, és a Teremtőhöz térnek. Rossz ezt kimondani, de csupán ilyen esetben szabadul fel hely.

A 85, de akár a 90 éves kort is elérik sokan, és azt is tudni kell, hogy az öregotthonban többen folyamatos gondozásra szorulnak, ágyhoz kötöttek.

–Azok viszont, akik járóképesek, és lenne is hová hazamenniük, sokszor nem is akarnak hazamenni, olyan jól érzik itt magukat. Itt közösségben vannak, szép környezetben, nyugalomban. Lelki vonalon is igyekszünk mindent megtenni, hogy jobb legyen a közérzetük, de az egészségi állapotuk is fontos. Állandó doktorunk Gaál Géza családorvos, aki rendszeresen látogatja őket, de ha olyan egészségügyi probléma merül fel, amit itt nem tudunk megoldani, akkor a kórházba szállítjuk a beteget. Ivan Males főorvossal is kitűnő a kapcsolatunk, aki ha kell, azonnali segítséget nyújt.

Nagy Béla egyúttal a Diakóniai Osztály igazgatója is, elmondta, rendszeresen élelmiszercsomagokkal támogatják azokat az időseket, akik otthonukban élnek.

– Ez is nagyon fontos számunkra, ezért folyamatosan segítünk az otthonukban élő időseknek. De szponzorok nélkül mi sem tehetnénk ezt, állandó támogatóink a hollandiai, német és svédországi testvérek, illetve a Magyarországi Református Szeretetszolgálat (MRSZ). Mondhatom, hogy a szeretetszolgálat egy percre sem engedi el a kezünket, mindig ott és akkor segít, amikor arra a legnagyobb szükség van. Amikor az öregek otthonában óvóhelyet kellett építenünk, azonnal léptek, és rövid időn belül át is adtuk az óvóhelyet az otthon területén. Tehát meggyőződésem, hogy a testvéri összefogás manapság a legfontosabb, és azt az igét kell szem előtt tartanunk, miszerint: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2.)

– A nehéz körülmények ellenére vannak terveik?

– Hogy az idős emberek életét még inkább megkönnyítsük, arra a döntésre jutottunk, hogy rehabilitációs központot hozunk létre. Az udvaron egy régi, romos épületet újítunk fel, ott lenne a rehabilitációs központ. Már konzultáltam a beregszászi orvosokkal, akik támogatásukról biztosítottak, vagyis amikor szükség lesz rájuk, jönnek. Tudjuk, hogy milyen fontos a lelki támasz, de a rehabilitációs kezelés azért lenne még fontosabb, hogy egy-egy betegség után mihamarabb felépüljenek az otthon lakói. Jelenleg a fő célunk tehát az épület mihamarabbi rendbetétele és a központ átadása.