20 éves a KRE Múzeuma és Levéltára - Őrzi és hirdeti az ősi határokat

Húsz év egy intézmény életében nem egy feltétlenül jelentős időszak. Mégis jó alkalom a hálaadásra, a megtartó Istenünkről való bizonyságtételre. Különösen igaz ez, ha a tavalyelőtt 100. jubileumát ünneplő Kárpátaljai Református Egyházkerület hányatott sorsára gondolunk. Hálás a szívünk, hogy a Mindenható a múlt század történelmi viharaiban vidékünk református népét megőrizte, és nem szűnik meg hordozni azt napról napra a jelen megpróbáltatásai között sem – hangzott el azon az ünnepségen, melyet a Kárpátaljai Református Egyház Múzeuma és Levéltára létrejöttének két évtizeddel ezelőtti megalakulására emlékeztek.

Menyhárt István, a KRE oktatási bizottsága elnöke a 40. Zsoltár imádságos gondolataival köszöntötte az egybegyűlteket, arra buzdítva, hogy emlékezzünk a mi Urunk csodálatos tetteire, amit értünk vitt véghez.

Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke igei szolgálatának alapját a Példabeszédek 22, 28 verse adta: „Ne mozdítsd el a régi határt, amelyet eleid állítottak”. Ez a bibliai szakasz visszatekint és a mai kor számára is üzenetet hordoz. A határkő nem csupán a fizikai birtokot jelöli, hanem az ősi bölcsességet, a szellemi örökséget és az erkölcsi értékeket is, amelyeket az előző generációk hagytak hátra. Mi sokszor mondjuk el, hogy úgy élünk a mában, hogy a jövőbe tekintünk. Ezért (is) alapít múzeumot az egyház. Olyan korszak van mögöttünk, amikor nemcsak az ősi határokat mozdították el, de minden jelt, követ próbáltak eltüntetni, a történelmet meghamisítani, emlékeztetett a püspök. Amikor húsz évvel ezelőtt megszületett a levéltár, múzeum létesítésének határozata, az volt a cél, hogy „rögzítsük az ősi határokat”, hogy összegyűjtsük azokat az emlékeket, amelyek a gyökereinket bizonyítják. Ez a múzeum és levéltár is azt a célt szolgálja, hogy őrizze és hirdesse az ősi határokat. Azt a múltat, azt az értéket, amit az itt élő közösség képviselt, hogy megmutassa a jelenkornak, megőrizze a jövő nemzedéknek, s őrizze az itt élőkben azt a tudatot, hogy a mi nemzetünk, közösségünk, felekezetünk, amelyet többször is megpróbáltak eltüntetni, itt volt, itt vagyunk és itt is leszünk, őrizzük az ősi határokat, amelyet kijelöltek számunkra. Ez a múzeum is, mint ősi határkő jelzi, bizonyítja, hogy vagyunk, és reménységet is ad a jövő nemzedék számára, hogy maradunk és leszünk. És lesz fejlődés is, ha megtartjuk az Isten parancsolatait – zárta gondolatait Zán Fábián Sándor.

Istenünknek hála, gyülekezeteink nagy részében maradt fenn írásos anyag, amely emléket állít a múltban megélt nehéz időknek. Felbukkannak olyan dokumentumok is, amelyek több száz év távlatából tudósítanak korai elődeink életéről, hitéről, harcairól. E felbecsülhetetlen értékű dokumentumok az egyháztörténelem legfontosabb forrásai, megmentésük mindnyájunk felelőssége – kezdte ünnepi beszédét Szilvási Erzsébet, a múzeum-levéltár igazgatója. – Ezt felismerve, a Kárpátaljai Református Egyház vezetősége már a 2000-es évek elején munkálkodott egy kerületi levéltár létrehozásán, ahol lehetőség nyílhat biztonságos és méltó módon megőrizni hitvalló őseink írásos emlékeit, különös tekintettel azokra a gyülekezetekre, ahol nincs mód az iratok megfelelő tárolására. Istenünk segítségével és az anyaországi református testvérek, illetve a magyar állam nem csekély áldozatvállalásának köszönhetően ez a terv megvalósulhatott és a KRE Levéltára és Múzeuma levéltári része 2005. január 1-én megkezdhette működését.

Az igazgató asszony a továbbiakban tárlatvezetés keretében is bemutatta a Beregszász búlcsúi körzetében található intézményt, megtekinthettük annak gazdag, és igen szépen rendszerezett anyagát.

Szilvási Erzsébet végezetül egy 2006-ban, az újonnan alakult levéltárral kapcsolatban megfogalmazott gondolatot idézett: „A békeidők visszatérő kísértése…, hogy az átélt nyomorúságok és a megélt szabadítások elfelejtődnek”. Ma az a reménységünk, hogy a Mindenható nem próbál feljebb, mint ahogy azt elszenvedhetjük, és irgalmából újra elhozza ezeket a békeidőket, mondta. Majd egy igével zárta mondandóját: „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” (5Móz.8:2) Az ige a múlt figyelmes és hálás újragondolására, emlékezésre és emlékeztetésre buzdít. Ehhez nyújt színteret, és ebben szeretne intézményünk továbbra is alkalmas eszköz lenni. Lehetőséget biztosítva mindnyájunknak, akik a történelem csendes bizonyságtevőitől, elsődleges forrásaitól tanulni és azokból okulni szeretnénk. Hogy az átélt nyomorúságok és a megélt szabadítások soha többé el ne felejtődjenek, fogalmazott az igazgató asszony.

Az ünnepség a Diakóniai Központban szeretetvendégséggel zárult, ahol Nagy Béla igazgató, a KRE világi főjegyzője egy 1901-es Bibliát ajándékozott a múzeumnak. 

Marton Erzsébet