Dancs Róbert

2009-01-27 - 23:28

Ok. Várom mások hozzászólásait is a keresztség témájában.

anonimus xy

2009-01-24 - 13:00

Kedves Róbert!



Megköszönöm részletes válaszaid! A Keresztséghez nincs több hozzáfűznivalóm. Visszatérek a "Változik a Világ" topicba!



Mély Tisztelettel!

Dancs Róbert

2009-01-22 - 12:32

Kedves Tibor!



Az első bekezdést én is így gondolom, hogy nem az elme útja vezet Istenhez. Legalábbis az maximum a filozófusok istenképeihez, de nem az Élő, Cselekvő, mennyei Atyaként, Megváltóként és bennünk Lelke által élőként való Istenhez. Ezen túl nem értem, hogy jött ide az első bekezdésben leírt dolog.

Egy jó gondolat az egyháznak az egyházkritikával kéz a kézben haladni. Erre nem gondoltam eddig. Van benne ráció, hiszen ha tudjuk, mit lát rólunk más, akkor talán könnyebben korrigáljuk hibáinkat.

A Biblia szavaira úgy tekintünk, hogy ahol az van írva, hogy "Ezt mondja az Úr", vagy hasonló kijelentések, akkor ami ott áll, az szó szerint úgy van. Verbális inspirációnak mondjuk az ilyet. Ahol ez hiányzik, ott nyilvánvalóan az író társadalmi, hitéleti és egyéb helyzetei is formálják a mondandó mikéntjét. Tehát azt is Isten Szentlelke inspirálta, de az író szívén át csordogált a papírra. (Na ez egy jó kis szókép volt. :-) ) Ezért segíts a kortörténeti ismeret, a kulturális ismeret, a környező vallások hatásainak az ismerete, mert a leírt Bibliai rész megértését meggazdagítja. Sőt, sok esetben a félreértelmezésektől is megment.

Nyilvánvalóan kell tanulmányozni egyéb tudományokat is. Nagyon jók a felsorolások. A filozófiát, pszichológiát én is fontosnak tartom. Jómagam is járatom a Nationál Geographic Magyarország újságot és olvasom. Sok természettudományos kutatásról olvasgatok neten, és igyekszem képezni magamat amiben csak tudom. El egészen a primitívebb dolgokig, pl. a gépjárművek technikai felépítését és működését illetően. Jóformám nincs is hobbim, csak ez az önképzés. De vannak határaim, amiket érzek, és ez leginkább az idő. Ez talán látszik is, hogy nem tudok túl gyorsan reagálni a hozzászólásokra.

Azt hisszük és valljuk, hogy nem vezet a "hegycsúcsra más út", csak Jézus Krisztus. Ő maga mondta: "Én vagyok az Út az igazság és az élet". Tehát nem több út, csak egy. Annak aki halottakat támasztott fel, sorvadásos végtagokat tett teljesen egészségessé (ezt ma egy "csodagyógyító" sem tudja), széthulló leprásokat egészségessé (ma csak megállítani tudják a betegséget), vihart csendesített le, annak a szavának én hiszek. Ellenben a több kart növesztő (amit a sátánista médiumok a mai nap is megtesznek), vagy éppen hallucinációkat átélő (ez szintén gyakori ma, csak ma intézményekben végzik) és gondolatot megszédítő filozófiákat kreáló emberkék szavára én nem tudok adni. És sajnálom azokat akik ezt teszik.

Mi haszna az imádságnak? Hát akkor csak a múlt évet hadd említsem meg. Egyik gyerekért imádkoztunk, aki májműtét előtt állt. Imádkoztunk, hogy élje túl és gyógyuljon meg. Azóta a kijevi orvosok csodagyereknek nevezik, mert minden orvosi szakvélemény szerint meg kellett volna halnia. Gyülekezetünkben egy pár napos csecsemő szívrendellenességgel született, alig vitték haza, már vinni kellett vissza a kórházba, majdnem meghalt, már szinte lila volt, irány kijev, reménytelen műtétek sora. Az élő, egészségessé lett gyerek Szenteste a gyülekezetben ott volt az édesanyja karjaiban, és elmondhattuk, hogy meghallgatta az Úr imáinkat. Nem beszélve az emberi életek változásairól: 2 fiatal jött részegen kátéórára nekem tavaly. Nyáron hitre jutottak. Ma ifjúsági közösségünk tagjai, semmi pia, az egyik már 4 embert hozott az ifire. Nem nyilvános fórumon mást is elmondanék, de van ami nem publikus.

Alapjában nem is tudok olyat mondani, hogy kértünk valamit és az Isten ne hallgatta volna meg. Sőt sokszor reménység fölött cselekedett.

Földrajz, meg etológia meg egyéb ilyen dolog fontos, de az Istennel való kapcsolatot nem pótolhatja.

Nem igazán értem a konfuciánusok kijelentését, hogy nem hoztunk létre következetesen keresztyén államot. Nem értem, hogy akkor a történelmi USA, Kanada, Svájc mi? Vagy éppen a mai Dél-Korea? És körül lehetne nézni azokban az ázsiai országokban ahol a konfucianizmus volt az uralkodó szellemi/vallási irányzat. Úgyhogy jobban tennék, ha befognák a szájukat és szégyenkeznének. A keresztyén múltú országokban a társadalmi, erkölcsi hanyatlás pont akkor kezdődött, amikor a keresztyén hit már nem szőtte át a társadalmat. Lásd: Magyarország a családalapítási kedv és a gyermekvállalási szándék kritikus mértékű megcsappanása. (Persze ráfogják a szegénységre, csak pont önmaguknak mondanak ellent, mert se őseik pl. a Világháborúk után se a jelenlegi roma közösségek nem élnek/éltek nagyobb szegénységben).

Nade eltértünk a keresztségtől, sajnos.



Tisztelettel: Róbert

anonimus xy

2009-01-16 - 17:59

Kedves Róbert!



