Megemlékezés a Püspöki Hivatalban

2019. Nov 24., szerző: Adminisztrátor

2019. november 20-án, d.e. 9 órai kezdettel a Kárpátaljai Református Egyházkerület Missziói Bizottsága és a Püspöki Hivatal munkatársai megemlékezést tartottak a hivatal kertjében lévő emlékműnél a sztálini terror idején elhurcolt református lelkipásztorokról. Közös éneklés és imádság után, Zán Fábián Sándor püspök úr tartott rövid igei szolgálatában hangsúlyozta, hogy nem szabad elfeledkeznünk azokról, akik életükkel és hitükkel méltó példákként és hithősökként állnak előttünk. Azokról, akik nem engedtek az akkori hatalomnak, hanem felvállalták lelkészi szolgálatukat és életükkel igazi értéket hagytak az utókornak.

Ezután Hájas István, a KRE Levéltár és Múzeum igazgatója Simon Zsigmond református lelkipásztor életútjával ismertette meg a jelenlévőket.

„Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk”

Simon Zsigmond asztélyi lelkipásztor emlékezetére

Simon Zsigmond asztélyi lelkipásztor a kárpátaljai ébredési mozgalom egyik meghatározó személyisége volt. Néhai Gulácsy Lajos püspök úr önéletrajzi könyvében az ébredés első számú vezetőjeként emlékezik rá, aki mindig arra bíztatta lelkésztársait, hogy minél több bibliai verset tanuljanak meg könyv nélkül, mert eljön az az idő, mikor nem lesz Bibliájuk, de amit megtanultak, senki nem veheti el tőlük. Ez a próféciája szó szerint beteljesedett. Tudjuk, a lelkészek letartóztatásakor a Bibliájuk volt az első, amit elvettek.

Ki volt hát Simon Zsigmond, ez a prófétai lelkületű lelkipásztor?

1894. október 2-án született a Zemplén megyei Bodrogmező faluban (ma Szlovákia), ezért a vádiratok középparaszti származásúnak titulálják.

Érettségit a Munkácsi Állami Gimnáziumban szerzett 1912-ben. A teológia elvégzése után munkácsi segédlelkészként találkozunk vele 1920–1923 között, ahol az újdávidházi leányegyházat bízzák gondjaira. 1922 augusztusában sikerül letennie a hűségfogadalmat a Csehszlovák Köztársaság iránt, ami abban az időben feltétele volt a további lelkipásztori működésnek.

1924. július 1-től helyettes lelkész az asztélyi gyülekezetben. 1924 őszén pedig a presbitérium meghívja rendes lelkészének az akkor már másfél éve kiutasított Molnár Ferenc lelkész helyére.

1932-es megalakulásától kezdve a Kárpátaljai Református Egyházkerület Lelkész Egyesületének pénztárnoka.

1932-ben felügyelő lelkész is a szomszédos bulcsúi gyülekezetben.

Simon Zsigmond lelkipásztor nevéhez fűződik a Keleti Baráti Kör megalapítása is 1936 őszén, Szabó Béla huszti lelkésszel együtt, aki a belmisszió elkötelezett munkatársa volt, és Tóth Kálmán lelkipásztorral együtt, akit mintha csak azért helyezett volna át a Mindenható Isten a Komáromi egyházmegyéből a Feketeardói Református Egyházközség élére 1935 végén alig több mint egy évre, hogy szűkebb pátriánkban is elindulhasson a lelki megújulás áldott munkája. A Baráti Kör kezdetben a missziói lelkületű lelkészeket fogta össze, később lelkészfeleségek, tanítók, élő hitű gyülekezeti tagok is csatlakoztak hozzá, akik minden hó első szerdáján összegyűltek Isten igéjének tanulmányozására.

1937 elején Tóth Kálmán visszatér Komáromba, nem sokkal később Szabó Béla is elhagyja az egyházkerületet, a Baráti Kör vezetését Simon Zsigmond viszi tovább.

Amikor 1947. március 27-én sor kerül a Baráti Kör Sztálinnak címzett hitvallására, annak végső változatát, melyet Fodor Gusztáv lelkipásztor megtalált az ungvári KGB levéltárában az elítélt lelkészek peranyagában, ezt a legteljesebb változatot Horkay Barna nagyszőlősi és Zimányi József gecsei lelkészek mellett Simon Zsigmond is aláírta.

