Ír nőszövetségi delegáció látogatott Kárpátaljára

2025. Feb 05., szerző: Adminisztrátor

Ír nőszövetségi delegáció látogatott Kárpátaljára február első napjaiban, akik találkoztak a református egyház nőszövetségének vezetőivel.

Az ír presbiteriánus egyház már több mint 20 éve ápol partneri kapcsolatokat a Kárpátaljai Református Egyházzal. Többször ellátogattak már Kárpátaljára, hogy részesei legyenek az itteni testvérek hétköznapjainak. Mostani jövetelük célja, hogy megismerjék az itteni nőszövetségnek a munkáját, a háború okozta nehézségeket és kihívásokat.  Az ír delegáció tagjai:

• Ellen Hillen, nőszövetségi elnök
• Linda Beattie, nőszövetségi elnökhelyettes
• Uel Marrs, a nemzetközi részleg vezetője

A kárpátaljai nőszövetség delegáltjai: Zán-Schramm Ibolya elnök, Máramaros-Ugocsai Nőszövetség Ádám Ida, alelnök, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye Jakab Krisztina elnök, Bereg megye Barta-Nyiri Noémi, elnökhelyettes, Bereg megye

 

Jakab Krisztina, elnök elmondta, örül, hogy létrejött ez a mai találkozó.

Egy ír delegációval találkozott a Kárpátaljai Református Nőszövetség vezetősége. Mind a három megyéből képviseltettük magunkat. Igyekeztünk egy beszámolóval készülni az ír testvéreknek, hogy mégis milyen munkaszolgálat folyik itt: részünkről Bereg megyében, vagy Máramaros-Ugocsa megyében, illetve egy picit hiányos maradt az Ung megyei beszámoló. Szerettük volna, hogy lássák azt az ír testvérek, hogy itt is fontosnak tartjuk azt, hogy a nőkkel foglalkozzunk; hogy az asszonytestvéreket összefogjuk; hogy alkalmakat szervezzünk nekik, hogy az Ige hirdettessék közöttük is, és, hogy a szolgálatukat is tudjuk egy kicsit előtérbe helyezni, mert egy asszony több rétegű, sok mindenre képes egyszerre. Amellett, hogy az Igét hirdeti, mellette még akár csigatésztát készít, akár a gyerekhéten dagaszt, süt, mézeskalácsot készít alkalmakra. A prezentációnkban is igyekeztünk képek formájában megmutatni azt, hogy milyen sokrétű szolgálatot ölel fel a kárpátaljai nőszövetség, és benne, ami a legfontosabb, a női tagok.

Amellett, hogy beszéltünk a saját munkaterületünkről, szolgálati területünkről, feljött az éves program, amit igyekszünk mi is szervezetten megtartani és összefogni benne a hölgyeket. Emellett meghallgathattuk az ír nőszövetség szolgálatát és ők is beszámoltak arról, hogy milyen munkálatokat végeznek. Egy egyházkerületből érkezett a delegáció és elmondták, hogy hány megyére osztható az ő egyházkerületük és, hogy milyen szolgálatokat végeznek ott a nőtestvérek. Mosolyogva ébredtünk rá, hogy igazából ugyanazt a szolgálatot végzi akár Írországban egy asszony, mint itt, Kárpátalján.

Válaszul a ,,Mi az, ami közös?” kérdésre: az Úr Jézus Krisztus, mert csak úgy tudunk neki szolgálni és úgy szolgálatot végezni a másik ember felé, és szeretettel odafordulni a másik ember felé, hogyha ott van bennünk ez a Krisztus iránti szeretetet. Tudjuk azt, hogy ő mit tett értünk és, hogyha ő az életét adta értem, hogy nekem a mennyben részem lehessen, akkor én miért nem tudom például felkarolni azt az özvegyet, azt a beteg asszonyt, aki ott maradt a gyülekezetemben? Leginkább asszonyokról beszélünk, de tudjuk azt, hogy akár a gyerekek közötti szolgálat, akár az imaközösségek - sok-sok szolgálati terület jött fel ezen az alkalmon is, ahol beszélgettünk, de ez a közös, hogy ott van bennünk az az égető érzés, az a vágy, hogy segíteni kell a másikon, ahogy rajtam is segített a Megváltó.

