Hit és megmaradás Nagyberegen

A Nagyberegi Református Líceum évek óta híres kimagasló eredményeiről, jó diákközösségéről és előremutató tevékenységéről. A háború árnyékában is arra koncentrálnak, hogy a diákoknak biztonságos és kellemes légkört, illetve kiváló feltételeket teremtsenek a tanuláshoz. A líceum jelenlegi helyzetéről az óvatosan bizakodó és kellően célratörő Kovács András intézményvezető beszélt.

– A diákok létszáma a háború ellenére is a sokéves átlagnak felel meg.

– A múlt évet 136 tanulóval zártuk, 26-an ballagtak. Most 118 diákunk van, ebből 70 kollégista. A felvételizők számából adódóan szeptemberre több tanulóra számítottunk, de ennek a létszámnak is nagyon örülünk. A jelenlegi helyzetben ez kifejezetten jó és biztató. A legnagyobb osztálylétszám – 26 – a hatodikosoknál van. A végzőseink közül néhányan már máshol kezdték a tanévet, itt 19-en készülnek az érettségire.  Az oktatóink közül van, aki a távolból erősíti a csapatot, míg egyesek a körülmények hatására elköszöntek tőlünk.

Senki sem önszántából döntött úgy, ahogy.

Hála Istennek azonban szeptemberre sikerült megoldást találnunk a kényszer szülte tanárhiányra, de a fiúnevelők terén még szükségünk lenne erősítésre.

– Többfunkciós óvóhely építését tervezik.  

– Egész nyáron azon dolgoztunk, hogy ha csak egy mód van rá, jelenléti oktatással kezdjünk, és ez, Istennek hála, így is történt. Az iskola megfelel minden érvényben lévő előírásnak. Sajnos az 1900-as évek elején és a 2010-es években készült épületrészek eredetileg nem rendelkeztek olyan létesítménnyel, ami konkrétan óvóhelyként szolgálhatott volna, ezért alternatív megoldásokat kellett keresnünk. Ennek megfelelően az új épületben sikerült átmeneti óvóhelyet kialakítanunk, de annak befogadóképessége önmagában a teljes iskolai létszám tekintetében nem volt elegendő. A régi fiúkollégium pincéjének az átalakításán is gondolkodtunk, de elvetettük, mivel egyrészt túl nagy munka lett volna, ami időben sem fért volna bele a szeptemberi indulásba, másrészt jelentős költségeket emésztett volna fel, a befogadóképessége sem érte volna el a szükséges szintet. Végül a szomszédos középiskolával kötöttünk szerződést, veszély esetén hozzájuk megyünk át. Nekik erre a célra is jól használható alagsoruk van.

Tervezzük az óvóhely építését, de ez nagy munka és komoly költségekkel jár.

Ha sikerülne megépítenünk egy ilyen épületet, azt hosszú távon szeretnénk hasznosítani.

Ezért többfunkciós óvóhelyben gondolkodunk, amely felső, földszinti részében például készségfejlesztő foglalkozásokat is tarthatunk majd. A legjobb viszont az lenne, ha mielőbb véget érnének a harcok, és ezáltal az ilyen jellegű építmények funkciójukat veszítenék.

– Vannak prioritásaik és elveik, amikből nem engednek.

– Nem nagyon szeretnénk változtatni a megszokott rendünkön. Van egy követelményrendszer, amit – háború ide vagy oda – tartanunk kell. Nekünk elsősorban a diákok érdekeit kell szem előtt tartanunk. A gyerekek tovább akarnak tanulni, nekünk pedig meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy ezt elérhessék. Hogy milyen engedmények lesznek az idei tanévben – például az egyszerűsített felvételi rendszer, érettségi –, még nem tudhatjuk. A közismereti tárgyakból ugyanúgy készülünk, mint eddig, tartjuk az oktatás színvonalát. Örülünk annak, hogy a diákok minden évben magas pontszámokat érnek el, és sokan választják a továbbtanulást.

S ha már eredmények, büszkék vagyunk arra is, hogy tanulóink, a távoktatás ellenére, most is jól szerepeltek a tanulmányi versenyeken. Megyei szinten a magyar iskolák között az első helyen végeztünk.