1947. április 27-én átveszi a gecsei gyülekezet vezetését Zimányi Józseftől, aki Rafajnaújfaluba megy szolgálni, október 15-i letartóztatásáig. Akkortól a rafajnaújfalui gyülekezetben is Simon Zsigmond hirdeti Isten igéjét.

1947 júniusában a Vallásügyi Bizottság betiltja a Baráti Kör működését. A missziói munka ettől nem áll meg, így a letartóztatások harmadik hulláma Simon Zsigmondot is eléri. 1948. június 28-án viszik el, 54 éves korában. Az asztélyi parókián végzett házkutatás valószínűleg nem járt megfelelő eredménnyel, mert a lefoglalt tárgyak jegyzőkönyvébe a címeres magyar zászló és a magyar honvédeket zászlókkal köszöntő gyülekezet fényképe mellett bekerül egy Magyarország történelmi eseményeit ábrázoló képeslapsorozat és egy „szovjetellenes” gyászjelentés is. A misszióban akkoriban általánosan használt Pace-képeket szovjetellenes szórólapoknak minősítik, elképesztően elcsűrve-csavarva azok szimbolikáját.

Mivel a „Keleti fivérek” klub (ez a „Baráti Kör” szovjet interpretációja) vallási-nacionalista szervezet alapítója és vezetője volt, egyúttal a Levente ifjúsági szervezet elnöke is, mivel igyekezett elszakítani a fiatalokat a szovjet valóságtól, akikkel 1945 óta több mint kilencezer vallási-nacionalista szórólapot terjesztettek, ill. megfogalmazott és jóváhagyott egy a Szovjet Állam és Párt vezetőjének címzett tiltakozó nyilatkozatot, melyben a szovjet hatalom megsemmisítésével fenyegetőztek Simon Zsigmond lelkipásztor büntetése 25 év javító-nevelő munkatábor, 5 év jogvesztés és vagyonelkobzás.

Ennek egy részét a mordoviai Potyma 11-es lágerében töltötte.

Azzal kezdtem, hogy Simon Zsigmond az Ige embere volt. A legkifejezőbben ez a lágerből Horkay Barna lelkésztársának írt fennmaradt leveleiben látszik. Ekkor már a fogság hetedik évében járunk, hisz korábban csak évi két levélre kaptak engedélyt, és az a családé volt. Az említett levelek minden bekezdése bibliai idézeteket és énektöredékeket tartalmaz, melyek saját bevallása szerint erőt adnak neki a nélkülözések elviselésére. Egyik legnagyobb fájdalma, hogy nem olvashatja a Szentírást. Ez annyira zavarja, hogy emlékezetből leírja magának a Máté evangéliumát. És a záró sorokban egy kérés: „Leveledet – benne sok Igét – türelmesen várom”.

Szabadulását is kivárta. 1955. december 28-án engedték szabadon, vagyis 9 évig 6 hónapig és 2 napig tartott fogsága. Hazatérése után folytatta a lelkészi szolgálatát: 1956–1969 között Gút és Kisbégány, 1956–1965 között Sárosoroszi lelkipásztora is. Debrecenben halt meg 1982. március 7-én. 1991. április 11-én rehabilitálták.

Életének ragaszkodása és hűsége ma is hirdeti: a kegyelmes Isten Ura a történelemnek is, aki Benne bízik, nem szégyenül meg.

Hájas István

KRE Levéltára és Múzeuma

Felhasznált irodalom:

Az Asztélyi és Mezőgecsei Református Egyházközség iratanyaga a KRE Levéltárában.

GULÁCSY Lajos: Mélységből a magasba. Bizonyságtétel az elmúlt időkről. Beregszász, 2000,

FODOR Gusztáv: Akik a nagy nyomorúságból jöttek… A sztálini diktatúra koncepciós perei kárpátaljai református lelkészek ellen a KGB ungvári levéltárának dokumentumai alapján. Peranyagok, életrajzi adatok, fényképek. Debrecen, 2017

ORBÁN Marianna: Ébredési mozgalom a Kárpátaljai Református Egyházban (1936–1947), ActaAcademiaeBeregsasiensis, XXVIII. évfolyam, 2009/2

PAPP Vilmos: Negyvenegy prédikátor. XX. századi magyar „gályarab” prédikátorok IV. Budapest, 2010