Az elme útja nem vezet el Istenhez. Éppen ezt bizonyítja Vörös Tibor esete is, aki intelligens, értelmes ember, de éppen az elméje az, ami a legfőbb akadályát képezi Isten megismerésének. Az elme korlátja a legfőbb gát a szellemi dolgok megismerésében. Nem gondolom, hogy bármit el kellene fogadnunk Istennel és sok más logikai dologgal kapcsolatosan, mint axiómát (azaz formális definíciót). A reális definíciókat meg az axiómákkal (formális definíciókkal) ellentétesen lehet vitatni, hogy jók-e, vagy sem, igazak-e, vagy sem. Tehát azzal van a probléma, hogy Isten elnevezést általánosságban nem lehet és nem is szabad a bibliai, vagy egyszerű teremtő megszemélyesített dogmatikus Istenre vetíteni, ami csak egy az ilyen számtalan dogmatikus Istenek közül. Tehát az ilyen tudományos modellek legyen az bármilyen, (tehát nem Istennel foglalkozó) már akkor is hibás, ha a többi benne szereplő belső dolog már logikus és következetes lenne.

Nem hinném, hogy pusztán a Biblia-ismerete által képben lehet lenni a keresztényi lelkületet illetően. Ehhez inkább pszichológiát, szociálpszichológiát, logikát, sok természettudományt kell tanulmányozni. Vagyis a kiegyensúlyozott társadalom egyik alapja tán az lehet, h vallás és valláskritika "kéz-a-kézben" együtt jár: a valláskritika a vallás "megszaladásának" moderátora.

Nem fogadhatom el azt a dogmát, hogy a biblia minden szava igaz, és úgy kell érteni, ahogy az le van írva! Mi a bajom ezzel? Hát csak annyi, hogy a bibliát és annak magyarázatait is emberek írták. Olyan emberek, akik, lehet, hogy kizárólag az igazat szerették volna leírni, de olyan dolgokat is leírtak, amelyekről csak környezetük állította, hogy igaz.

Aki nem Jézust ismeri, hanem Buddhát, Mózest, Krisnát, Mohamedet vagy Lao-cet, az téves válaszokat kap az élet legnagyobb kérdéseire?

Aki nem a Bibliát olvassa, hanem a Koránt, a Talmudot, a Bhagavad Gítát vagy a Védákat, az tévúton jár?

Ennek a hatalmas hegynek a csúcsára, aminek a lábainál többmilliárd ember toporog, csak egyetlen ösvény vezet?

A teológia akkor is egy kötelező konklúzióból indul ki: Isten létezik és isten hat mindenre, és mindennek isten az oka, stb. Az pedig nem matematika, ha csak egy végeredményt kell minden művelettel elérni.

És mi a haszna az imádságnak a keveseknek tetsző szabadidő elpocsékoláson kívül? Lehetne tanulni helyette: földrajzot, etológiát, zenét, logikát, történelmet, politológiát, stb.

A társadalmi bajok onnan erednek, h a társadalmat emberek alkotják. A társadalmi problémák oka a tömeg. Ennyi - együtt sok ember. Ezen pedig csak ront, ha kisközösségben gyakorolható formákat akarnak globálisan elhinteni - lásd pl. vallások. A kritika általában nem személynek szól, hanem annak, hogy ezt a tendenciát feltárjuk.

A konfuciánusok gyakran vetik pl a kereszténység szemére, hogy a kereszténység még egyetlen oylan államot sem hozott létre, amely következetesen keresztény szellemben tevékenykedne.

Ha valaki egy igazolni nem lehetséges dolgot pusztán a bennen való hit által vél valóságosnak, teheti, de attól az a dolog még nem lesz valóságos, még akkor sem, ha meggyőződésre jellemző fordulatokat használ

Azt írtad „használni kell a Bibliát”! Én meg azt kérdem melyiket? Mert ugye van több is.

Bizonyos Saulus/Paulus –ról meg külön topicot lehetne nyitni.

Remélem nem sikeredett túr erősre a levél. Jól elkanyarodtam a keresztségtől.



Tisztelettel

Dancs Róbert

2009-01-16 - 14:33

Kedves Tibor!



Bocsánat, hogy nem jelentkeztem, de nem volt sokáig internetem, a telefonzsinórral volt valami gond.



Szóval: Mindenképpen különbséget teszünk a hitét gyakorló és nem gyakorló keresztyén emberek között. Persze jogos a kérdés, hogy miért mondja magát keresztyénnek az, akit csak megkereszteltek? Feltételezem azért, mert nem egyházellenes vagy ateista, tehát elfogadja hogy van egy transzcendens lény, és ha már a keresztyén egyházakhoz fűzik szálak a keresztség folytán, hát keresztyénnek mondja magát.



Hadd hangsúlyozzam: többre van szükség, mint egyszerűen megkeresztelkedni! A keresztség eseményétől függetlenül, még kárhozat vár az emberre, ha nem hisz.



A hitet pedig úgy definiálnám a mondandóm összefüggésében hogy "személyes Krisztus követés". Neki való engedelmesség, hozzá való ragaszkodás, beszédeinek elfogadás és azzal való viselkedésbeli azonosulás, Krisztussal való mindennapi párbeszéd (ima) és az ő szavának meghallása (Bibliaolvasás).



Sajnos nem ismerem a Katolikus egyház katekizmusát, a gyülekezeti szolgálatok miatt nem jut idő efféle ismeretszerző munka végzésére. Sokat tudok róluk, maradjunk ennyiben. Ismerem a Bibliát és a mi hitvallásainkat, egyenlőre ennyit mélyebben. Ezek alapján gondolkodom. Hogy melyiket kellene használni? A Bibliát mindenképpen! :-) A református hitvallásokkal én teljesen meg vagyok elégedve, tudom javasolni mindenkinek!



A gyerekkeresztség körüli tévedéseket (pl. hogy az névadás), úgy lehetne elkerülni, hogy alaposan foglalkozunk a szülőkkel. Remélem mihamarabb meg fogom tudni valósítani ezt a munkácsi gyülekezetben is. Egyenlőre ugyanis nem én foglalkozom a keresztelésekkel.

________



Köszönöm a pozitív minősítésemet a modern hozzáállásomat illetően. Az egyház - az én történelmi ismereteim szerint - mindig modern volt. Ha megnézzük az építészetet, a zenét, az oktatást, az orvoslást. A 18-19. századtól indult a lemaradás. :-( A hitélet hanyatlásai is akkortájt kezdődtek Európában. Természetesen felekezetek és országok között különbség volt, de a racionalizmus korszaka, amikor a Biblia csodáit elkezdték magyarázgatni, az nagyon "kilúgozta" az egyházat. Itt Európában nagy ébredésre lenne szükség!!! A társadalom betegségeit (önpusztítás, kábítószerek, erkölcsi válság stb.) a politika nem tudja meggyógyítani. Ezt az USA-ban már látják, és ott a keresztyén egyházaktól várják, hogy gyógyítsa a társadalom betegségeit. Mi még ott tartunk, hogy a politikusaink ott tesznek keresztbe, ahol nem szégyellnek (pl. az iskolák támogatásának megvonása. Fehéroroszországban megadóztatják a perselypénzt stb.). Nem keseregni akarok, távol álljon tőlem, de látni kell, hogy mi van a háttérben: én nem evilági erőt feltételezek, hanem sokkal inkább a Sátán munkáját, befolyását a hitetlen emberek életében, a médiában, a politikában. Ebből kifolyólag a Sátán az ellenségünk, és nem az általa megtévesztett emberek. Pál apostol írja az Efézusi levél 6. részének 12. versében: "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak."