Nagy hangsúlyt fektetünk az oktatáson kívül arra, hogy erősítsük a közösséget. Azon dolgozunk, hogy ha együtt vagyunk, tartalmasan töltsük az időt. A diákok is lelkesek, alig várják, hogy programokat szervezhessenek. Jelen körülmények között különösen fontos a diákokkal és a szülőkkel való kommunikáció erősítése. Ez korábban is gördülékenyen működött, de most még inkább elengedhetetlen, hogy bármikor elérhetők legyenek az osztályfőnökök, pedagógusok. A gyerekeknél a tanórák ideje alatt ugyan nincs engedélyezve a telefonhasználat, de a szülőket egy percre sem hagyjuk kétségben, bizonytalanságban. Azonnal tájékoztatjuk őket, bármi történik.

– Válságtervük is van.

– Az mindig készen áll, akkor is rendelkeznünk kell vele, amikor minden jól megy. De az oktatást nem szeretnénk erre építeni. Mi egyszerűen csak végezzük tovább az Isten által ránk bízott, és a szülők, illetve a diákok által elvárt feladatunkat.

Azért imádkozunk, hogy ne kelljen válságtervet alkalmaznunk, hanem minél több olyan programot szervezhessünk, melyekkel ki tudjuk használni a bentlakás és a jelenlét adta előnyt.

De bevallom, nagyon nehéz az újabbnál újabb körülményeknek megfelelni és folyamatosan módosítani. Szinte minden napról napra változik. A háború miatt most a gyerekek minden hétvégén hazautazhatnak. A tömegközlekedés problémás, a szülők pedig nem minden esetben tudnak értük jönni, de mindeddig sikerült megoldást találniuk. Az 5-7. osztályosok naponta járnak be. Idén két irányból, kiterjesztett útvonalon szállíttatjuk be és haza őket. Ennek ellenére közöttük is vannak olyanok, akik a távolság miatt inkább a kollégiumi lakhatást választották.

– A fűtési rendszerük korszerű.  

– Néhány éve, amióta megépült az új, modern kollégiumunk, már egyáltalán nem használunk gázfűtést, és a főzést is főként villanyárammal oldjuk meg. A jelenlegi, hibrid rendszerünk több fűtőanyaggal is üzemeltethető. Elsősorban pellettel termelünk hőt a fűtéshez és a melegvízhez, ami igen hatékony és viszonylag könnyen kezelhető, de szükség esetén fával is fel tudjuk fűteni a rendszerünket. A pelletet igyekeztünk előre megvásárolni.

Az árak már a többszörösére nőttek annak, mint amivel az év elején számoltunk, így jelentősek az ebből fakadó többletkiadásaink.

Az áramkimaradások esetére is felkészültünk. A sok évvel ezelőtt a holland testvéreinktől kapott generátorunkat két éve ismét beüzemeltük, akkor még nem gondolva, hogy ilyen helyzetben kell majd használnunk. Ez a világításhoz és a fűtéshez szükséges elektromos áramot biztosítani tudja, de áramszünet esetén a főzést másként kell megoldanunk. Az infláció miatt további forrásokra lesz szükségünk, ám hála Istennek, az anyaország támogat minket, csak úgy, mint az egész kárpátaljai magyarságot.

– Az étkeztetés is megdrágult.

– Már többször felmerült a kérdés, érdemes lenne-e emelni a diákok étkeztetési hozzájárulásán vagy sem? Hiszen adná magát, mivel az infláció miatt nemhogy duplájára, hanem triplájára nőttek az árak. Ám azt látva, hogy milyen körülmények vannak, nem tehettük meg ezt a lépést. A Kárpátaljai Református Egyházkerület Jótékonysági Alapítványával, iskolánk fenntartójával úgy határoztunk, ameddig csak lehet, nem szeretnénk emelni ezen a jelen árak szerint csak szimbolikusnak nevezhető összegen.

Évről évre dolgozunk azon, hogy minél több szociálisan rászoruló diákunknak tudjunk segíteni, így a Tőkés László Alapítványnak, A Jövő Értelmiségéért Alapítványnak és a Johannita Segítő Szolgálatnak köszönhetően idén is folytattuk a támogatási programunkat.

– A digitalizáció felé haladnak.

– Szeretnénk elmozdulni abba az irányba, hogy a papír alapú kiadványokat, ahol lehet, felváltsák a digitális anyagok. Sajnos ott tartunk, hogy a kisdiákok számára egyre kevesebb magyar nyelvű tankönyvet jelentetnek meg, illetve a líceum magánintézményként eddig sem juthatott hozzá az állami tankönyvekhez. Ebből adódóan tanáraink már évek óta rengeteg segédanyagot készítenek, ami ugyan nagy fáradtsággal jár, de jelentősen megkönnyíti a tanulást.  A célunk, hogy a gyerekeket digitális eszközökkel lássuk el. Ez azért is jó, mert egy helyen válhatnak elérhetővé a tananyagok, és nem mellékesen az iskolatáskáik súlya is mérséklődhet.

