Kerületi lelkészgyűlés

Áhítat

Ima

Dicséret, dicsőség, tisztesség, imádat illet téged, mennynek és földnek Urát, teremtőnket, gondviselőnket, megváltónkat, megszentelőnket. Mi is valljuk: tiéd a dicséret, mint Atyáé, Fiúé és Szentléleké. És a mi orcánknak pirulása. Bár tudjuk, hogy te vagy a leghatalmasabb, a te akaratod nélkül egy hajszám sem eshet le a fejünkről, mégis sokszor eluralkodik rajtunk a kétségbeesés, a félelem, a csüggedés. Kérünk, bocsásd meg nékünk, hogy nem tudjuk magunkat rád bízni és félelmeink jelzik, hogy a te hatalmadban, oltalmadban, szeretetedben sokszor meginog a mi bizalmunk.

Könyörgünk azért, hogy légy irgalmas hozzánk, amikor egyedül érezzük magunkat és megfeledkezünk arról, hogy te ígérted, hogy velünk leszel minden napon a világ végezetéig. Kérünk, bocsásd meg nekünk ezeket az érzéseinket. S könyörgünk azért, hogy bocsásd meg nékünk panaszkodásainkat, kétségbeeséseinket, amikor úgy beszélünk, mint a pogányok, akik nem ismerik a te szent nevedet, végtelen szeretetedet és nagy hatalmadat.

Könyörgünk, ajándékozz meg bennünket ma minden nyomorúságunk, vétkünk ellenére a te Szentlelked áldott jelenlétével, a te szent Igéddel. Hadd legyen számunkra a lelki táplálék figyelmeztetés, bíztatás, bátorítás, tanítás. 

Erősíts meg bennünket, kérünk, mennyei Atyánk, küldetéstudatunkban. Erősíts meg bennünket szolgálati területünkön azokban a különlegességekben, amelyeket mi tálentumokként fogadtunk el valamikor tőled, hogy egyetlenegy tálentumunk se legyen elásva, hanem ami rendkívüli, azzal merjünk szolgálni a te nagy neved dicsőségére és az Anyaszentegyház javára.

Atyánk, ki teremtettél bennünket, hallgasd meg a mi könyörgésünket a mi Urunk, Jézus Krisztusért, és legyen meg mindenben a te szent akaratod. Ámen.

Kedves Testvéreim!

Az Apostolok Cselekedeteiből olvasom Isten Igéjét. Az Apostolok Cselekedetei könyv 5. részének 12. versétől a 20. verssel bezárólag:

Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy akarattal együtt voltak a Salamon-csarnokban, de mások nem mertek hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket. Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.

Ekkor azonban megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és féltékenységtől eltelve elfogták az apostolokat, és börtönbe vetették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét!”

Csodálatos üzenetet tartalmaz a 12. verstől a Szentírás, egészen addig, ameddig meg nem jelent a főpap. Betegek gyógyulnak, még a külvárosból is hozzák a betegeket Jeruzsálem környékéről az emberek, és Péter árnyéka vetüljön rájuk. Felfoghatatlan!

Lehet, nagyon sokszor el sem időzünk ezeknél a dolgoknál, mert olyan nagy távolságot érzünk az ottani események, személyek hatása és a mi személyiségünk és a mi kihatásunk, a mi ráhatásunk között, hogy túlsiklunk rajta. Mert talán nem tudjuk, nem akarjuk belátni, hogy mennyire más a helyzet és milyen nagy a különbség.

De mégis! Mi hirdetjük, valljuk, hogy a mi mennyei Atyánk ugyanaz. Aki az első elhívást adta a tanítványoknak, az apostoloknak, annak az elhívásnak a belső tartalma jelenik meg a mi elhívatásunknál is, amikor meghallottuk az Isten szavát, hogy jöjj, és kövess engem. És engedelmesen elindultunk az úton.