Áldjon az Úr! Üdvözlettel: Róbert

anonimus xy

2009-01-02 - 22:29

Kedves Róbert!



Először is szeretném megköszönni a modern hozzáállásod e magasröptű eszmefuttatásokhoz! Igazán példát vehetnének rólad egyéb Vallások képviselői is. A világot egyikünk sem váltja meg, de ettől függetlenül remélem a jövőben is gyümölcsöző lesz az eszmei pengeváltásunk.(értem ezalatt hogy biztos többen olvassák)



Ha nem fárasztalak, volna még itt e témakörben néhány "kényes" kérdés:

Attól hogy valakit megkeresztelnek még nem lesz keresztyén(mondjuk kisbaba korában). Ehhez hinni kell és szerintem sokkal jobb hitben megkeresztelkedni. Hagy hozzak fel én is egy vicces példát: attól, hogy garázsban születsz még nem vagy autó.

No de az ember mi alapján vallja magát kereszténynek? Mert ez ráírva senkire sincs. Egyébként meg szerinted elegendő a keresztényiséghez az, hogy valaki annak mondja magát. Persze aki semmiféle keresztényi hitéletet nem gyakorol, az nem tudom mi alapján tartja magát kereszténynek.

Gondolom, mert csecsemőkorukban megkeresztelték őket, és ők ez alapján hiszik magukról, hogy keresztények, és ha megkérdezik tőlük, hogy melyik felekezethez tartoznak, vagy egyházhoz, akkor ezt kell rá válaszolni.

Mert a "kereszténynek vallom magam" nem utal semmiféle konkrétumra értékrendet illetően.

A kereszténység mit jelent cselekvési módban, mert felteszem az embertársak szemében az számít, nem pedig valamiféle önminősítés hangoztatása. Ha a kereszténység pusztán annyit jelent, hogy valaki azt mondja, hogy "kereszténynek vallom magam", akkor a társadalom szempontjából mit ér?



De had kérdezzek még valamit: a A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA az, ami alapján a hitéletről tanulsz, vagy a Heidelbergi Káté, vagyis A Református Keresztyén Egyház Hitvallása, amit "használsz"? Vagy szerinted melyiket kellene használnia, tanulnia a keresztényeknek? Ha már megkeresztelték őket? Szerinted hány megkereszteltnek van bármi fogalma is arról, hogy mi a fene az a "katekizmus", és pláne arról, hogy mi van benne? Vajon mind a 7 millió keresztényre igaz ez, akik itt téblábolnak M.o.-on? Akit csak megkereszteltek, és nem így viszonyul az ószövetséghez, akkor az is keresztény? Akinek fogalma sincs arról, hogy mi van benne, meg az egész bibliában, és nagyívben nem is érdekli, esze ágában sincs ezzel foglalkozni, az is keresztény? Aki hagyomány alapján azt HISZI, hogy a névadót egyszersmind kereszteléssel kell összekapcsolni, az is keresztény?

Attól keresztény valaki, meg megkeresztelték, vagy attól, hogy pl. isten szavának tekinti az ószövetséget? És ha nem? Akkor az nem keresztény, vagy csak megkeresztelt?

anonimus xy

2009-01-01 - 22:14

BÚÉK az egész Református Egyháznak!

Dancs Róbert

2009-01-01 - 18:35

Kedves Tibor!



Nem volt sértő dolog a leírtakban. Szó sincs róla.



Eszembe jutott egy vicc a hozzászólás első szakaszát olvasván:



Liberális gondolkodású anyuka tolja a nemrég született csecsemőjét a babakocsiban, szembe jön vele rég látott barátnője, aki ezt mondja:

- De jó, hogy megszületett a gyereked! És mi, fiú, vagy lány?

- Majd ha nagy lesz eldönti.



Sokan ebbe az irányba indulnak el a szabad vallásgyakorlat jogával. Abszurd lenne azt feltételezni, hogy a gyermeknek olyan dolgokban van joga dönteni, amihez azt megelőzően nincs ismerete. Egyszerűen szólva: a szülőnek kell eldönteni, hogy mi jó a gyermekének! A gyermek majd ha felnő, akkor dönthet másképpen.



A szabad vallásgyakorlat ezen értelmezése nagyon szegényes. Ez a jog nemcsak azt tartalmazza, hogy az ember szabadon gyakorolhatja vallását egyéni vagy közösségi körben, hanem azt is tartalmazza, hogy az ember a vallását és meggyőződését szabadon terjesztheti zárt, vagy nyílt helyen, tehát akár az utcára kimenve is hirdetheti. Vallási cselekményeit zárt és nyílt helyen is folytathatja. A másikfajta, általad leírt szabad vallásgyakorlás a Szovjetunióban is megvolt. Apáink, nagyapáink tapasztalták is, hogy mennyire volt szabad. Mi meg tapasztaljuk azt, hogy milyen életű generációk növekedtek fel abban az időben hit nélkül. De ez egy másik téma...



Nyilvánvaló az is, hogy egyes Bibliai kijelentések egyes szektákban találhatóak meg felerősítve, és a történelmi egyházakban talán csak árnyéka van jelen. Bár nem hiszem, hogy pont ez igazolná azt, hogy mi való Krisztustól és mi nem. A reformátusság a szélsőségeket igyekszik kerülni.



De azt kijelenteni, hogy az egyház szervezete a feudális társadalom működéséhez biztosította az ideológiai alapot... hát.. ez azért elég megalapozatlan gyakorlati szempontból, hiszen ha megnézzük a protestáns múltú államokat, akkor látjuk, hogy igencsak átformálódtak demokratikus jogállamokká. És bizony a presbitériumok bevezetése nagyon is kifejezte azt, hogy a közösség/többség akaratát követi az egyház lelkészi része is.