A különbség, az nyilván az, hogy több ezer kilométerre vagyunk egymástól és egy nem szokványos helyzetbe került a mi országunk és ezáltal a mi kis kárpátaljai területünk is. Többnyire asszonyok maradtunk itthon, ezért láttuk is annak a szükségességét, hogy mindenképpen kell a nőszövetséget éleszteni és alkalmakat szervezni. Erről már sokat beszéltünk, hogy milyen nehéz feladata van most egy egyszerű kárpátaljai háziasszonynak, mert be kell töltenie a férje szerepét is, sokszor az édesapa szerepét is magára kell vennie és persze ez a szolgálati területre is kihat. Ha csak egy imaközösséget veszünk, és mindenki hangosan imádkozik, nehéz könnyek nélkül kibírni, hogy miért imádkozik egy egyszerű kárpátaljai háziasszony; hogy mit kér az Úrtól, amit négy évvel ezelőtt talán nem kért volna, tizennégy évvel ezelőtt biztos nem kért volna.

Könyörögni kell azért, hogy adjon az Úr végre békét. Ezt a békét Istentől kell kérni, aki meg tudja adni nem az emberi békét, hanem azt, amiben azt tudom mondani én, mint édesanya, hogy látom a gyerekeim jövőjét is. Látom, hogy akár az unokáim itt maradhatnak majd Kárpátalján, mert én nagyon nem szeretnék innen elmenni. De ha egy olyan kényszerhelyzetbe kerülünk, mint amilyenbe sajnos nagyon sokan belekerültek ezalatt a három év alatt, akkor a gyermekeimet nézve lehet, hogy tovább kell lépni. Én ezért mondom, hogy az imádságban Istentől kérjük el azt a békét, ami adja a megoldást minden problémánkra.

 

Joel Mars, az Írországi Presbiteriánus Egyház lelkésze és huszonhárom éve az egyházunk központi irodájában dolgozik, a nemzetközi missziós tevékenység felelőse.

Mint mondta, az Írországi Presbiteriánus Egyház számára nagyon fontosak és értékesek azok a partneri testvéregyházi kapcsolatok, amit a hasonló gondolkodású egyházakkal ápolunk szerte a világban. Nagyon fontos számunkra, hogy ezekben a partnerkapcsolatokban tudunk egymásra figyelni, egymásra hallgatni, meghallani egymás hangját és tanulni egymástól. Ez egyfajta lehetőség arra is, hogy Krisztus missziójában osztozzunk, megértsük azt, hogy kinek mi a szerepe és feladata ebben a misszióban.

A mai találkozás lehetőség volt az egymás megismerésének a folytatására, partnerségünk mélyítésére. Fókuszában a nők szolgálata állt, ezért most én ma Kárpátaljára nem egyedül érkeztem, hanem a nőszövetségünk két képviselőjével és már most tudom – megosztották velem -, hogy nagyon inspiráló volt számukra ez a mai találkozás. Hálásak, hogy itt lehetnek és hallgatnak, figyelhetnek a nőszövetségi munkára itt Kárpátalján és tanulhatnak belőle, de azt is reméljük, hogy a jelenlétükkel bátorításul is lehetnek az itteni nőkre, a nőszövetség tagjaira. Úgyhogy már eddig is azt gondolom, hogy egy nagyon áldott találkozásban van részünk.

Írországban, a presbiteriánus egyházban értékeljük a partnerséget hasonló gondolkodású gyülekezetekkel világszerte. Látjuk, hogy a partnerség egy nagyszerű lehetőség, hogy halljunk egymásról és tanuljunk egymástól, és hogy megosszuk Krisztus királyságának globális misszióját egymással.