Azt láthatjuk, hogy valami nagy csoda történik. Olyasmi, amire minden lelkésztanítvány vágyik: hogy a hatása abban a közegben, amelyben él, az látható legyen; hogy betöltse az ő küldetését; hogy vonzza az embereket, hogy akik hallják az ő szavát, azok az Isten szavát hallják meg, és akik valamilyen értelemben - akár még így - az árnyék által, felfoghatatlan számomra, kapcsolatba kerülnek, azok áldást nyerjenek.

Milyen jó lenne, hogyha bennünk ott lenne az a vágy, nemcsak teljesíteni a szolgálatot, hanem rendszeresen azért könyörögni, hogy az Isten Igéjének az ereje, a hatása is ott legyen. Hogy ne azzal legyünk elégedettek, hogy megvolt ez az istentisztelet.

Emlékszem, a régiek közül már csak Seres János tiszteletes úr van itt, aki hallhatta a Forgon Pál idején azokat a lelkészeket, akik nincsenek már közöttünk. Úgy nevezték az igehirdetési szolgálatot, hogy végzés. Te végzel ma? Végeztél? – mondogatták egymás között. Tehát valami furcsaság volt. Nem volt benne evangélium. Ne akkor mondjuk, hogy rendben van, amikor kimondtuk az Ámen-t, lejöttünk a szószékről, hanem legyen ott bennünk a vágy és a küldetéstudat, hogy a hatása is legyen meg a jelenlétünknek, az igehirdetésünknek, és igyekezzünk azon, hogy a jelenlétünk – bárhol is – az Isten szentségét, hatalmát, tisztaságát és szeretetét sugározza, árassza ki.

Mit fedezünk fel ebből az igeszakaszból: ,,Ekkor azonban megjelent a főpap…” (ApCsel 5,17)

Az első dolog, amit látnunk kell, hogy a főpap megjelenésével megjelent az ellenszél. Megjelent az ellenállás. Megjelent az akadály. Megjelent az, ami korlátokat jelentett ott és akkor. Börtönbe kerülnek az apostolok és ezután, ami történik az, amire én is nagyon sokszor vágyok, hogy bizonyos pillanatokban, helyzetekben megjelenjen egy angyal. Amikor én úgy érzem, hogy teljesen képtelen vagyok, tétlen vagyok, erőtlen vagyok, alkalmatlan vagyok, arra vágyok, hogy megjelenjen egy angyal.

Kedves Testvéreim!

A tanítványok börtönben vannak, megjelent egy angyal, aki kiszabadította őket. A mi protestáns gondolkodásunkban nagyon ritkán jelenik meg az angyal. Mikor imádkoztunk utoljára azért, hogy Uram, küldd el a te angyalodat? Én nem tudok menni, de a gyerekeim innen száz, ötszáz vagy ezer kilométerre vannak. Küldd el a te angyalodat, hogy megoldást hozzon! Az én kezem nem ér el, az én szavamat nem hallják meg, küldd el a te angyalodat.

Mikor imádkoztunk mi azért, hogy az Isten így avatkozzon be? És milyen jó lenne, hogyha nem lenne ez idegen tőlünk. Uram, küldd el a te angyalodat a debreceni kórházba szívműtétet végző orvosok kezei mellé. Küldd el a te angyalodat oda, ahol most emberi megoldás nincs.

Bíztatok és bátorítok mindenkit, hogy mi is, reformátusok, merjünk azért könyörögni, hogy az Úr beleavatkozzon ilyen módon a háború és béke kérdését eldöntő nagy tanácskozásokba. Imádkozzunk azért, hogy Isten az ő angyalai által beleavatkozzon és jelen legyen azokon a tárgyalásokon, ahol eldőlnek országoknak, népeknek a sorsa. Imádkozzunk azért, hogy nyisson meg ajtókat, börtönöket, lehetőségeket azok számára, akik az igehirdetés és az élő bizonyságtétel akadályába ütköznek. Imádkozzunk azért, hogy nyíljanak meg azok a börtönök, amelyekbe mi magunkat zártuk bele. A TikTok és a YouTube rövid kisvideóinak csapdája hulljon le a lelkipásztorok kezéről. A lebilincselő játékoknak az ügye, hatalma törjön meg a mi életünkben és a gyerekeink életében, a tanuló teológusok életében, akik azért nem tudnak felkészülni a vizsgára, mert eljátszották a szorgalmi időt és még a vizsgaidőszakban is reszket a kezük és képernyőfüggők lettek.