Persze, a keresztyénnek címkézés nekem sem tetszik, és nem is szeretem, hogy erre használják a gyermekkeresztséget. Egyet értek azzal, hogy a keresztyénség több, minthogy valakit megkeresztelnek és kész.



A Kálvintól olvasott dolgokhoz nincs mit hozzáfűznöm.



Az pedig, hogy az egyház a csecsemőkeresztséget egyfajta missziói ágnak tekinti, nyilvánvalóan nem helyes dolog. A gyakorlatban látjuk is, hogy nem működtethető pusztán missziói céllal. A hitoktatás is önmagában kevés arra, hogy valahol élő gyülekezet legyen. Nézzük meg a Munkácsi Ref. Gyülekezet statisztikáját: 6 keresztelt és 28 elhunyt. Ez távolról sem azt jelenti, hogy fel fogunk számolódni, hanem azt, hogy figyelmeztet az Úr, hogy nem szabad pusztán gyerekkereszteléssel egyházat építeni!



Január 1-e lévén BÚÉK neked is, azaz: Bízd Újra Életed Krisztusra!

anonimus xy

2009-01-01 - 15:01

Kedves Róbert!

Megköszönöm e minden részletre kiterjedő, és alapos hitvallást!

Szerencsére a mai szekularizált világban már remélem nyíltan mehet az érvek és ellenérvek eszmecseréje. Fontos ehhez tartozó metodikai momentum, a KÉRDEZÉS fontossága, mint az érdeklődés kifejezésének alapmódszere!

Ezert ha megengeded én is kifejteném bővebben az álláspontom.

Azt vettem észre hogy a hitvallásból a leglényegesebb pont valahogy kimaradt!?

Éspedig: Elgondolkodtam az alábbiak kapcsán: vajon szabadon gyakorolhatja-e ma az ifjúság azon jogát, hogy szabadon választhatja-e meg nézeteit?

Mire gondolok? Szerintem erősen sértheti a gyermekek, s ezen keresztül a jövő mindenkori fiatal nemzedékének alapvető emberi jogait, nézeteinek szabad megválasztásában! Naivnak hathat, de szerintem a gyermekekkel ideológiai alapú ismereteket KÖTELEZŐEN megtaníttatni az a szabad vallásgyakorlás közvetlen megsértése.

Mit is mond az alkotmányunk?(csak a Magyart ismerem)

60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

Kérdem én: a gyermekeknek miért nincs ehhez joga?

A "keresztény" fogalmát pedig ne keverjük össze a "megkeresztelt" fogalmával. A világban elsősorban csak "megkereszteltek" vannak a "Keresztényeket" pedig elsősorban a szűk körű szektákban lehet találni - azok tudják csak ideig-óráig megvalósítani azt, amit Jézus eredeti apokaliptkus-világvégeváró vallásában terjesztett. Vagyis: olyan, hogy "kereszténység" valójában nem létezik, csak egy erre az ideológiára felépített tekintélyuralmi szervezet, ami a feudalizmusban a fennálló hatalomhoz biztosította az ideológiai alapot, és biztosította, hogy a nép saját magát, mint "keresztényt" azonosítsa. Mindezt az általam kritizált csecsemőkereszteléssel biztosította. A mai napig emiatt hiszik sokan azt magukról, hogy ők keresztények.

A keresztséghez hozzátartozik a hit - úgy látszik ez a tétel kivédhetetlen sebet üt a gyermekkeresztség pajzsán. Kálvin azért továbbra is kitart a csecsemőkeresztség mellett, Institúciójában külön fejezetet szentel ennek védelmére (ICR IV.16). Kálvin valóban egyszerre küzdött a római katolikus egyház és az anabaptista keresztség értelmezése ellen, ezért ha felszínesen olvassuk tanítását ellentmondásosnak látjuk, akár a fentiekből kiindulva is. Véleményem szerint nem ellentmondásos, hanem Kálvin a keresztségben a jelzett dolgot veszi alapul, így Isten és ember szövetségének tekinti a keresztséget. A körülmetélés, ami Isten és a zsidó nép szövetségét jelöli, nem más, mint az újszövetségi keresztség ószövetségi előképe. Innen kétségtelenül levezethető a gyermekkeresztség létjogosultsága, hiszen a körülmetélést is csecsemőkön végezték el. E "szövetség teológia" megtámadható a személyes döntés igényével; a megkötött szövetség nem valódi, hiszen a csecsemők döntésének hiányában egyoldalú. Igen, tényleg egyoldalú - de vajon az a szövetség, amit Isten kötött Ábrahámmal, és amit Fia elküldésével mindannyiunkra kiterjesztett, nem egyoldalú? Ha a csecsemő akarja, hogy megkereszteljék, akkor kereszteljék meg, de tud ő ebben dönteni? No, itt már megakad a logika: világnézeti kérdésekben, címkeosztogatásban nem kellene a szülőknek dönteni, nemde? Minek akkor keresztelgetni a csecsemőket?

De az is lehet hogy az Egyház a csecsemőkereszteléssel próbálja pótolni egyre apadó híveinek számát?

Ha véletlen valami sértőt írtam volna azért bocsánatot kérek!

Dancs Róbert

2008-12-31 - 13:23

Hát az alábbiak elolvasására rá kell szánni kb. 10 percet, de nagyon érdemes elolvasni! ;-) Jó olvasást hozzá!

Dancs Róbert

2008-12-31 - 13:22

69. kérdés: Miképpen emlékeztet és biztosít téged Isten a keresztségben arról, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata neked javadra szolgál?



Felelet: Úgy, hogy a vízzel való külső leöntést maga Krisztus rendelte, és egyúttal azt ígérte, hogy az ő vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát, azaz minden bűnömet oly biztosan lemossa, mint amilyen bizonyosan leviszi külsőleg a test szennyét a víz, amellyel megmosakodom.



Magyarázat Dr. Csiha Kálmántól: A keresztség vize szent jelkép. Amiképpen a víz megmossa a testünket, ha megmosakodunk benne, éppen úgy Jézus Krisztus vére, bocsánata, értünk való halála, szenvedése tisztára mossa a mi lelkünket. Ha így van, akkor jelent-e valamit kereszteléskor a kiöntött víz mennyisége? Nem jelent semmit sem, hiszen csak jelkép. Az őskeresztyének idejéből származó iratokból olvassuk: az is megtörtént, hogy a sivatagban kellett megkeresztelni valakit, ahol nem volt víz. Akkor leástak a földbe addig, amíg kaptak egy kis nedves homokot, és azzal kereszteltek. Nem az anyag mennyisége számít, hanem Jézus Krisztus érettünk való halála és ígérete. A keresztség azt példázza, amit a Jelenések könyvében olvasunk: „És a Jézus Krisztus minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel 1,5). A keresztség erre emlékeztet. Ezenkívül a keresztség beiktatás is a keresztyén anyaszentegyházba. Jegy a lelkünkön, hogy Krisztuséi vagyunk.