A mai találkozónk nemcsak az egyházaink közötti kapcsolat elmélyítésére és áldására szolgált, hanem az asszonytestvéreink munkájára is fókuszált. A Presbiteriánus Nőszövetségünk két képviselője is elkísért engem, és tudom, hogy ők maguk is nagyon inspirálónak találták, amit hallottak és tanultak a Kárpátalján élő asszonytestvéreiktől. Emellett remélhetőleg egy bátorítás és buzdítás is ez számunkra. Ezek alapján tehát elmondható, hogy nagyon sok áldást hordozott magában ez a mai találkozó.

 

A munkájukról beszámolva elmondta, minden egyházmegyén belül van egy szerveződés és évente négyszer találkoznak a gyülekezetek nőszövetségi vezetői és ezen kívül pedig az országos teljes egyháznak van egy nőszövetségi vezetősége, aminek Lena-val együtt mi a tagjai, illetve vezetői vagyunk. Ez a vezetőség az, aki a nagy szövetségre vonatkozóan meghatározza a terveket, dönt a tervekről, akár az éves témákról is. Az idei témánk: megajándékozva lenni.

Az alapján, amit tőletek hallottunk, azt tudom elmondani, hogy nagyon sok hasonlóság van közöttünk. Lehet, hogy különböző élethelyzeteink vannak, de mégis nagyon hasonló munkákat végzünk. A mi gyülekezeteinkben is aktívan próbálunk hozzájárulni a vendégszeretethez, ami lehet, hogy nagyon sokszor csak egy háttérmunkának tűnhet, de a Bibliában számos alkalommal arról hallunk, hogy amikor Jézus körbejár, és a tanítványok körében, utána az egyházban is, ott voltak az asszonyok és a nők és ők magukra vállalták a vendégszeretet nagyon fontos szolgálatát. Ezen kívül abban is osztozunk, hogy mi magunk is nagyon szeretünk például kötni, horgolni. Mi is úgy látjuk, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, hogy megtaláljuk az emberekhez az utat, megosszuk velük az evangéliumot ezeken a tevékenységeken keresztül. 

Még fontosnak tartom, és ki szeretném emelni, hogy nagyon fontos célkitűzésünk, hogy Jézus tanítványaivá formálódjanak a nők is. Ennek a része az is, amikor mi csendesnapokat, közösségi alkalmakat, összejöveteleket szervezünk, akkor bátorítsuk az asszonyokat arra, hogy vállaljanak szerepet, akár töltsenek be vezetői tisztséget a mi nőszövetségünkön belül is. Éppen ezért Krisztinának a története, hogy épp egy ilyen alkalmon kapta az elhívását erre a szolgálatra, nagyon fontos és jó példa arra is, amiben mi hiszünk, ahogyan mi próbálunk ehhez a szolgálathoz hozzáállni.

Munkatársként először is azt szeretném megosztani, hogy inspiráló volt hallgatni a beszámolót mindarról a munkáról, amit itt végez a nőszövetség Kárpátalján. Bennem is megfogalmazódott, hogy sok hasonlóság köt össze bennünket, bár azt is pontosan látom, hogy mi az a nehézség, amivel itt Kárpátalján a nőknek és a nőszövetségnek működnie kell és mi az a helyzet, amiben próbál szolgálni.

Mindahhoz, amit Allen mondott, azt tenném még hozzá, hogy minden évben meghatározunk egy témát és ehhez kapcsolódóan egy kiadványt is készítünk, amit eljuttatunk az egyházunk nőtagjaihoz, és ahogy már elhangzott, idén a megajándékozottság a fő téma. Tavaly például az átalakulás, az átformálódás volt a témánk. Abban is segít ez a kiadvány, hogy végigvezet bennünket az év során, tanulmányozzuk Isten Igéjét ennek a témának a fényében és így is közösséget formál közöttünk ez az igetanulmányozás. A témáról való együtt gondolkodás közösséget épít.

Emellett van egy kiadványunk, újságunk, ami évente négyszer jelenik meg és nagyon sokféle témát lefedünk ebben a kiadványban, ami a nőknek szól. Különböző írások jelennek meg ebben, többek között a mostani utunkról is lesz egy beszámoló ebben a kiadványban, mert hiszek abban, hogy ezek által a híradások által is tudunk közösséget építeni a nőtagjaink között.

Megosztom: facebook iwiw twitter	A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.