Uram, hányféle börtön van, ahol szükség van a te angyalodnak a jelenlétére és az angyal ajtónyitására, hogy az evangélium hirdetése lehetővé váljon egy állami iskolában, egy mogorva óvodaigazgató óvodájában és ezer meg ezer kísértéssel és figyelemelterelésbe belefáradt gyerek irányába is.

Ellenszél ott is volt, itt is van, és jó lenne, hogyha bátrak lennénk kérni az Isten direkt beavatkozását, akkor is, ha majd nem tudjuk megmagyarázni, hogy ki volt, mi volt, de megnyílt az ajtó.

Az Úr szabadítást ad az ellenszélben, azt mondja az Ige: De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! (ApCsel 5,19-20)

A szabadult ember küldetést kap. Nem tudom, ha valaki talál olyan bibliai részt, ahol nincs utasítás a szabadítás után, van olyan, hogy ne szólj senkinek, de olyan is van, hogy menj el és mutasd meg magad. Nem nagyon tudok ilyenről, ahol nincs semmi utána lehet az én tudásom hiányos.

Tehát a szabadítás után küldetés is van és milyen érdekes, hogy mennyivel könnyebb lett volna azt mondani az Úr angyalának, hogy hagytad te ezt a megromlott társaságot: a főpapot is, a szadduceusok pártját is. Mindenkit hagyjál. Elég volt ebből a régi struktúrából. Elég volt ebből a begyepesedett, maradi egyházból. Menj, menj, menj innen. Ehelyett azt mondja, hogy menj a templomba.

Mi feszegetjük a korlátainkat. Megpróbáljuk nagyon sokszor a tradíciókra, a szokásokra fogni a sikertelenségünket és azt mondjuk, hogy nem vonzó már ez az egyház. Valami más kell és beszélgetve lelkészekkel hallom, hogy milyen sokan hallgatnak, néznek olyan alkalmakat, amit valakik istentiszteletnek neveznek, de nem azok. Mindenféle hullámoknak, irányzatoknak az alkalmait, ahol tömegek vannak, ahol hangos a zene, ahol valaki remeg a gyógyulástól és zűrzavar van, amikor hangzik a könyörgés. A mi lelkészi karunkban is van nagyon sokszor olyan vágy, hogy nem kellene már nagyon megújulni? És ez a megújulási vágy legtöbb esetben azt váltja ki bennem, hogy el kellene hagyni a régit.

Szeretném ebből a bibliai szakaszból is azt a meggyőződésemet ismertetni, tudatni veletek, hogy amivel Isten megajándékozott bennünket, és ez az egyházi rendünk, direkt nem mondom, hogy struktúránk, lehet áldás is számunkra. Nem muszáj mindig úgy tekinteni rá, hogy ez csak rossz lehet, mert nem olyan rég hallottam egy idézetet a Török-féle dogmatikából, amire visszaemlékeztem és is diákkoromból, hogy száz évvel ezelőtt is, vagy egy kicsit több, az egyház hasonló gondokkal küzdött, hogy a keretek, azok inkább hátrahúznak, minthogy szabaddá tesznek bennünket. Itt mégis azt halljuk, hogy az Úr angyala mondja azt, hogy menjenek és álljanak fel a templomban. Azon a helyen, ahonnan épp nem olyan rég jött a főnök, a főpap és letartóztatott, börtönbe záratott. Ne hagyjuk el azokat a kereteket, amelyek szolgálati lehetőséget biztosítanak, teret számunkra az evangélium hirdetésére.