70. kérdés: Mit jelent a Krisztus vérével és lelkével való megmosatás?



Felelet: Jelenti, hogy Istentől bűnbocsánatot nyerünk kegyelemből, Krisztus véréért, melyet érettünk az ő áldozatában a keresztfán kiontott. Továbbá jelenti, hogy Szentlélek megújít és Krisztus tagjává szentel, hogy a bűnöknek napról napra mindinkább meghaljunk és istenfélő és feddhetetlen életet éljünk.



Magyarázat Dr. Csiha Kálmántól: Vagyis a keresztség egyúttal beiktatás a keresztyén anyaszentegyházba, Krisztus közösségébe.





71. kérdés: Hol ígérte Krisztus, hogy ő minket vérével és lelkével oly bizonyosan megmos, mint ahogy a keresztség vize megmos bennünket?



Felelet: A keresztség szereztetési Igéjében, ahol így szól: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”.

„Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.” Ez ígéretet másutt is ismétli az Írás, mikor a keresztséget újjászületés feredőjének és bűneink elmosatásának nevezi.



Magyarázat Dr. csiha Kálmántól: Figyeljük meg, hogy a keresztség szereztetési Igéjéhez hozzá van kötve az üdvösség ígérete: Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.





72. kérdés: Tehát a vízzel való külső leöntés maga a bűnök elmosása-e?



Felelet: Nem, mert egyedül Jézus Krisztus vére és Szentlélek tisztít meg minket minden bűntől.



Magyarázat Dr. Csiha Kálmántól: Az üdvösséget a hithez köti az Úr Jézus. A keresztség nem adja automatikusan az üdvösséget, csak annak a jegye. Ha valaki kap egy színházjegyet, akkor biztosítva van afelől, hogy ha valóban elmegy a színházba, oda beengedik, és neki ott egy szék fenn van tartva. De ha nem megy el az előadásra, hiába van meg a jegye, üresen marad a helye. Így vagyunk a keresztséggel is. A keresztség és az úrvacsora szent jegy. Biztosíték arra nézve, hogy ha csakugyan Jézus Krisztusra hallgatunk, és átadjuk neki az életünket, akkor bejutunk az örökéletbe, de hogyha nem megyünk hozzá, akkor hiába van a jegy nálunk, kívül maradunk az üdvösségen, mint az a színházjegy-tulajdonos, aki nem ment el az előadásra.





73. kérdés: Miért nevezi hát Szentlélek a keresztséget újjászületés feredőjének és bűnök elmosatásának?



Felelet: Isten nem ok nélkül szól ekképpen. Mert nemcsak arra akar ezzel tanítani minket, hogy miképpen a test szennyét a víz, akképpen a mi bűneinket a Krisztus vére és Lelke mossa le, hanem sokkal inkább arra, hogy ez az isteni zálog és jegy biztosít minket afelől is, hogy mi bűneinktől lelkileg oly bizonnyal megtisztulunk, amiképpen a látható vízzel megmosatunk.



Magyarázat Dr. Csiha Kálmántól: Tehát ezzel tanít bennünket Isten, hogy mint a test szennyét a víz, akképpen a mi bűneinket a Krisztus vére és lelke mossa le, és ez jegy, zálog, biztosíték afelől, hogy mi olyan biztosan megtisztulunk Krisztus által a mi bűneinktől, mint ahogy a víz lemossa a test szennyét. (De csak akkor, ha átadjuk magunkat Krisztusnak.)





74. kérdés: Meg kell-e keresztelni a kisgyermekeket?



Felelet: Meg, mert miután ők is éppúgy Isten szövetségéhez és az Anyaszentegyházhoz tartoznak, mint a felnőttek, s mivel Isten Krisztus vére által a bűnöktől való váltságot és a hitet munkáló Szentlelket nekik is éppúgy ígéri, mint a felnőtteknek: ennélfogva a keresztség mint a szövetség jegye által őket is szükséges beoltani Isten Anyaszentegyházába és megkülönböztetni a hitetlenek gyermekeitől úgy, amint az Ószövetségben is történt a körülmetélkedés által, melynek helyébe Krisztus az Újszövetségben a keresztséget szerezte.



Magyarázat Dr. Csiha Kálmántól: Vannak szekták, egyházak, ahol nem keresztelik meg a kisgyermeket, mert azt mondják, hogy az nem tud semmit sem arról, ami vele történik. Majd csak akkor keresztelik meg, amikor felnő, és ő maga is bizonyságot tesz arról, hogy hisz. Ebben, emberileg gondolkozva, van valami logika, azonban az evangélium alapján egészen más a helyzet, mert a keresztség nem az én elhatározásom külső jelképe, hanem Jézus Krisztus értem való szenvedésének és szeretetének a jelképe. Amikor megszülettetek, akkor édesanyátok, édesapátok megcsókolt benneteket. Akkor még nem tudtátok, kicsoda édesanyátok és édesapátok, és nem tudtátok, mit jelent az, hogy megcsókolnak benneteket, de az volt a fontos, hogy ők tudták, szerettek benneteket, és azzal a csókkal elkötelezték magukat, hogy szeretni is fognak és felnevelnek. Aztán mikor majd felnőttetek, megértitek, mit jelent szüleitek szeretete. Éppen így vagyunk a keresztséggel is. Amikor megszülettünk erre a földre, várt a szüleink szeretete, de éppen úgy várt az Úr Jézus szeretete is. A keresztség mennyei csók, az Úr Jézus csókja, üzenete, amivel üzeni, hogy szeret bennünket. Mikor kicsik voltunk, nem tudtuk, mit jelent a szüleink csókja, nem is az volt a fontos, az volt a fontos, hogy szerettek a szüleink. A keresztségben sem az a fontos, hogy mi gyermekként mit tudunk Jézusról, hanem az, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk, és szeret bennünket, s annak zálogaként, üzeneteként adja a keresztség sákramentumát.

