Tízéves a református egység

2019. Jun 04., szerző: Adminisztrátor

„Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”

Május 18-án Debrecenben mintegy tízezer református gyűlt össze – Kárpátaljáról közel ezren érkeztek –, hogy hálát adjanak az eltelt tíz évért, a református egységért, azért, hogy – amint Bogárdi Szabó István, a Magyar Református Egyház püspöke fogalmazott – nem oldott kéveként hulltunk szét, hanem az Istentől kapott szabadságunkat abban éltük meg, hogy megkerestük és megtaláltuk egymást. Az eltelt évtized pedig megmutatta, hogy a magyar reformátusok egysége él és élni akar.

A hálaadó ünnepség nyitányaként pénteken a Kárpát-medencei református egyházkerületek püspökei, képviselői közösen ültettek el egy tölgyfát a Debreceni Református Kollégium díszudvarán, majd közös zsinati ülésre került sor, amelyen az Amerikai Egyesült Államokban működő Krisztus Egyesült Egyházához tartozó, magyar gyülekezeteket tömörítő Kálvin Egyházkerület is csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz.

Bogárdi Szabó István nyitóáhítatában úgy fogalmazott, hogy Isten elhatározta, hogy Ő „a maga gyermekeivé fogad bennünket jókedve, vagyis Krisztus szerint. Éppen ezért fontos kijelentenünk: Krisztus a jövő, együtt követjük őt”. A dunamelléki püspök azt is hangsúlyozta, hogy a magyar Himnusz éneklése szintén fohász, mellyel Istenünk jókedvéért, jókedvű áldásáért imádkozunk. Emiatt is sajnálatos, hogy egyes kárpát-medencei területeken nem olyan egyértelmű lehetőség nemzeti imádságunk éneklése, mint akár néhány hónapja.

A házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület nevében Fekete Károly püspök köszöntötte a részegyházak zsinati küldötteit, a meghívott vendégeket és mindenkit, aki azért érkezett Debrecenbe, „hogy hálát adjon az elmúlt tíz év Istentől nyert áldásaiért”. Adorján Gusztáv főgondnok pedig azt kívánta, hogy egységünk láttán egyre többekben fogalmazódjon meg az egységnap igei mottójában is megelevenedő igény: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8, 23).

A zsinat ülésén részt vett Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető minisztere is, aki beszédében úgy fogalmazott, hogy tíz évvel ezelőtt a református egyház utat és irányt jelölt ki, és ezt követte az állam. Gulyás Gergely szerint az az egység, ami létrejött a református egyházban, az állampolgárság megadásával közjogi értelemben létrejött a magyar nemzet számára. Gulyás Gergely beszédében méltatta a református egyház oktatási, egészségügyi és missziós tevékenységét, amihez „a hitből merítenek erőt”.
Áder János köztársasági elnök köszöntő levelét, amelyben az államfő a református egyház magyarságot összetartó erejét méltatta, Fekete Károly tiszántúli református püspök olvasta fel.

A felszólalók között volt a Kárpátaljai Református Egyház püspöke is. Zán Fábián Sándor arról beszélt, hogyan éli meg egy kis egyháztest a közösséget. „Leginkább az elmúlt tíz év megtartó és építő hatásáért vagyunk hálásak. Azért, hogy a nehéz helyzetekben, megtapasztaltuk a közös teherhordozás áldását” – fogalmazott. Mint mondta, a testvérgyülekezeti kapcsolatok, az intézmények segítségnyújtása, a gyűjtések számunkra a megmaradást és a növekedést jelentik.

A közös zsinat résztvevői ünnepi nyilatkozatot fogadtak el.

Szombaton aztán színes forgatag fogadta a Nagytemplom előtti térre érkező résztvevőket. Magasra tartott táblák jelezték, hogy a Kárpát-medence szinte minden szögletéből jöttek a testvérek, hogy együtt ünnepeljenek, együtt adjanak hálát, s egymás hite által erősödjenek.

