Egyházkerületi tanévnyitó Nagydobronyban

Egyházkerületünk központi tanévnyitó ünnepségére idén Nagydobronyban, 2019. szeptember 9-én került sor. Líceumaink diákjai, tanárai, s az egyházkerület lelkipásztorai, hitoktatói közösen kértek áldást az előttünk álló tanévre. Az ünnepi alkalmat istentisztelettel nyitottuk, egyházkerületünk püspökének, Zán Fábián Sándornak a szolgálatával. Az igehirdetés alapigéje a 2Kir 6,8-23 volt, amely alapján három fő gondolatot hallhattunk. Egyfelől minden időben igaz, hogy az Istenre figyelő, az Isten Igéjére alapozó ember többet lát és többet ért a világ dolgaiból; sőt, helyzeti előnyben van, miképp Elizeus is fogalmaz: többen vannak velünk, mint ővelük.

Ha imádság és Istenre figyelés nélkül kívánunk boldogulni, hamar meghátrálunk, megfutamodunk a feladatok és terhek nagysága miatt. Isten emberét ezúttal direkt fenyegetés éri, mégsem retteg, hiszen rendelkezik a hit látásával. A második alapvető dolog, hogy Elizeus nem csak hitben él, nem csak ő maga rendelkezik a mennyei látással, de imádkozik az ő szolgájáért, aki még homályban és rettegésben él, aki még nem látja a teljes képet, csak az őket körülvevő problémát, az ellenséges tábort. Felelőssége minden elöljárónak, pedagógusnak, lelkipásztornak, hogy imádságban hordozza a rábízottakat. Sokszor csak bosszankodunk a tudatlanságon, a hitetlenségen, valójában pedig arra van szükség, hogy könyörögjünk a ránk bízottakért. Végül, az irgalom és megbocsátás gyakorlati példája kerül elénk: amikor Elizeus elvezeti az arám sereget Samária kellős közepébe, és körülveszi őket az izraeli haderő, a próféta azt mondja a királynak, hogy lássa vendégül az ellenséges csapatot és bocsássa el őket békességgel. Istennek van hatalma arra, hogy kezünkbe adja azokat, akik ellenünk dolgoznak, és éppen ilyenkor vizsgázik a hitünk, a krisztusi lelkületünk: s irgalmasnak kell maradnunk még egy irgalmatlan világban is. Imádsággal kell tehát elindulnunk, elkérve Istentől a mennyei látást, imádságban kell hordoznunk a ránk bízottakat, és gyakorolnunk kell az irgalmasságot életünk minden területén.

Az ünnepi alkalmon felszólalt Pánczél Károly országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, aki bíztatásként és megerősítésként idézte Magyarország miniszterelnökének tavaly novemberi beszédéből a következő mondatot: az Anyaország legfontosabb üzenete, hogy a száz év magyar magány véget ért. Röviden szólt azokról a beruházásokról, amelyek anyaországi támogatással valósultak meg, s ezek közül kiemelten is a most átadásra kerülő felújított iskolaépületről, a Nagydobronyi Református Líceum főépületéről és kollégiumairól, amelyek összesen mintegy négyszázmillió forintos keretből újulhattak meg. A képviselő úr Pál apostolt idézve kért áldást iskoláinkra: „a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.” (2Pt 1,5 - Károli)

Dr. Huszár Pál, a MRE dunántúli egyházkerületének főgondnoka, valamint a MRE zsinatának nem lelkészi elnöke szintén köszöntötte a megjelenteket. Pál apostollal mondta: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4) Bíztatta a diákságot, hogy használják ki az alkalmas időt, szívjanak magukba tudást, örömmel és hálaadással induljanak a tanévnek, hiszen az iskolai falai között formálódik a jellemünk, hitünk, itt készülhetünk fel arra a pályára, amelyet Isten nekünk szánt.

Dr. Fürjes Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára is köszöntötte a megjelenteket, csatlakozva az előtte szólókhoz, Isten áldását kérte az egyházi intézmények életére. Rezes József, a Területi Állami Adminisztráció nemzetiségi és vallásügyi főosztályának vezetője szintén felszólalt, megköszönve, hogy együtt ünnepelhet ezzel a közösséggel, sikereket és áldást kívánt a diákok és pedagógusok munkájára.

Tóth László, az egyházkerület tanügyi bizottságának elnöke elmondta, hogy immár túl vagyunk a negyedszázadon, hiszen már több, mint 25 évvel ezelőtt kezdte meg először a tanévet református kárpátaljai diák református tanintézményben. Azóta az intézmények, a diákok s a tanárok száma nagyot nőtt. 4 líceum, 17 óvoda, 7 tanoda nyitotta meg a kaput és várja jelenleg is a diákokat és a gyermekeket, 512 diák kezdi meg tanulmányait a református líceumokban, és közel 540 kisgyermek járhat különböző egyházi óvodákba. Emellett közel 250 gyermekkel foglalkoznak a munkatársaink, akik a roma tanodákban kapnak képesítést. A líceumok 145 érettségiző diákja közül 136 folytatja tanulmányait a felsőoktatásban.

A templomi ünnepséget egy megnyitó követte, majd a felújított Líceum belső udvarán röviden beszámoltak az iskola történetéről, múltjáról, jelenéről annak alapító, támogatói és vezetői. Szót kapott Nagy Béla, egyházkerületünk főgondnoka, aki arról szólt, hogy a jótékonysági alapítvány és a diakóniai osztály kezdetektől fogva segítette, támogatta az iskola életét. Hálaadással tekintett vissza Horkay László nyugalmazott püspök, aki a nagy kezdetekről beszélt, s külön kiemelte D. Szabó Dániel szerepét az iskola elindulásában. Az iskola alapítói közül ők ketten még közöttünk voltak, velünk ünnepeltek, s különösen hálásak az Úrnak, hiszen éppen ilyennek álmodták meg az intézményt mindegy negyed századdal ezelőtt, s megadatott Isten kegyelméből, hogy ezt láthassák. Az iskola igazgatója, Gál Erika is köszönetet mondott a támogatóknak, az iskolát imádságban hordozóknak; végezetül pedig Kacsó Géza lelkész-igazgató szólt reményteljesen arról, hogy aki iskolát épít, jövőt remél. A lelkipásztor elmondta, hogy magyarságunk történelmét különösen jellemzi, hogy a nyomorúságok és megpróbáltatások idején, amikor minden veszni látszik, Istenbe vetett hittel építettünk iskolákat, kollégiumokat, amelyek valóban a jövő forrásává váltak. Ma ezért adunk hálát a megújult intézményeinkért, mert a jövő nemzedék itt nevelkedik, Kárpátalja jövendőbeli vezetői, értelmisége, lelkipásztorai, orvosai, szakemberei, családapák és édesanyák itt sajátítják el a legfontosabb alapokat. Legyen hát mindezekért Istenünké a dicsőség!

Szimkovics Tibor

ráti és minaji lelkipásztor

Fotó: Szimkovics Tibor