Húsz éve alakult a Generális Konvent

2024. Oct 21., szerző: Adminisztrátor

Zán Fábián Sándornak, a KRE püspökének beszéde a Generális Konvent plenáris ülésén

Főtiszteletű Generális Konvent! Kedves Testvéreim!

Közösség, áldás és hálaadás

Ezek fogalmazódtak meg bennem úgy, hogy nem tudom elvonatkoztatni magam a kárpátaljai helyzettől.

Azt szeretném elmondani, amit láttam. Láttam egy generációváltást, láttam egy korszakváltást. Láttam, ahogyan álmokból tervek lettek és a tervekből munkaközösségek, munkaközösségek, melyek keresték az azonosságot a Kárpát-medencében, a kárpát-medencei reformátusság életében. Hálás vagyok azért, hogy az azonosságot nagyon sok területen az előttünk járók és mi magunk is megtalálhattuk. Felfedeztek sok-sok értéket, ezeket az értékeket tette közösségünk közös kinccsé és egyben összetartó abronccsá, keretté. Nem lesz idegen a hasonlat: egy képnek, egy festménynek akkor biztosított a tartóssága, védelme, ha van kerete, ami összefogja, ami védi. Ez lett a Generális Konvent. Ilyen lett a Generális Konvent szép magyar hazánknak és református népünknek, ami számunkra ez a keret, ami összetart, védelmet, biztonságot és jövőt sugároz. Láttam a testvérkeresést és láttam az egymásra találás csodáját, láttam a növekedést, amiért hálás vagyok. Láttam az elkötelezettséget minden magyar református iránt. Az évek alatt a mait is beleszámítva kilenc olyan alkalom volt, amikor valaki csatlakozott, amikor gazdagabbá, erősebbé, nagyobbakká váltunk.

John Wesley-nek van egy könyve, aminek az a címe Parókiám az egész világ. Gyerekkoromban tizenéves voltam, édesanyám feltett a buszra és megmondta, hogy még településen kell leszállni. Elmondta, hogy bármi történik, fiam, ebben a faluban, Tiszaújhelyben, Tiszaújlakon, Tiszabökényben, Tivadarfalván, Péterfalván, itt és itt rokonaid vannak. Ha bármi történik, őket megkeresheted. Biztonságot adott nekem ez a tudás. Akkor ez a kis szűk világomban jelentette a biztonságot. Ma nem parókiám az egész világ, ma testvéreim vannak az egész világon. Olyan a közösségünk, akár egy fa: ágai különbözőek, mi mindnyájan különbözőek vagyunk, de gyökerünk ugyanaz. Az ige, az anyanyelv, a szülőföld, a hazához való ragaszkodás. Hálás vagyok azért, hogy ilyen értékrenddel, ilyen ragaszkodással vagyunk mi egyek, lehetünk egyek.

Láttam azt is, ahogyan felelős egyházkormányzók a talentumokat fontosabbnak tartották a személyes érdekeiknél, látásuknál. Láttam azt, ahogy Bölcskei püspök úr és Szabó püspök úr sok területen másképp látta a dolgokat, máshonnan közelítették meg a célokat, de a közös cél minden alkalommal felülírta az ént és erősítette a mi-t, a testvéri közösséget. Tapasztaltam a megbocsátás és az elengedés tudományának magas szintű művelését.

Láttam és tapasztaltam az áldást. Ezek alatt az évek alatt sok-sok áldást adott nekünk az Isten azok között a keretek között, amelyek között mi élünk.

Az Egység Napok - a 2009-es debreceni esemény a nemzetegyesítés példája volt a politikum számára is.

 

Sokszor fejeztük ki összetartozásunkat, amik nem önző, hanem Istent dicsőítő, magasztaló alkalmak, rendezvények voltak. Áldás volt az istentiszteleti rendtartás, a közös sajtókiadványok, áldás a közoktatási alap, a káté és a második helvét hitvallás kiadása. Áldás volt a reformáció 500 megünneplése. Bizonyságtétel volt megváltó Krisztusunkról. Ezekre az alkalmakra visszaemlékszem és úgy gondolom, hogy nem fogom felejteni őket. Áldás a Szeretethíd program, áldás egészen a sok-sok alkalom és rendezvényen keresztül a debreceni jótékonysági bálok gyűjtése, amelyekkel egész Kárpát-medencében a megmaradást szolgálták a tiszántúliak. Nekünk, kárpátaljai reformátusoknak a képben lenni, a konvent keretei között lenni áldást és megmaradást jelent. Csak közösségben, összefogásban lehet védeni örökségünket és az életterünket.

Mi védjük a saját őrhelyünkön az életteret, a templomot, az iskolát, az Arany János utcát a Kossuth utcával, a mezőt, ahol elődeink verejtéke és vére hullott. Védjük a mezőt, ahol terem a búza, a kenyér az úrasztalára.

Ebben a védekezésben és helytállásban segít bennünket ez, a mi közösségünk, a mi nagy családunk.

És az utolsó gondolat, amiről szeretnék beszélni, ez a hálaadás megbecsüléssel. Azt szeretném elmondani, hogy gazdagok vagyunk. Nagyon gazdagok vagyunk. Nekünk nem csak múzeumaink vannak, hanem vannak óvodáink. Vannak iskoláink. Ifjúsági imaéjjelek és Csillagpontjaink.

Vannak gyönyörű szép közös énekeink, amelyek egybe vannak fűzve.

Vannak testvéreink, akik nem csak együtt éreznek vagy sajnálnak, hanem segítenek. Van egy imádkozó közösségünk. Az imádkozó közösség hátteret és pajzsot jelent. Minden csatában lévő harcosnak, igehirdetőnek szóval és tettel. Én ezt láttam, én ezt tapasztaltam. Isten bátorító, reménységet adó közösséget adott, akik ti vagytok, értetek is hála és dicsőség Istennek.

Hiszem és vallom, hogyha felelős hálaadással vagyunk a jelenben mindazért, ami történt az elmúlt húsz esztendőben, továbbra is feladatunk a testvérkeresés és a testvériség felvállalása. Hiszem és vallom, hogyha továbbra is fontosabb a tálentum, amit a mi Urunk visszajövetelekor kérni fog, számon kérni fog tőlünk, fontosabbak a gyülekezetek, az intézmények, az intézményekben a gyerekek, a tanulók, a pedagógusok, akkor fogunk tudni elengedni és megbocsátani, fogunk tudni újra és újra, bárhonnan is indulunk közös útra lépni és a cél felé haladni.

Hiszem és vallom, hogy ma mindnyájunknak nagy szüksége van a felzavart és zaklatott világunkban arra, hogy legyen egy ilyen bátorító, reménységet adó háttér, életközössége, amiért én hálás vagyok és amiért kész vagyok ma is és a jövőben is dolgozni, imádkozni, ha kell áldozatot is hozni.

Köszönöm szépen, hogy azt, amit én tapasztaltam, elmondhattam és azt kívánom, hogy nekünk is, most is és majd a jövő nemzedéknek is a Generális Konventtel ilyen megtapasztalásai legyenek. Óvjuk, védjük, hozzunk áldozatot, ha kell, a közösségünkért, a Generális Konventért, azért az egységért, melynek megtartó ereje van.

Köszönöm szépen

Elhangzott: 2024, október 17. Balatonszárszó

Fotó: Magyaródi Milán/reformatus.hu

Megosztom: facebook iwiw twitter	A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.