A megnyitó ünnepség résztvevői Isten szabadító kegyelme és megtartó szeretete ünnepének nevezték az alkalmat. Fekete Károly, a házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke nagy jelentőségű cselekedetnek nevezte a tíz évvel ezelőtti egységesülést, ami mintegy választ adott a 2004-es becstelen népszavazásra. Hálát adott, hogy Isten Lelke felébresztette az egységesülés igényét és akaratát, s hogy azóta bebizonyosodott: határok sem választhatják el azokat, akiket hitük és magyarságuk összeköt. Boldog az a nép, amelyiket a Lélek egybe forral.

„Tíz évvel ezelőtt Debrecenben erősítettük meg összetartozásunkat mi, magyar reformátusok. (...) Hálásak vagyunk, hogy százéves, kényszerű elszakítottságunk ellenére is megmaradhatott testvéri egységünk” – fogalmaz a 17-i ünnepi zsinaton elfogadott nyilatkozat, melyet Bogárdi Szabó István püspök ismertetett. A dokumentum megemlékezik arról, hogy az egység kimondása óta eltelt évtizedben szorosabbra fűzték az egyházkerületek kapcsolatait, közösen végezhették „a misszió, a diakónia és a tanítás szolgálatát”. A nyilatkozat szerint tovább dolgoznak a lelkészképzés követelményeinek egységesítésén, elősegítik a magyar református diaszpóra szervezett tudományos kutatását, segítő kezet nyújtanak egymásnak természeti csapások és váratlan katasztrófák esetén, és testvéri szolidaritást vállalnak a magyar és más nemzethez tartozó, szükséget szenvedő keresztyén közösségekkel. A közös zsinat résztvevői elkötelezték magukat arra, hogy igyekeznek „az evangélium hirdetésével, a közjóért való fáradozással és minden ember iránti szolgálattal, az igazságot szeretetben követve Isten nevének dicsőséget szerezni”.

Tíz évvel ezelőtt olyan hidat vertek Debrecenben, ami összeköti az országon belüli és kívüli magyar református közösségeket, fogalmazott Najla Kassab, a Református Világközösség elnöke, aki több mint 100 millió református köszöntését adta át. Elismeréssel szólt arról, hogy a megosztottság történelmi tapasztalatai után a magyar reformátusoknak volt bátorsága kimondani, hogy a határok nem választják el őket, hogy úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint Krisztus testének tagjai. Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója a ránk bízottakért való felelősségünkre hívta fel a figyelmet, illetve arra buzdított, hogy legyünk gyümölcstermőkké. Arra kérte a résztvevőket, hogy érezzék át a segítségre szorulók helyzetét, mert „a hit cselekedet nélkül halott”.

A hit esélyt ad a felemelkedésre, fogalmazott Papp László, Debrecen polgármestere, aki abbéli örömének adott hangot, hogy a református egyháznak sikerült megerősíteni a széttagolt nemzet lelki összetartozását. A polgármester szerint a történelmi kihívásokat felismerve tíz évvel ezelőtt a reformáció égisze alatt egyesítették a magyar nemzetet, és erre az erőre ma is szükség van. Amikor „Ukrajnában veszélybe kerül a magyar nyelv használata és a magyar oktatás, akkor arra határozott választ kell adjunk. Amikor Romániában, az úzvölgyi katonai temetőben megpróbálják átírni a történelmet, akkor annak megálljt kell parancsolni; amikor nem akarják elismerni a székelység kulturális autonómiára vonatkozó szándékát, Brüsszelben pedig nem akarják meghallani a hangunkat, akkor még erőteljesebben kell képviselni a székelyek ügyét” – hívta fel a figyelmet a polgármester.