Amikor felnő az ember, akkor megérti, mit jelent a Jézus Krisztus szeretete, mint ahogyan megtapasztalja a szülei szeretetét is.

Ha a keresztség az én belső elhatározásom külső jelképe lenne, akkor először értelmesen hitre kellene jutnom és azután kellene megkeresztelkednem. De mert a keresztség Isten megelőző kegyelmének és szeretetének a jelképe, ezért meg kell keresztelni a kisgyermekeket is, mert hiszen Jézus Krisztus a kisgyermekekért is meghalt, őket is szereti, és nekik is örökéletet ígért.

Az Ószövetségben az egyházhoz való tartozás jele a körülmetélés volt. A fiúgyermekeket nyolcnapos korukban körülmetélték. Akkor az volt az egyházhoz való tartozás jelképe. A körülmetélés által beiktatták őket Isten anyaszentegyházába. A keresztyén egyház külső jelképe a keresztség. Mi a keresztség által iktatjuk be gyermekeinket a Krisztus egyházába. De miért szól így a keresztség szereztetési Igéje: Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hiszen, elkárhozik? Ezek szerint először hinni kell, azután megkeresztelkedni. A Szentírásban azonban kétfajta keresztelési parancsot találunk. Az egyik, amiről itt szó volt, a felnőtteknek szólt, mert Jézus Krisztus korában nem voltak a kicsi gyermekek megkeresztelve, és aki már felnőtt, annak először hitre kellett jutni és magának kellett döntenie, hogy meg akar-e keresztelkedni vagy nem. Most is vannak olyanok, akiket nem kereszteltek meg gyermek korukban, mert hitetlenek voltak a szüleik, de ők saját akaratukból be akarnak lépni az egyházba, s akkor felnőtt korban keresztelik meg őket. Van azonban egy másik keresztelési parancs is, ami a gyermekeknek szól a Máté 28,8–20-ig terjedő verseiben: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez már a gyermekek számára szól, itt nem az áll, hogy először hinni kell és azután megkeresztelkedni, hanem az, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket. Hogyan? Először megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, azután tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit Krisztus parancsolt. Veletek is ez történt, velünk is, mindnyájunkkal. Először megkereszteltek, azután tanítottak bennünket. A tanítás a konfirmációval fejeződik be, akkor teszünk fogadalmat arról, hogy Jézus Krisztushoz és az anyaszentegyházhoz hűségesek leszünk. A keresztség Jézus értünk való áldozatának és ígéretének külső jelképe. A konfirmáció viszont a mi belső elhatározásunk külső jelképe. A keresztség által elhívott Krisztus, s erre az elhívásra mi a konfirmáció által válaszolunk. Gyökeresen téves az a felfogás, amikor újrakeresztelik azokat, akik már egyszer meg voltak keresztelve. A keresztség egyszeri, egyszer kell megcselekedni valakivel és többször nem, mert Jézus Krisztus ígérete, amit a keresztség kifejez, mindörökké és mindenkire érvényes.

Teljesen mellékes dolog, hogy mennyi vízzel vagy hogyan öntjük le a gyermeket, hogy alámerítjük a vízbe, vagy nem merítjük alá, mert ezek mind csak a külső jelhez tartoznak. Egyszer egy keresztelésnél azt mondták a szülők: Tiszteletes úr, tessék több vizet tölteni a fejére, mert már nagyocska a gyermek. Úgy gondolták, minél nagyobb a gyermek, annál több vízre van szüksége, hogy érvényes legyen a keresztség. Nem értették a keresztség lényegét.

Az, hogy a keresztség jegy, olyanformán is érthető, mint amikor a pásztor megbélyegzi a birkát, jegyet süt reá. A jegy a bárányon azt jelenti, hogy a nyájhoz tartozik. A körülmetélkedés alkalmával testi volt a jegy, a keresztségben ez lelkivé lett. Azt jelenti, hogy Krisztuséi vagyunk, Krisztushoz tartozunk.

Ha életetekben valami nagyon nehéz helyzetbe jutnátok és úgy éreznétek, hogy teljesen el vagytok hagyatva, jusson eszetekbe majd az, hogy meg vagytok keresztelve, a Krisztuséi vagytok, és Krisztus igéjét olvasták felettetek a keresztelésetekkor, ami úgy fejeződik be, hogy és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ez is a keresztelési ígérethez tartozik, hogy Krisztus veletek van minden napon, a nehéz napokon is, életünk minden nehéz napján is, és velünk marad örökké, mert mi az övéi vagyunk.

A kereszteléskor a szülők és a keresztszülők is fogadalmat tesznek: úgy nevelik a megkeresztelt gyermeket, hogy az majd a saját hitéről önként tegyen vallást a konfirmációkor a gyülekezet előtt. Ez történt veletek is. Gondoljatok vissza egy régi fogadalomra, amit szüleitek, keresztszüleitek tettek. Ti nem is tudtatok róla, amikor ők megfogadták Isten színe előtt, hogy hozzásegítenek benneteket ahhoz, hogy konfirmáljatok, és most ez az idő egyre közelebb érkezik hozzátok. Konfirmációkor vissza kell nézni lélekben a keresztelésünkre, s meg kell köszönni Istennek, hogy már öntudatosan fogadalmat tudunk tenni Isten előtt és Jézus Krisztusnak átadhatjuk magunkat. A kereszteléskor a jelen lévő gyülekezet is megfogadja, hogy gyermekei neveléséért mindent megtesz. Azért gondoljatok arra, hogy a keresztség által beiktatódtatok és most a konfirmáció által fogadalmatokon keresztül is beiktatódtok az anyaszentegyház közösségébe. Keresztszülő csak az lehet, aki konfirmált, mert már fogadalmat tett arról, hogy ő valóban követni akarja Jézus Krisztust, nem utasítja vissza a keresztségben kapott kegyelmet, és megfelelő tudása is van arra nézve, hogy a keresztgyermekét milyen irányba vezesse. Akkor, amikor keresztszülők lesztek, erre is gondoljatok, sokat imádkozzatok a keresztgyermekeitekért, és gondoskodjatok róla, hogy olvassanak Bibliát, és járjanak a Krisztus útján, mert a keresztszülők fogadalomtétele felelősségvállalás Isten és a gyülekezet színe előtt a megkeresztelt gyermekért.

