Mit kell tudni a kettős állampolgárságról

Állampolgárság a nemzetközi jogban
Az utóbbi időben szerkesztőségünkhöz nagyon sokan fordulnak azzal a kérdéssel, hogy a jobb orvosi ellátás miatt Magyarországon született magyar születési anyakönyvi kivonattal rendelkező gyermekük hogyan kaphatna magyar állampolgárságot. Arra a kérdésre, hogy a gyermek születését miért nem anyakönyveztették Ukrajnában, rendszerint azt a választ kapjuk, a külföldön született gyermeket Ukrajnában nem anyakönyvezik. Szerencsére ebből sem az újszülöttnek, sem a szülőknek semmilyen hátrányuk nem származik. Legalábbis elvben. (Akkor van gond, ha a Magyarországon kiállított születési anyakönyvi kivonatban a gyerek állampolgársága rubrikába azt írják be a helyi ügyintézők, hogy állampolgársága ismeretlen. Beszéltünk néhány szülővel, hogy bizony a gyerek útlevelének kiváltásakor ez komoly gondot jelentett, hisz formailag a közjegyző nem fordíthatta le másképpen a Magyarországon elkészített születési anyakönyvi kivonat előbb említett rubrikáját. Márpedig egy ismeretlen állampolgárságú személynek miért adnának Ukrajnában ukrán útlevelet?! Tehát azok az ukrán állampolgárságú szülők, akiknek gyermeke Magyarországon jön világra, ügyeljenek arra, hogy a születési anyakönyvi kivonat fent említett rubrikáját az ügyintéző üresen hagyja.) Az ukrajnai szülők Magyarországon született gyermeke tehát Magyarországon kap keresztlevelet, ezt itt a szülők lefordíttatják, közjegyzővel hitelesítik, és ezt használják minden hivatalos ügy intézésekor. Erre jó esetben ugyanúgy megkapják a gyerektámogatási segélyt és minden fontos dokumentumot, például gyermekútlevelet, mintha gyermeküknek ukrán keresztlevele lenne.

Valóban az a helyzet, hogy Ukrajnában a külföldön született gyermeket az ukrán hatóságok nem anyakönyvezik, de a külföldi ukrán külképviseletek ezt megtehetik, esetünkben a nyíregyházi ukrán főkonzulátushoz, vagy a budapesti ukrán nagykövetség konzuli hivatalához kell fordulni.

Mi a helyzet az állampolgárság megszerzésével? Ehhez először tekintsük át a „kályhától elindulva” a nemzetközi, az ukrán és a magyar gyakorlatot.

Nézzük az elméletet. Az állampolgársági joggal foglalkozó tudományok kialakítottak különféle rendező elveket, amelyek részben a nemzetközi jog alapelvei, részben elméleti tartalmúak. Ezek gyakran tételes jogként is megjelennek az államok állampolgársági törvényeiben vagy gyakorlati rendező elvként működhetnek az államok állampolgársági gyakorlatában. Ezeknek a rendező elveknek általában az is a sajátosságuk, hogy nem egymást kizáró módon érvényesülnek, hanem egymással is összeütközésbe kerülhetnek.

A főbb elvek a teljességre történő törekvés nélkül az alábbiak:

– A ius sanguines elve (a leszármazás joga). Azt jelenti, hogy a született gyermek a leszármazás jogcímén megszerzi felmenői állampolgárságát. Magyarán, ha a gyerek édesapja és édesanyja ukrán állampolgár, akkor a gyermekük is automatikusan az, bárhol is jöjjön a világra. Ez az elv érvényesülhet csak az apa, illetve az anya jogán is. Mindez régről, még a római jogból származik. Az európai államok ezt a jogelvet követik. Pl. Magyarországon az egykor ott állomásozott szovjet csapatok tisztjeinek Magyarországon született gyermekei ezért nem kaphatták meg a magyar állampolgárságot. Pedig nagyon sokan akarták…

– A ius soli elve (a születési hely joga). Az érintett állam területén, külföldi szülőktől született gyermek megszerzi a születés helyének állampolgárságát. (A kárpátaljai magyarok körében is ezért terjedhetett el az a nézet, hogy ha valamelyik kárpátaljai magyar édesanya Kisvár­dán, Nyíregyházán, Fehérgyarmaton, Debrecenben stb. szülte meg gyermekét, a gyermek automatikusan megkapja a magyar állampolgárságot. Pedig, mint a fentiekben már jeleztük, ez abszolút nincs így.) Ezt az elvet alkalmazzák, az un. bevándorló államok, pl. az USA és a dél-amerikai államok stb. Saját állampolgárságú szülőktől született gyermek esetében természetesen a leszármazás jogcímét alkalmazzák.

Persze a gyakorlatban a fentiekben ismertetett két elv néha keveredik. Jól jellemzi ezt a következő példa. Az USA területén mexikói szülőktől született gyermek egyaránt rendelkezik a születési, illetve szülők származási helye szerinti állampolgársággal, azaz kettős állampolgár, amerikai és mexikói egyben. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy a kilencedik hónapban levő kismama és családja ott toporog valamelyik amerikai határátkelőn, hogyha jönnek a szülési fájdalmak, akkor gyorsan átmenjenek amerikai felségterületre, mert így a gyerek automatikusan amerikai állampolgár (is) lesz. Meg természetesen a szülők jogán mexikói is.

Az egyenlőség elve vagy a megkülönböztetés tilalma azt mondja ki, hogy az állampolgárok között nem lehet megkülönböztetést tenni, tehát az állampolgárság a jogosultságok és kötelezettségek tekintetében egy és oszthatatlan. A család egységének elve azt jelenti: kívánatos, hogy a család tagjainak egységes állampolgársága legyen.