Az egységes nemzet, az egységes egyház összetartozó fogalmak – mondta Varga Mihály. A miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter megerősítette: Magyarország kormánya továbbra is a 2010-ben kijelölt úton jár, a magyarság egészének érdekeit szolgáló politikát folytat, nemzetben, családban és keresztény kultúrában gondolkodik. „Van okunk ünnepelni: az elmúlt évtized bizonyította, hogy a magyar nemzet államhatárok feletti összetartozása ma is valóság, mert a magyarok ismét kimondták és ma már meg is élik, hogy nemzet nélkül nincs haza, külhoni magyarság nélkül pedig nincs nemzet” – hangoztatta Varga Mihály. A református hit tanainak és értékeinek ma is megvan a szerepük a magyarság előrejutásában, „a reformáció tanai ma is rávilágítanak a jól végzett munka értékére, és megmutatják, hogy tetteinkkel nem csak magunkért, hanem egymásért, közösségeinkért és az egész magyarságért is felelősek vagyunk”, mondta.
    Varga Mihály beszédében kitért a közelgő európai parlamenti választásokra, amelynek a tétje szerinte sokkal nagyobb, mint korábban volt: „a mostani szavazás arról szól, hogy megmarad-e a nemzetek Európája gondolata, ami szerint Európa nem létezhet erős nemzetek nélkül, vagy átadjuk a magunkról való döntés jogát Brüsszelnek”. „Ahogyan döntünk arról is, hogy az Európai Uniónak migrációpárti vezetői lesznek-e, vagy olyanok, akik megvédik a keresztény kultúrát” – tette hozzá. A politikus végezetül arról beszélt, hogy a magyaroknak sokat adott a reformáció. Meggyőződését fejezte ki, hogy „a mában is a protestáns szellem, a keresztyén hit értékei adják azt az erős alapot, amelyre támaszkodva, amelyből merítve és amely által folyamatosan megújulva eredményesek lehetünk”.

Az ünnepélyes megnyitót követően koszorúzásra került sor, majd különböző színes és gazdag programok közül válogathattak a résztvevők. A lehetőségek piacán bemutatkoztak az egyházi intézmények, kiállításokat tekinthettek meg az érdeklődők, vagy éppen a dogmatikával, a hittel kapcsolatos kérdéseiket tehették fel. A kollégium különböző részein pódiumbeszélgetések, előadások, illetve nőszövetségi és presbiteri találkozók zajlottak,a kistemplomban kórustalálkozóra került sor, a különböző színpadokon pedig egyházi és népi együttesek mutatkoztak be. (Kárpátalját ezúttal a Credo, a BorzsaVári és a KRISZ együttes képviselte.) De volt itt bábszínház, játszóház, ismerkedhettünk népi kézművességgel, és felsorolni is hosszú lenne, mi minden várta az érdeklődőket.

Délután úrvacsorás istentiszteletre került sor, melyen a különböző egyházkerületek vezetői mondtak igei köszöntőt. Fekete Károly igehirdetésében a találkozó mottójául választott igerészt (Zak 8, 23) magyarázta. Az összefogás, a közösség erejéről szólt, s arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan képet kell mutatnunk magunkról, úgy kell élnünk, hogy látszék rajtunk: velünk van az Isten, s hogy mások is velünk akarjanak jönni. Áldássá kell lennünk környezetünkben, mert az áldott példák a legjobb útmutatók Istenhez, mondta.

Az úrvacsoravétel alatt az Egyesült Református Énekkar szolgált. A kenyér ezúttal a Magyarok Kenyere programban felajánlott búzából készült, a bort pedig Mészáros Pál szekszárdi borász, presbiter ajánlotta fel. Ez alkalomból a perselyekben a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon javára helyezhette el ki-ki az adományát.

Bár a kárpátaljai küldöttség az úrvacsorás istentisztelet után hazaindult, a program késő estig folytatódott. Az úton arról beszélgettünk, hogy jó volt egy ilyen nagy közösségben együtt lenni, érezni, hogy nem vagyunk egyedül. Ahogy Fekete Károly is fogalmazott: „jó megélni a testvériséget a hitben a Kárpát-medencében, az európai és a tengerentúli szórvány-magyarságban. Ajándék számunkra az élet-élmény, hogy a sorsunk jó kezekben van a mi Urunknál”.

Az egységért s ezért az alkalomért is Istené a dicsőség!

Marton Erzsébet – ttre.hu – mti.hu

 

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.