Hálaadó istentisztelet Feketeardóban

Szolgáló közösségként éljük meg hitünket

Október 17-én ünnepi istentiszteletre gyűlt össze Feketeardó közel ötszáz tagot számláló református közössége. A közelebbi-távolabbi településekről érkezett hívekkel együtt azért adtak hálát, hogy a magyar kormány támogatásával először a templomtetőt sikerült lecserélni, majd elvégezni a templombelső teljes felújítását. A köszöntések során többször elhangzott, hogy az Isten hajlékának megújulása után a lelkek megújulásának kell következnie.

Adjunk hálát a Mindenhatónak azért, hogy sikerült e hatalmas munkát elvégezni, és örvendezzünk azon, hogy nekünk mindenről gondoskodó jóságos atyánk van, akinek örökké tart a szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre, emlékeztetett a zsoltáros szavával igei köszöntőjében Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese.

Az örvendezés mostanság mintha ritkábbá, majdhogynem életidegenné vált volna református gyülekezeteinkben, pedig a kétségkívül sok napi teher s a járvány okozta bizonytalanság mellett is észre kell vennünk, hogy van miért hálát adni és örvendezni, hangsúlyozta igehirdetésében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke. Lám, most is egy hálaadó alkalmon vagyunk egy jelentős munka elvégzését követően, ám meg kell tanulnunk a kisebb, a hétköznapi dolgoknak is örülni és azért hálát adni. A gyülekezet lelki épülésében pedig leginkább arra kell törekedni, hogy annak tagjai szolgáló közösségként éljék meg a hitüket, az Istenhez való tartozásukat. Ez egyben az életük minőségében is hatalmas változást hozhat már a közeljövőben. Teendő, feladat pedig van bőven a gyerekekkel való foglalkozástól kezdve az idősek és betegek látogatásáig, az elesettek gyámolításával bezárólag. „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” Jakab apostol szavait idézve az igehirdető arra emlékeztetett, hogy a hitünket nem szavakban, hanem leginkább életünk példájával kell megélni. Egész valónkkal jelezzük a mindennapok során környezetünknek, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk. A töretlen istenhitből és Krisztus urunk iránti elkötelezettségünkből fakadó pozitív életszemlélet a keresztyén embernek mélyen a sajátja, mutatott rá a püspök. Ez tartotta meg magyar népünket a Trianon óta eltelt több mint száz esztendő alatt. Ne mástól várjuk a megoldást, hogy valami változik: a változtatást magunkon kell kezdeni. A lélekszámban fogyó gyülekezeteket látva sem szabad lemondani a jövőről, önmagunkról. Hisz Isten segítségével oly sok reménytelen helyzetből megtalálta népünk a kiutat. Igaz, mindig küzdelmes, fáradságos út vezetett idáig.

Az igehirdetést követően Peleskei Béla helyi református lelkész felolvasta a gyülekezet több évszázadra visszanyúló történetét. Ebből megtudtuk, hogy a falut a XVI. században nemesi telkeken gazdálkodó jobbágyok és kisnemesek lakták, a XVII. század végén „…az pogányok pusztítása és a pestisnek grasszálása miatt elfogyott…” Magyar lakosai helyére megkezdődött a ruszinok beköltöztetése. A XVII. század végén már mezővárosként emlegették, az itt szolgáló prédikátorok többnyire esperesi tisztséget viseltek. 1808-ban a krónikák fatemplomról tesznek említést. 1870-ben építették a mostani kőtemplomot, a tornyot hozzá 1893-ban emelték. A legutóbbi 2001-es népszámlálás idején 2230 lakosa volt, közülük 715-en vallották magukat magyarnak, kétharmaduk pedig reformátusnak. A mostani ezredfordulón – 1998 őszén és 2001 tavaszán – két árvíz is sújtotta a községet.

Nagy Barna egyházmegyei főgondnok felolvasta Nagy Bélának, a KRE főgondnokának a feketeardói reformátusokhoz intézett üzenetét. Lélekben én is a gyülekezettel ünnepelek, áll a levélben. Együtt örvendezek az örvendezőkkel, amiként azt a Szentírás előírja. Magam is hálát adok a minden kegyelem Istenének azért, hogy ez a közösség sikerrel újította fel templomát, és Isten vezetett olyan támogatókat, akik e nemes ügy mellé álltak. Kívánom, hogy a kővel, fával és más anyagokkal történő építkezést most a lelki építkezés kövesse. Töltse be Istennek ez a megszentelt hajléka igazi hivatását, legyen a lelki töltekezés, gyarapodás forrása: hangozzék benne és találjon befogadásra és megtartásra Istennek szent Igéje.

A templom jelentős közösségmegtartó és közösségépítő erővel bír, különösen itt, a szórványban, hangsúlyozta köszöntőjében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, aki azt kívánta, hogy e szent hajlék még nagyon hosszú ideig töltse be ezt a nemes nemzetmegtartó küldetését.

A szomszédos településeken szolgáló, a helybéli hívekkel együtt örvendő lelkészek egy-egy igeverssel köszöntötték a gyülekezetet. Valamennyien azt hangsúlyozták, hogy Istennek hosszú távra szóló terve van azzal a gyülekezettel, amelyiknek erőt és lehetőséget adott a templomfelújítás elvégzéséhez.

Az alkalmon a Péterfalvai Református Líceum énekkara (vezetőjük Király Natália) szolgált.

Kovács Elemér