Fent már történt utalás a kettős állampolgárságra. Az ezzel foglalkozó újabb nemzetközi egyezmények közül a legfontosabb az Európa Tanács 1997. május 14-én Strasbourgban aláírt többoldalú egyezménye. A kettős vagy többes állampolgársággal kapcsolatosan megállapítja: a részes állam azon állampolgárai, akik másik állampolgársággal is rendelkeznek, a lakhelyük szerinti részes államban ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel bírnak, mint azon részes állam egyéb állampolgárai. Magyarán szólva a kettős állampolgár státusza semmiben sem tér el a lakhelye szerinti állampolgárokétól.

A jelenlegi nemzetközi gyakorlatban elkerülhetetlen jogi tény a kettős állampolgárság amiatt, hogy egyes államok nem hangolják össze a leszármazás és a születési hely elveit. Annak a kérdésnek a feltétele tehát, hogy egy állam elismeri-e a kettős állampolgárságot – értelmetlen. A kettős állampolgárság ugyanis olyan jogi tény, amely nem szorul állami elismerésre. A mindennapi életben általában nem okoz problémát a kettős állampolgárság. Általános szabály, hogy a belső jogi normák, a jogok érvényesítése szempontjából a saját állampolgáraik esetében kizárólagosan kerülnek alkalmazásra még akkor is, ha azok egyidejűleg más államnak a polgárai. Magyarán szólva a kettős állampolgár a saját országa hatóságai előtt nem hivatkozhat a másik állampolgárságára. Általában a kettős állampolgárt a másik állam saját államával szemben nem részesítheti diplomáciai védelemben.

A legtöbb állam eltűri a kettős állampolgárságot, egyesek – ezek közé tartozik Ukrajna is – azonban nem. Az ukrán állam is csak az Ukrajnában született állampolgárainak tiltja a kettős állampolgárságot, de a születéssel szerzett külföldi állampolgárságot a gyermek nagykorúságáig tolerálja. Tehát ha a várandós anyuka Ausztráliában nyaral, és ott szüli meg gyermekét, a gyerek automatikusan ausztrál állampolgár is. A nagykorúság elérése után az érintett dönthet, hogy melyik állampolgárságot választja, feltéve, ha az adott ország ezt engedélyezi. Jó tudni: sok ország nem járul hozzá, hogy állampolgárai lemondjanak állampolgárságukról.

Nagyon érdekes a latin-amerikai országok gyakorlata. Elvben ott is tiltják a kettős állampolgárságot, de jól tudják, hogy sokat nem tehetnek ellene. Azt követelik meg csupán, hogy az érintett állampolgáruk adott ország úti okmányával utazzon ki vagy be. Argentína pl. csak két országgal, Spanyolországgal és Olaszországgal kötött kettős állampolgárság elismeréséről szóló egyezményt.

Ebből a szempontból számunkra nagyon fontos a magyar állampolgársági törvény, ugyanis az alapelvek között nem fogalmazza meg a kettős állampolgárság tolerálásának, azaz eltűrésének az elvét. A jelenlegi törvény gyakorlati oldalról közelíti meg ezt a kérdést, amikor kimondja: „Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik – a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.”

A jelenleg hatályos magyar állampolgársági törvény az állampolgárság keletkezésének megszerzésének tárgyalása előtt kimondja: „Magyar állampolgár az, aki e törvény hatályba lépésekor magyar állampolgár” volt. Azaz a törvény hatályba lépésekor az állampolgárok a korábbi törvények alapján már megszerezték a magyar állampolgárságot. Az állampolgárság keletkezésén belül alapvető jogcím a születés. Születésénél fogva magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, függetlenül attól, hogy melyik szülője magyar állampolgár. A vegyes házasságból született gyermekek általában születésüknél fogva kettős állampolgárok.

A magyar állampolgárság megszerezhető honosítással. Pl. az a nem magyar állampolgár honosítható a saját kérelmére, aki a kérelem beadása előtt nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott; a magyar jog szerint büntetlen előéletű és nem folyik ellene büntetőeljárás; megélhetése és lakóhelye biztosított; honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti; igazolni tudja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett.

A magyar állampolgársági törvény rendelkezik a visszahonosításról. Azok a személyek jogosultak visszahonosításra, akiknek a magyar állampolgársága valamilyen okból megszűnt. Ezek a személyek kérelmükre – ha Magyarországon laknak – honosíthatók, feltéve, ha büntető intézkedésekre és a közérdekre előírt feltételek is teljesülnek. Az állampolgársági törvény lehetőséget ad a kedvezményes honosításra. Ennek különleges esete a magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgár honosítása, akit egy év helyben lakás után lehet honosítani.

Fontos tudnivaló, hogy a honosításra és visszahonosításra csak Magyarországon való lakás esetében van lehetőség. Honosítási vagy visszahonosítási kérelem magyar külképviseleteken nem nyújtható be. Ezt az Állampolgársági és Bevándorlási Hivatalnál lehet intézni.

A fentiekből jól látható, hogy Magyarországon külföldi szülőktől született gyermek születésével nem szerzi meg a magyar állampolgárságot. A gyermeket a magyar hatóságok anyakönyvezik, de a személyi adatokon kívül a megjegyzés rovatban rögzítik a szülők állampolgárságát. Ez az okmány csupán arra szolgál, hogy igazolja az adott külföldi hatóságok számára a gyermek külföldi születését.

Gönczy Bertalan

Forrás: Kárpátinfo hetilap