És elérkeztünk a harmadik és talán a legfontosabb üzenethez. Amikor azt mondja az angyal: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét!” (ApCsel 5,20)

Ennek az életnek minden beszédét. Ez az élet, ennek az életnek a beszéde azt jelenti, hogy ez egy más élet. Ennek az életnek hirdessétek minden beszédét. Ez nem az, ami a világ. Ez nem az, amit ti eddig megszoktatok. Ez egy más élet. A keresztyén élet egy más élet. Tudom, hogy mondhatjuk azt, hogy ez ott nagyon új volt. Higgyétek el, a keresztyén élet, a biblikus élet, az Ige szerinti élet, a mi társadalmunkban is az emberek 99%-ának egészen más. Ismeretlen. Új. Ennek az életnek minden beszédét hirdetni, ennek az új életnek, ennek a más életnek, ennek a más értékrenddel, más céllal rendelkező életnek hirdessétek minden beszédét.

Kedves Testvéreim!

Ennek az életnek. Melyik élet az, amit ma mi hirdetni tudunk? Kiknek az élete az, akik értik, tudják és hirdethetik? Hiszem és vallom, hogy nekünk, igehirdetőknek is szüksége van megújulásra, felfrissülésre, felüdülésre, arra, hogy arra koncentráljunk, hogy a mi életünk ne ugyanolyan legyen, és ne csak egy pici eltérés legyen amaz világi élet és ennek az életnek a tartalma között.

Kedves Testvéreim! Én úgy gondolom, hogy amikor a tanítványok odaálltak a templomba, felálltak a templomban és hirdették a népnek ennek az életnek minden beszédét, akkor más volt a beszédük tartalma. Mi is törekedjünk arra, hogy legyen más a beszédünk tartalma a hétköznapokban is, a baráti beszélgetésekben is. Ne világi legyen, hanem evangélium legyen a mi beszédünknek a tartalma. És az igehirdetéseinkben is.

Tőlem megkérdezték már nem egyszer, hogy én ritkán érintem a háború dolgát az igehirdetésekben, miért? Mondom: ,,Mert az elején én is sokat beszéltem a háborúról, és egyszerű gyülekezeti tagok azt mondták: Tiszteletes Úr! Mi a háborúról hallunk mindenütt. Itt az Úr házában ne a háborúról beszéljen, hanem az Isten Igéjéről, szeretetéről.”

Nagyon sokszor esik bele az egyház abba a hibába, hogy a világi fő csapásoknak, áramlatoknak a szlogenjeit, tematikáját veszi és viszi be az Isten házába, a templomba. Így lesznek a felekezetek, egyházi közösségek olyan ideológiáknak a zászlóvivői, amiért Sodoma és Gomora kénköves esőt kapott. Mert becsatornázták őket. Mi ne engedjük, hogy bennünket becsatornázzanak. Sem politikai, sem ideológiai irányzatokat mi ne engedjünk be. Ennek az életnek a beszédét hirdessük a népeknek. Ami a Szentírás alapján adatott nekünk, azzal éljünk, azt használjuk és higgyük el, az Isten Igéje mindörökké megmarad, mindvégig megmarad. Sok minden el fog múlni, de az Ige örökérvényű. Nem az Igét kell alkalmazni és hajlítani a kor kihívásainak, hanem a világ, a kor kihívásait kell megvizsgálni az Ige tükrében és fényében.