Felmerül az a kérdés, hogy más vallásúak lehetnek-e keresztszülők. Mindenki, aki Jézus Krisztusban hisz, lehet keresztszülő, de hogy ne hígítsuk fel a hitünket, és biztosítsuk a komoly nevelést a gyermekeinknek, ezért a keresztszülők között kell legalább egy házaspár legyen, aki református, ők lesznek a fő keresztszülők, mert ők tudják igazán, hogy mi a kötelességük a gyermekkel szemben.

Dancs Róbert

2008-12-31 - 13:19

Második Helvét Hitvallás



XX. fejezet • A szent keresztség



(A keresztség szereztetése.) A keresztséget Isten szerezte és ugyanő szentelte meg. Először János keresztelt, aki Krisztust a Jordán vizébe bemerítette. Innen szállt az apostolokra, akik maguk is vízzel kereszteltek. Ezeknek kifejezetten megparancsolta az Úr, hogy az evangéliumot hirdessék és kereszteljenek az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében (Máté 28:19). Péter is a zsidóknak, mikor azt kérdezték tőle, mit cselekedjenek, azt felelte az Apostolok cselekedeteiben: Keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát (Csel. 2:37 sk). Ezért nevezték el némelyek a keresztséget Isten népe felavató jegyének, minthogy ezáltal avattatnak fel Isten számára Isten választottai.

(Egy a keresztség.) Csak egy keresztség van Isten egyházában és elég is egyszer megkeresztelkedni vagy Isten számára felavattatni. Megmarad pedig az egyszer felvett keresztség egész életünkben és örökreszóló megpecsételése a mi fiúvá fogadtatásunknak. (Micsoda a keresztség?) Ugyanis Krisztus nevében megkeresztelkedni annyit tesz, mint beíratni, beavattatni és felvétetni az Isten fiainak szövetségébe, családjába és örökségébe; sőt már most Isten nevével, azaz Isten gyermekének neveztetni, valamint megtisztulni a bűnök szennyétől és megajándékoztatni Isten különböző kegyelmi ajándékaival az új és szent életre. A keresztség tehát emlékezetünkben tartja és megújítja Istennek azt a roppant nagy jótéteményét, melyet az emberi nemzetséggel cselekedett. Mert mindnyájan a bűnök szennyében születtünk és a harag fiai vagyunk; az Isten azonban, aki irgalomban gazdag, megtisztít bennünket bűneinktől ingyen, az Ő Fiának vére által és Őbenne fiai közé fogad, sőt szent szövetséggel magához köt és különböző ajándékokkal gazdagít, hogy új életet élhessünk. Mindezeket a keresztség pecsételi meg. Mert belül újjászül, megtisztít és megújít bennünket az Isten a Szent Lélek által, kívül pedig a legnagyobb ajándékok megpecsételését kapjuk a vízben, amely azokat a felséges jótéteményeket egyben jelképezi és mintegy szemléltetve elénk állítja. (Vízzel keresztelkedünk meg.) És ezért keresztelkedünk meg, azaz mosatunk meg vagy hintetünk meg látható vízzel. A víz ugyanis eltisztítja a szennyet, feléleszti és felfrissíti az elbágyadt és a hőségtől szenvedő testeket. Isten kegyelme pedig ugyanezt teszi a lelkekkel, még pedig láthatatlanul vagy lelkiképpen.

(Mire kötelez a keresztség?) Elválaszt továbbá bennünket Isten a keresztség sakramentumával minden más vallástól és néptől és önmagának szentel tulajdonul. Mi tehát amikor megkeresztelkedünk, megvalljuk hitünket és Isten iránti engedelmességre, testünk megöldöklésére és új életre kötelezzük magunkat, és így beíratunk Krisztus szent seregébe, hogy egész életpályánkon harcoljunk a világ, a Sátán és a saját testünk ellen. Beiktat továbbá bennünket a keresztség az egyház egy testébe, hogy az egyháznak minden tagjával szépen, ugyanegy vallás és kölcsönös szolgálat egyességében éljünk.

(A keresztség formája.) Hisszük, hogy a keresztségnek az a legtökéletesebb formája, amellyel Krisztus maga megkeresztelkedett és amelyet gyakoroltak az apostolok. Nem gondoljuk tehát, hogy a keresztség tökéletesítésére szükségesek volnának azok a dolgok, melyeket később az egyházban emberi találmányként hozzátettek és gyakoroltak. Ilyen természetű dolog az ördögűzés, valamint az égő gyertya, olaj, só, nyál és hasonló dolgok használata, mint például az is, hogy a keresztséget minden évben kétszer több szertartással megszentelik. Mi ugyanis hisszük, hogy az egyház egyetlen keresztsége az Isten első szerzésében megszenteltetett és megszenteltetik az Ige által és most is Isten első áldása által hathatós.

(A keresztség kiszolgáltatója.) Tanítjuk, hogy az egyházban a keresztséget asszonyok vagy bábák nem szolgáltathatják ki. Pál ugyanis kirekesztette az asszonyokat az egyházi szolgálatokból, a keresztség pedig az egyházi szolgálatok közé tartozik.

(Anabaptisták.) Elítéljük az anabaptistákat, akik azt mondják, hogy nem szabad megkeresztelni a hivők újszülött csecsemőit. Tesszük ezt azért, mert az evangéliumi tanítás szerint ezeké az Istenek országa és benne vannak Isten szövetségében. Miért ne adnók hát meg nekik az isten szövetségének a jelét? Miért ne avassuk fel a szent keresztség által azokat, akik Isten tulajdona és benne vannak az Ő egyházában? Elítéljük az anabaptistákat más tanításaik miatt is, melyeket Isten igéjével szemben vallanak. Nem vagyunk tehát anabaptisták és nincs velük az ő dolgaikban sem közösségünk.

Dancs Róbert

2008-12-31 - 13:18

Kedves Tibor!



Eleve az az állítás téves, ami azt feltételezi, hogy a keresztség eltörli az eredendő bűnt. (Remélem, hogy mindezt nem református lelkésztől hallottad.) Íme bidézem a hitvallásaink szövegét a keresztségről, nagyon érdemes elolvasni.



Tisztelettel: Dancs Róbert

anonimus xy

2008-12-28 - 21:29

Miért van szükség a keresztelésre a keresztények szerint? Hogy megszabadítsa az embert az eredendő bűntől, "megtisztítja az embert a lelki szennytől, és ez által megmenti az ördög hatalmától". DE - az egyházi tanítás szerint a sátán hatalmától megszabadító keresztség felvétele után is szükségesnek tartja a sátánnal való küzdelmet.

