150 éves a tiszaágteleki református templom

Fennállásának 150. évfordulója alkalmából július 23-án templomszentelő, hálaadó istentiszteletre került sor a tiszaágteleki református templomban.

Az alkalom a tiszaágteleki Égigérő Bölcsőde és Óvoda növendékeinek ünnepi műsorával vette kezdetét.

Isten igéjét Zán Fábián Sándor püspök hirdette, aki a prédikációban kiemelte, ezekben a vészterhes időkben, amikor a háború árnyéka vetül ránk, amikor családok szakadnak ketté, hatalmas megtartó ereje van minden biztató szónak és imádságnak, mert ezek segítenek átvészelni a viszontagságokat. Nem hiába való dolgokkal kell foglalkoznunk, hanem családtagjainkkal, szeretteinkkel, hiszen a másik számára a mi figyelmünk, törődésünk most még inkább fontos. Ne szégyelljük nehéz sorsú embertársainkat, hanem éreztessük vele szeretetünket. Most arra van szükség, hogy egymás hite által épüljünk, zsoltárral és dicséretekkel bátorítsuk és vigasztaljuk a másikat. 150 évvel ezelőtt azért épült és most azért újult meg ez a templom, hogy ennek a közösségnek legyen egy olyan helye, ahol felüdülhetnek a lelkek. Legyen egy olyan helyiség, ahol a lelkészen keresztül az Isten beszél hozzánk, ahol a bajbajutott reménységhez jut, ahol a gyászoló vigasztalást kap, s ahol a beteg testvérek egészségéért imádkoznak. Ez a felüdülés helye, ahová azért jövünk, hogy ne csak a mi lelkünk pezsdüljön fel, hanem másokat is felüdítsünk, hogy legyenek olyanok, akik értünk is hálát adnak majd. Ezáltal épül majd az Isten országa.

Ezt követően a gyülekezet hittanosainak műsora következett, majd Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) főjegyzője összegezte az egyházkerület elmúlt 100 évét.

– A KRE 1921 augusztusában jött létre, amikor is 65 ezer gyülekezeti taggal rendelkezett, 76 lelkész és 5 segédlelkész teljesített szolgálatot, s ez időben 51 református iskola működött. A hatalom 1927-ig elodázta a református egyház anyagi támogatását. Több iskolát államosítottak az egyházvezetők megkérdezése nélkül. A magyar lelkészeknek nem adták meg automatikusan az állampolgárságot, és a csehszlovák állam nem ismerte el az egyház vezetőségét. 1939 márciusában a Kárpátaljai Református Egyház visszakerült a magyarországi anyaegyház kötelékébe, ám a szovjet csapatok kárpátaljai bevonulása (1944 októbere) után ismét leszakadt. Ezekben az években csaknem teljesen megbénult az egyházi élet – elevenítette fel a kezdeteket a lelkipásztor.

Héder János elmondta, bár a szovjet terror ideje alatt számos megtorlás érte a keresztyéneket, az emberek mégsem távolodtak el Istentől.

– A háború idején is tevékenykedő 100 lelkész közül 40 elhagyta szolgálati helyét. 1944 novemberének közepén megtörtént a 18 és 55 év közötti magyar férfiak deportálása. Vidékünkről mintegy 40 ezer férfit hurcoltak el. Eközben a szovjet hatóság elkobozta és államosította a parókiákat, egyházi iskolákat és könyvtárakat, négy egyházi nyomdát, több templomot bezártak. Az egyház elveszítette jogi státuszát, védtelenné vált. Tiltott volt az evangelizálás, a hittanoktatás és a templomon kívül végzett szolgálat (a temetés kivételével). Tiltva volt a Biblia, a vallásos irodalom nyomtatása és terjesztése vagy behozatala. Totálissá vált az ateista propaganda. Számos lelkészt deportáltak, közülük sokan mártírokká váltak. A magyarországi református egyházzal csak a hetvenes évek végén tudtak hivatalos kapcsolatot felvenni. 1978-ban iktatták hivatalába az egyház harmadik püspökét, Forgon Pál beregszászi esperest. A lelkészutánpótlás problémája egyre nagyobb gondot okozott. A hetvenes években kezdődhetett meg a lelkészképzés két jelölttel, akik már ekkor gyülekezeti szolgálatot teljesítettek. 1990-ben két teológus tanult Budapesten és kettő Debrecenben.

