KRISZ-hét Nagyberegen - FontosVAGY

Nehéz helyzetben élünk. Erre gyakran és sokat panaszkodunk. Ám a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet vezetői nem állnak be a panaszkodók sorába, hanem a lehetőségekhez mérten a legnehezebb időszakban is arra törekednek, hogy a fiatalok számára építő, hitmélyítő és megerősítő alkalmakat szervezzenek. Ezek közé tartozik a KRISZ-hét, melynek idén ismét a Nagyberegi Református Líceum adott otthont.

-    Milyen céllal szervezik ezeket az alkalmakat – kérdeztük Szimkovics Tibor lelkipásztort, a KRISZ-hét munkatársát.

-    „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!” – mondja az Úr Ézsaiás próféta által. (Ézs 35, 3) Abban egyetértünk, hogy minden kárpátaljai ember szívében ott vannak a kérdések a jövő felől, akad félelem és aggodalom; azonban azt is tudjuk, hogy Istennek terve van velünk, és a megtartatásunk kulcsa a belé vetett bizalom. A háború árnyéka, a gazdasági bizonytalanság, a jövő tervezhetetlensége könnyen elcsüggesztheti az embert, és sokszor a körülményeink áldozataként tekintünk magunkra. Nos, ez a hét arról szólt, hogy a KRISZ munkatársaival más irányt szabjunk, hiszen lehetünk a körülményeink formálói is, ha Istenre tekintünk. Éppen ezekben a bonyolult időkben van a legnagyobb szükség a fiatalok lelki épülésére, hitük megerősítésére és arra, hogy a közösség megtartó erejét átéljék. A hét szervezését és lebonyolítását Kardos Ágnes lelkipásztor vezette, aki a csapatával hónapok óta imádsággal és komoly szervező munkával készítette elő ezt a hetet.

A cél nem csupán az volt, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, hanem hogy találkozzanak azzal az élő Istennel, aki ma is megszólít, elhív és formál.

-    A KRISZ-hetek programját mindig más téma köré építik fel. Mi volt az idei hét témája? Hogyan járták körül ezt a témát?

-    A hetünk a „FontosVAGY” címet kapta, önismereti és Isten-ismereti utazásra hívtuk a fiatalokat, s próbáltuk őket rávezetni arra, hogy felismerjék: értékük nem a teljesítményükön, nem a körülményeiken, nem a külső elvárásokon múlik, hanem azon, hogy Isten teremtette őket, és Jézus Krisztus életét adta értük. A téma feldolgozásában áhítatok, előadások, kiscsoportos beszélgetések, és kreatív műhelyek voltak segítségünkre; esténként pedig a személyes bizonyságtételek és evangelizációs szolgálatok hívták őket döntésre. Közel harminc munkatárs, lelkészek és ifjúsági vezetők dolgoztak együtt, hogy ezek az üzenetek célba érjenek.

Az igei alkalmak során olyan kérdéseket jártunk körbe, minthogy: Mi határozza meg az önértékelésünket? Mit jelent, hogy Isten képmására vagyunk teremtve? Hogyan formál át bennünket Isten szeretete? Hogyan vezet az Úr, és miképpen találhatjuk meg a helyünket a közösségben és a világban?

-    Az ilyen alkalmak egyik legfontosabb célja, Jézushoz vezetni az ifjúságot. Mennyire „vevők” erre a fiatalok? Vannak megtérések? Nem „ciki” ez? Hogyan viszonyul a többség a megtért társaikhoz, illetve milyen hatással vannak a hívő fiatalok a többiekre?

-    A személyes tapasztalatom az, hogy már a regisztrációnál is azok jelennek meg, akik keresők vagy már korábban döntést hoztak Krisztus mellett, csak meg akarnak erősödni a hitükben. A legtöbben nyitott szívvel hallgatták a szolgálatokat, és komoly kérdéseket vetettek fel a csoportmunka és a személyes beszélgetések során. A hét folyamán több fiatal is elköteleződött Jézus Krisztus mellett, néhányan pedig elmondták, hogy régi sebek kezdtek el gyógyulni az életükben.

Néha magam is meglepődtem, hogy lelki értelemben mennyire felszabadultak sokan, a szabadidőben is csoportosan énekeltek. Hozzáteszem, hogy egy egészen kiváló csapat állt a dicsőítés élére, s bár a helyszínek váltakoztak – a Líceum zsibongója, a helyi református templom, avagy egy tábortűz a szabad ég alatt –, a fiatalok hihetetlen lelkesedéssel magasztalták Istent.

Imaközösségeink is voltak, illetve azt láttam, hogy a hitben előrébb járó fiatalok erősítik, biztatják azokat, akik éppen elindultak ezen az úton.

-    A jelenlegi helyzet miatt nagyon sok fiatal nincs itthon. Milyen hatással van ez a KRISZ-ben folyó munkára? Illetve hogy sikerült megszervezni az idei tábort? Milyen létszámmal, s milyen volt az érdeklődés?

-    Kárpátaljáról az elmúlt években sok fiatal ment el, ami nyilván a KRISZ munkáját is érinti. Ugyanakkor hálát adunk az Úrnak, hogy a hiányt sok tekintetben betöltötte új arcokkal és életekkel. Én egy kicsit régi motorosnak éreztem magam, hiszen már negyedszázada is segítőként voltam jelen egy-egy táborhéten, és nagyon meghatott, hogy a mostani egyetemista korosztály milyen elkötelezett Krisztus ügye mellett, s milyen sokféle tehetséggel rendelkeznek, amit Isten országának építésére használnak. Az idei hétre 107-en érkeztek – ami a jelenlegi körülmények között kimagasló létszám. Számomra ez azt mutatja, hogy a fiataloknak szükségük van a közösségre, lelki töltődésre, és készek időt, energiát áldozni azért, hogy Istennel és egymással találkozzanak. Egész Kárpátaljáról érkeztek fiatalok, többen pedig a határon túlról is hazautaztak, hogy itt lehessenek.

-    Egy-egy ilyen alkalom, amellett, hogy lelki feltöltődésre, megtérésre hív, ismerkedésre, kikapcsolódásra is alkalmat ad. Ami a mai helyzetben különösen nem elhanyagolható tényező. Milyen programokkal tudták segíteni ezt?

-    A lelki alkalmak mellett a programban bőven volt hely a barátkozásra, kikapcsolódásra is. A sportversenyek, csapatjátékok, kézműves foglalkozások, a KRISZ-faktor tehetségkutató estje, az éjszakai imaséta vagy épp a táncház, a KAPTÁR szabadtéri játékai, avagy a hétzáró tábortűz körüli program mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők jobban megismerjék egymást, és élményeket szerezzenek.

-    Mi ennek – és a hasonló – alkalmaknak a hozadéka? Hogyan értékeli ezt a munkát? És milyen üzenetet fogalmazna meg a fiatalok felé?

-    Nem titkolt szándék, hogy a fiatalok, akik döntöttek Krisztus mellett, integrálódjanak a saját gyülekezetük vérkeringésébe, s legyenek akár mozgatórugói a lelki megújulásnak. Ezen kívül a résztvevők magukkal viszik a kapott üzenetet, új barátságok köttettek, és a jövőjükre nézve is komoly döntéseket hoztak. Mindezeken túl a legfontosabb, amit reménység szerint minden fiatal hazavitt, ez: Isten szemében fontos vagy, bárhol is vagy, akármin mész keresztül, Ő szeret, terve van veled, végigvezet az úton és elsegít a célig.

Úgy legyen!

Kovács Erzsébet

karpatinfo.net