Mert Pál a megkeresztelt efezusiaknak írja: "ne engedjetek az ördögnek. Öltsétek fel isten fegyverzetét, hogy helyt tudjon állni az ördög cselvetéseivel szemben." (Efez 4,27. 6, 11-13.)

De Péter is azt mondja a megkeresztelteknek, hogy: "Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyerjen el." (Pét I. 5,8)

Akkor mire való a keresztség, kérdem én?

Milyen ördögi hatalomtól mentesül a megkeresztelt csecsemő (de a felnőtt is!)? A kereszténység ezt mintha semmivel sem magyarázná!

Hinni kell, csakis hinni, hogy az ember a keresztség révén megszabadul az ördögöktől - és hinni kell azt is, hogy az ördögök a keresztség után is hatalmukba keríthetik az embert!

Van valakinek valami ötlete?

A kereszténység önmaga sem hisz abban, hogy a keresztelés hatásos lehet arra, amire használják?

Maksai Attila

2008-12-18 - 09:11

Ugyanezt nem tudják a szülők sem, amit te nem tudsz, ezért vált üressé sok értelemben a keresztség és ezért kellene tanítani a keresztségről. Isten előbb szeretett, mint te megszülettél volna :)

anonimus xy

2008-12-16 - 23:49

A gyermekkeresztelésben nem köttetik az ég világon semmi.Ez olyan mint ha az esküvőn más mondaná helyetted az igent-a Te nevedben.A nászútról nem is beszélve.Nekünk felnőtteknek kell döntenünk a gyereket illető kérdésekben,de a keresztelés semmit sem ér.Vagy igen?Mit vállal a gyerek,aki csak gőgicsélni tud?Az Úrnak biztosan tetszik,de ha egy felnőtt beszél a feje felett,akkor a felnőtt beszél.Sokan 10 perccel később azt sem tudják mit fogadtak meg a gyerek helyett.Hogy a felnőttek mit ígérgetnek a gyerek helyett,mit számít a gyerek szempontjából?Mit számít Isten és a gyerek kapcsolatában?És ha a felnőttek hazudósak?

Név Nélkül

Máté Richárd

2008-11-28 - 00:33

Egyetértek. Csak állást foglaltam ez ügyben.

"...a jövő a béke emberéé..."

Szanyi György

2008-10-31 - 00:50

Igazad van István. Tenni kell. De beszélni is kell róla. Mindenki a maga helyén tegye a dolgát és akkor minden rendben lesz. Ma reformáció van, s jó látni, hogy azok az emberek tudták mit kell tenni, s azt is, hogy hogyan. Ma az a baj, hogy csak diagnosztizálni tudunk,de hogy mi lenne a kezelés azt sajnos már nem tudjuk. Szóval, meg kellene tanulni látni a refromátoroktól, nemcsak az igei összefüggéseket, hanem azok jelenben való alkalmazását is. Ők tudtak valamit, kérdés csak az mi tudjuk-e azt, amit ők?

Perpék István

2008-10-30 - 20:09

egy gondolat:

Elmélkedni, beszélni valamiről, paírra vetni, vagy adott esetben egyszer-egyszer a gép előtt ülve a billentyűzetet kalapálni, hogy megvitassunk néhány égetően fontos kérdést -be kell valljuk- nem nagy durranás. Megteheti bárki, és látva a hozzászólások sorát, meg is teszik sokan.

Vajon anyira gyerekcipőben jár a sztem tragikusnak- szomorúan mégis jogosan- mondható helyzetünk (és most itt nem feltétlenül csak sákramentumainkra gondolok), hogy elég erre figyelmet fordítani egy-két a témával foglalkozó topic elindításával? Nyílván nemes cél motíávál minden hozzászólót, és bízom benne, hogy a Lélek munkálja az akarást.

Ha ISTEN engedi, holnap emlékezünk református elődünkre, elődeinkre: Luthert a Lélek meggyőzte, a szó szoros értelmében megharcolta magával, az akkori korral és helyzettel, és KISZÖGEZTE, ergo amit el kellett végeznie, elvégezte! Ha 1517-ben Wittembergben egy topicot indítottak volna a reformációról, tutti "lekapcsolták" volna Luther barátunkat, még mielőtt akár egy tételt is laírhatott volna.

Egyre több atyafi szájából hangzik, hogy "baj van egyházunkkal", "már nem olyan mint anno amikor egy-egy beregmegyei csendesnapon tömve volt a beregszászi templom...", és még sorolhatnánk, de kérdezem én ma élő református keresztyén: ki alkotja, ki által formálhatja a Mindenható ISTEN a Krisztus egyházát, ha nem te meg én általam? Itt már rég nem beszélni kell, hanem cselekedni, cselekedni, cselekedni!!!

béke

Máté Richárd

2008-10-27 - 18:36

Ha hozzászólhatok,elmondanám véleményemet!

A sákramentumokkal kapcsolatban én is teljesen egyetértek Szanyi György tiszteletes úrral, hogy nem itt kell kezdeni a megújítást.Az én meglátásom az, ebben a dologban, hogy sokan védik a jelenlegi helyzetet,ami most van: jó minden így,ahogy van és itt nemcsak gyülekezeti tagokra gondolok, hanem akár a lelkészekre is.Sokan pedig, sajnos nem is foglalkoznak a megújulás kérdésével, ugyancsak lelkészek közül is. Az én meglátásom szerint passzívak e kérdésben az emberek. Ha pedig valaki felvet valamit az ÚV-val vagy a keresztséggel kapcsolatban arra sokszor nem jó szemmel néznek! Szerintem,aki foglalkozik az Igével és akit érdekel az Isten ügye az meglátja, hogy bizony nincs minden rendben az egyházban,enm kellene az ellenkezőjét védeni.Valóban messze nem az a megoldás, hogy szakadunk. Viszont nemrég beszélgettem egy "kiszakadt" lelkésszel. ő azt mondta, hogy ha lehetett volna, akkor ők nem váltak volna ki, hanem az egyházban maradnak és a megújulás szellemében tesznek dolgokat. Gondolom itt arra gondolt, hogy a vezetőség nem engedi,népegyház stb. Én azt gondolom Istennél minden lehetséges, Ő megtudja újjítani református egyházunkat.CSakhát,szerintem szükséges az összefogás az imádság, az egy szív és egy lélek! Elnézést kérek, ha túlságosan eltértem a témától!