Az ötödik osztályosoknak most próba jelleggel sikerült is nagy kijelzőjű táblagépeket vásárolnunk.

Ügyesen használják. E téren akarunk fejlődni, és elérni, hogy minden kisdiáknak legyen iskolai tabletje, a nagyoknak pedig laptopja, ahol elektronikusan olvashatják a könyveket, segédanyagokat, nézhetik a prezentációkat és készíthetik a leckéiket. Ezek az eszközök a digitális oktatás során is jól jöhetnek, ha a folytatásban ismét úgy alakulna, hogy át kell állnunk. Külső szponzorokat, új támogatókat és az ebben a szférában dolgozó volt diákjainkat próbáljuk bevonni, tőlük kérünk segítséget, ami ebben a nehéz gazdasági helyzetben nem könnyű feladat. Mindenki a megmaradásért küzd.

– Az egyházi tanintézmények mindig is nívósak voltak. A jövőben, ha csak a magánintézményekben lesz megengedett az anyanyelvű oktatás, ezek a bázisok még jobban felértékelődnek.

– Lehetnek bármilyen jól menő, nagyszerűen felszerelt intézmények, mindig is azok lesznek igazán virágzóak és jól működőek, ahol jelen van az Úr, a benne való hit. Ez az egyházi iskolák igazi előnye. Biztos vagyok benne, hogy azok az iskolák lesznek megtartóak és sikeresek, amelyek a tudásátadás és a jó körülmények mellett arra is figyelnek, hogy a gyermekeket Isten közelébe tereljék. Sokfélét megértünk már a történelem során, de a hívő közösségek mindig meg tudtak maradni.

Mindennél többet jelent szerintem, hogy Isten mellett, Rá támaszkodva, az Ő útját keresve, Neki hálát adva próbáljuk megragadni a lehetőségeket és kihozni belőlük a maximumot.

Hangsúlyozottan nem mellékes, ha mindezt anyanyelven tehetjük a folytatásban is. Azt egyelőre nem tudhatjuk, mi lesz 2023 után. Fontos lenne, hogy az ilyen jellegű oktatást minden tanuló számára elérhetővé tegyük. Ebben már vannak szép eredményeink az óvodák, az általános és középiskolák tekintetében, de még vannak megoldásra váró problémák és feladatok, amihez közös együttgondolkodásra, tervezésre és az Úr vezetésére van szükségünk.

– A hit ajándék, senkire sem lehet ráerőltetni. A fiatalokra meg pláne nem.

– Már megtapasztaltuk, hogy akkor van igazi lelki megújulás és ébredés, amikor nehézségeken megyünk keresztül. Azt látom, hogy a koronavírus-járvány után most a háború idején is megerősödnek a közösségek. Mi sem lettünk arányaiban kevesebben, és azt gondolom, hogy még azok is, akik eddig máshogy gondolkodtak, közelednek felénk. Látják, hogy van pozitív hozadéka annak, ha hittel végezzük a munkánkat.

Könnyű a hitről és a bizalomról beszélni, amíg nem teszik azt próbára. Sokszor akkor tudunk a legőszintébben odatérdelni az Atya elé, amikor már nincs ember, akihez fordulhatnánk.

Azt látom a gyerekeken is, hogy érzik, mennyire nagy szükség van a kapaszkodóra, arra, hogy bízhassanak valakiben, erőt meríthessenek valahonnan. Örülök neki, hogy nem lankadnak, tovább látnak a mindennapok nehézségeinél, célokat tűznek ki, küzdenek, és hisznek benne, hogy egyszer ennek is vége lesz. A végzősök különösképp önállóak, lelkesek és erősek. Nálunk évek óta aktívan működik a diákönkormányzat. A gyerekek mindenből kiveszik a részüket, meghallgatjuk az ötleteiket, bizonyos keretek között teret adunk az elképzeléseiknek, hiszen az egész oktatási-nevelési folyamat a gyerekekről szól. Csak akkor lesz kiegyensúlyozott a légkör, ha hittel és becsülettel az ő érdekeiket tartjuk szem előtt.