Adja meg a mi mindenható Istenünk, hogy legyenek megtapasztalásaink, legyen bátorságunk felállni a templomban és tudjunk olyan beszéddel, olyan tartalommal előállni a népek elé, amely az Istennek tetszőt tárja eléjük. Ámen.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Kérünk, adj nékünk világosságot. Könyörgünk azért, hogy vezess bennünket. Kérünk téged, ha ellenszélben vagyunk, amikor nem is tudjuk megfogalmazni, hogy ki az, aki szemben áll velünk, amikor nem test és vér ellen van hadakozásunk, kérünk téged, rendeld mellénk a te angyalaidat egyen-egyenként a mi szolgálati helyünkön, hogy kiszabadítson bennünket azokból a börtönökből, amelyekbe vagy beküldtek bennünket, vagy mi figyelmetlenség, gyengeség, kicsinyhitűség miatt besétáltunk.

Könyörgünk azért, hogy a te angyalaidat küldd és adj szabadulást a tanítványaidnak. A régi tanítványoknak, akik elhidegültek, megfásultak. Könyörgünk azokért a hívekért, akik valamikor a ’90-es években megtapasztalták a te Lelkednek erejét, de elhagyták az első szeretetet. Elhidegültek és talán el is távolodtak. Már nem jut eszükbe a te követésed, a te Igédnek csodája, világossága.

Könyörgünk azért, hogy hozz megújulást a mai Anyaszentegyházba, a mi közösségeinkbe és hozz megújulást a mi életünkbe az igehirdetés kapcsán. Az életvitelünk és a beszédünk, a beszédünk tartalmát te újítsd meg bennünk, hogy ahol vagyunk, ott kiáradjék belőlünk az a másság, ami jelzi, hogy mi a te gyermekeid vagyunk, a te ügyednek képviselői, a te országodnak építői.

Könyörgünk, felséges Istenünk, ne vond meg tőlünk a te angyalaidnak jelenlétét. Küldj, hozz általuk szabadulást, nyiss meg ajtókat, utakat arra, hogy elérjük a népeket. Kérünk téged, hogy a te angyalaid legyenek ott és vezessék azoknak a lépteit, akik a te dicsőségedre kívánnak tenni, akik békét kívánnak teremteni. Legyenek ott azokkal, akik együtt tudnak sírni a sírókkal. Könyörgünk azért, hogy legyenek ott a te angyalaid azokkal, akik tudnak örülni az örülőkkel.

Felséges Istenünk! Könyörgünk azért is, hogy adj nékünk bölcsességet, hogy amikor szeretnénk valamit megújítani, valamit másképp csinálni, valami újítást hozni a mi szolgálatunkba, akkor az értékeset ne dobjuk el.

Hálásak vagyunk a templomokért. Mi kérünk téged, tedd a mi életünkben a templomokat olyan hellyé, ahol a te néped megtapasztalja a te jelenlétedet. A templomokat töltsd be a te Szentlelkeddel és a te Igéd hatalmával, hogy megújulás legyen. Hogy a templomok valóban azt a teret biztosítsák, ahol veled lehet találkozni.

Urunk, könyörgünk azért, hogy a hívő életnek minden beszédét tudjuk hirdetni. Megélni, megtapasztalni és továbbadni. Könyörgünk azért, hogy merjük felvállalni, legyen bátorságunk felvállalni azt, hogy mi más cél szerint, érték szerint élünk és nekünk nem e földi lét kincsei, gazdagsága, kényelme, biztonsága a lényeges, legfontosabb, hanem az, amit te elkészítettél a benned hívők számára.

Így könyörgünk azért, hogy újítsd meg a te Anyaszentegyházadat itt Kárpátalján, a gyülekezetek megújulásával, a presbitériumok megújulásával, a hitoktatók megújításával, a lelkipásztorok megújításával. Kérünk téged, mennyei Atyánk, Krisztus Jézusért, aki azt mondta: minden napon veletek leszek a világ végezetéig, tapasztaltasd meg velünk jelenlétedet, hogy legyen miről beszélni a népeknek a templomban, az utcákon, a tereken, a családi beszélgetések keretei között. Alázatos szívvel könyörgünk, hallgass meg minket. Ámen.