Békesség néktek!

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

„Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és szemük láttára megette. Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” (Lukács 24, 36–49)

A hiszékeny ember élete során annyi sok mindent fogad el, beszél róla meggyőződéssel, amiről utólag kiderül, hogy nem is volt igaz, sőt semmilyen alapja nem volt sem a hírnek, sem az ember meggyőződéses állításának. Mégis hiedelmekből hiedelmekbe sodródva él az ember, sok-sok csalódás és kudarc után is.

A fenti igeszakasz Isten gondviselő szeretetéről tesz elsősorban bizonyságot.

Teremtőnk és Megváltónk jól ismer minket, tudja, hogy a feltámadás tényét elhinni nagyon nehezére esik az embernek, sőt bűnös állapota miatt rugdalózik ellene, és bátorkodik tagadni is.

A tagadás borzalmas butaságairól nem kívánok szólni. De a sokakat tévesen megnyugtató hitről igen. Pál apostol az 1Kor 15:12–18 részben egyértelműen tanít a feltámadásba vetett hit összefüggéseiről. A mostani ünnepkörünkben is nagyon fontos ezeket az összefüggéseket látnunk. Jézus, amikor megjelenik a tanítványainak és köszönti őket – Békesség néktek! –, elsősorban arról gondoskodik, hogy a tanítványaiban eloszlassa a békétlenséget, a félelmet, és feltámadása felől teljes meggyőződésre juttassa őket. Jézust a tanítványok láthatják, kezein, lábain ismertető jeleit megtapinthatják – a tanítványok mindezek ellenére hitetlenkednek örömükben.

Mivel Jézus a szíveknek ismerője, Ő minden kételyt – ami akár később, mások kételkedése által ébredhet a tanítványok szívében – el akar oszlatni.

A tanítványok azt hitték, hogy szellemet látnak. Ez is hit, de téves! Jézus ezért kérdezi: „Van itt valami ennivalótok?” A tanítványok adtak neki, Ő pedig evett a szemük láttára.

Ma is nagyon sok ember elfogadja, hogy Jézus feltámadt a halottak közül, de nem tudja elhinni azt, hogy ő maga is fel fog támadni.

Pál apostol a korinthusiakhoz írt első levelében pont erről beszél. A tévesen megnyugtató hitről, akik csak azt hiszik, hogy Jézus támadt fel. Meg kell értenünk: ha csak azt hisszük, hogy Jézus feltámadt – ez hiábavaló hit. A hitünk akkor teljes, üdvözítő, Istennek tetsző és embereket is gazdagító, hogyha Jézus feltámadásának hitével a saját feltámadásunkban is hiszünk. Jézusnak a Lukács evangéliumában leírt találkozása tanítványaival meggyőz bennünket az Ő valóságos feltámadásáról. Nem szellem, nem egy látszat test volt, hanem valós. Ilyen valóságos az is, hogy a Krisztus-hitben elhunyt emberek is feltámadnak a maguk rendje szerint.

Ezt nevezhetjük a hit teljességének, amikor a feltámadás kérdésében nemcsak a feltámadott Krisztusról beszélünk, hanem hitvallásként saját feltámadásunkról is.

Jézus a tanítványokat így köszöntötte: „Békesség néktek!”

A mi békételen világunkat, félelmekkel és aggodalmakkal zsúfolt mindennapjainkat Jézus az ő békességével kívánja betölteni.

Ha teljes hittel éljük mindennapjainkat, akkor nem kerít hatalmába a félelem, a csüggedés, a kételkedés. Ha mindez jelen is van az életünkben, és van reménységünk az örök élet felől, akkor – bár borzalmas szembenézni járványokkal, gyógyíthatatlan betegségekkel, a meghalással – nem a rettegés és a békételenség uralja az életünket, hanem az örök élettel megajándékozó Krisztus.

Lukács evangélumában a tanítványok előtt megjelenő Krisztus nem önmagáért jelent meg, és nemcsak azért, hogy bebizonyítsa a feltámadás tényét a tanítványainak, hanem azért, hogy maga a feltámadás valóságát láttassa meg az emberekkel.

Mert mi hasznunk lenne nekünk a Krisztus feltámadásával, ha mi magunk nem támadnánk fel? A Mindenható Isten nem egy feltámadás hírével akarta megajándékozni a teremtett világot, hanem az örök élet ajándékával, ami üdvösség minden Benne hívőnek!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott ünnepet közösségben és egyedüllétben lévő testvéreimnek. A 2020-as esztendő húsvéti ünnepe a személyes hitvallás lehetősége is, abban a formában, hogy most nem a megszokott módon, hanem rendkívüli helyzetben éljük meg hitünket és úrvacsorai közösségünket hittestvéreinkkel szerte a világban.

Békesség néktek!

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke


karpatinfo.net