A peresztrojka és a Szovjetunió szétesése hozott csak igazi enyhülést. Sor került évtizedek múltán az első konfirmációra. Az elvett templomok is újra megnyíltak, s az egyház fokozatosan kezdte visszakapni egyéb épületeit, parókiáit is.

Megindult a hitoktatóképzés, sőt református iskolákat is létrehoztak – fejtette ki a lelkipásztor. Hozzátette: a kárpátaljai magyarság az elmúlt száz évben mindvégig kitartott, sőt a megpróbáltatások csak még erősebbé tettek bennünket. E templom újjászületése is a kárpátaljai magyarság erejét, a nemzethez, az ősi nyelvhez és kultúrához, illetve a keresztyény hithez való ragaszkodását jelképezi.

Ezután az egyházi személyek egy-egy igét helyeztek a megjelentek szívére és áldásukat adták a résztvevőkre. A sort Nagy Béla, a KRE Diakóniai Osztályának igazgatója kezdte az alábbi igevers felolvasásával: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1,7)

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a gyülekezet korábbi lelkipásztora, a több mint 80 esztendős Kiss Ernő is, aki 1978-tól egészen 2011-ig teljesített szolgálatot Tiszaágteleken.

Ezek után a gyülekezet református énekkara dicsőítő énekeket adott elő Bódi Erika vezetésével, majd Bernát Tamás helyi lelkipásztor ismertette a templom és a gyülekezet történetét.

A XVI. század elején az új hitre áttért tiszaágteleki lakosok számára kezdetben egy fatemplomban hirdették az igét. Az 1600-as évek elejétől a kisdobronyi egyházközség filiájaként működött. A fennmaradt írásos emlékekből kiderült, fatemploma 1798-ig háromszor újíttatott. Lélekszáma ezekben az időkben csupán 210 főre volt tehető, ennek ellenére kérvényezték, hogy anyagyülekezetté minősítsék. 1835-től iskolát működtetett, tanítói állást tartott fenn. Száz év alatt a gyülekezeti tagok száma megháromszorozódott, az 1872-73-as kolerajárvány előtt 750 körül lehetett. A gyülekezet 1945-ig anyaegyházként működött, majd ismét a kisdobronyi egyházközséghez csatolták. Azóta e két közösség együttesen alkalmaz lelkipásztort. Utolsó helyben lakó igehirdetője Gecse Endre volt, akit az akkori rendszer meghurcolt és megfosztott hivatalától. Azóta bejáró lelkészei vannak a gyülekezetnek. Leghosszabb ideig Kiss Ernő hirdette az Isten igéjét – derült ki mindez a helyi lelkipásztor előadásából.

Bernát Tamás 2011-től teljesít szolgálatot a településen. A lelkipásztor 2017-ben kezdeményezte a tiszaágteleki református Égigérő Bölcsőde és Óvoda megépítését. Az egyházi fenntartású óvoda 2021. február 1-jén kezdte meg működését Bara-Harsányi Irén vezetésével. Az intézményben jelenleg 22 csemetéről gondoskodnak. A gyülekezetnek 290 egyházfenntartói járulékot fizető tagja van. A kivándorlás szele őket sem kerülte el. 65 hittanos gyerekből mára 45 maradt az egyházközségben. Ennek ellenére a település református lakosai aktív közösségi életet élnek. A gyermekek számára heti rendszerességgel tartanak káté- és hittanórát, emellett vasárnapi iskola is működik. Minden nyáron megrendezésre kerül a gyermekevangelizációs hét, a rászoruló gyermekek tábora, a konfirmandus hét és a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő biciklitúra. A felnőttek számára hetente vannak bibliaórák, imaórák, evangelizációs alkalmak.

A gyülekezet életének bemutatása után Bernát Tamás részletesen tájékoztatta a jelenlévőket a templomban történt felújításokról, a külső és belső munkálatokról, s köszönetet mondott a Magyarországról, Hollandiából és Kárpátaljáról érkezett segítségért. Végezetül a lelkipásztor köszönetet mondott elsősorban Istennek, majd azt követően minden egyes támogatónak, akik nélkül a templom nem pompázhatna jelenlegi fényében.

Az istentisztelet Zán Fábián Sándor áldásával zárult. Ezt követően a szervezők szeretetvendégségre invitáltak minden résztvevőt.

Forrás: KISZó

 Összefoglaló video: Tv21Ungvar_hu