A Nagydobronyi Gyermekotthonban

A szeretet ereje A Nagydobronyban 1995-ben, holland segítséggel létrehozott gyermekotthon működése példaértékű. És nem csupán itt, Ukrajnában, Kárpátalján, de mondhatjuk, Kárpát-medence szerte.

Munkács felől Nagydobrony határát elérve, az út bal oldalán egy békés környezetben, kellemes zöld övezetben felépített impozáns épület látványa fogadja az erre járókat. És hatalmas fóliasátrak, gondosan művelt kert, gyümölcsös, meg az épület mögött halastó, méhészet, istállók apró- meg lábas jószággal, pékség stb. Itt mintegy 70 elhagyott árva, illetve testi és szellemi fogyatékos lánygyermeket nevelnek. Akik nem csupán kellemes, meleg lakóhelyet kaptak azáltal, hogy ide kerültek, de otthonra leltek, ahol végtelen szeretettel veszik őket körül az intézmény munkatársai.

– „Lányaim” mellett – akik sérülten születtek, akik nem látnak, nem hallanak, akik esetleg tolókocsiba kényszerülten élik mindennapjaikat, akiket eldobtak szüleik… – sokszor én érzem magam fogyatékosnak… – mondja Katkó László igazgató. – Mi, akiknek Isten megadta mindazt, ami nekik nincs, nem tudunk köszönetet mondani, nem tudunk hálát adni azért, amink van. Elégedetlenek vagyunk. Imáinkban is elsősorban kérünk, rosszabb esetben követelünk Istentől… Add meg, Uram!... Ezek a gyerekek jó példával szolgálnak nekünk, épségben születetteknek, családban felnőtteknek. Isten ajándékai ők a mi számunkra…

– Mi lesz ezekkel a lányokkal azután, hogy kinövik az intézmény falait?

– Hadd tegyek fel egy keresztkérdést: mi lett volna velük, ha nem ide kerülnek?... Mi, akik itt dolgozunk tudjuk: ha elfogadtuk ezt az Istentől kapott elhívást, akkor nekünk feladatunk szántani, jó magot hinteni abba, és öntözni az ültetvényt. Isten pedig adja a növekedést.

Egy lányunkat már férjhez adtunk. Úgy, ahogy azt egy családban illik. Igyekszünk rávilágítani arra is, mit jelent a menyasszonyi fehér ruha. És felkészítjük őket az életre. Itt nem üvegházban nevelkednek, hanem mindenki a maga tehetsége szerint részt vesz a közös munkában. Látják, hogy senki sem kap ingyen semmit, mindenért meg kell dolgozni, ha élni akarunk. És pénzkereseti lehetőséget is biztosítunk: gyermekeink a fóliasátorban a krumplisorok mellé tavasszal például szamócát ültettek, annak termését egyedül árusították, s a megkeresett pénzzel egyedül gazdálkodtak, hogy megtanulják követni a pénz útját is. Az otthon területén, a szobáikban maguk takarítanak, rendet tartanak, mert azt később sem fogja helyettük más megtenni. Valljuk, hogy a restség, a lustaság a gyermek legnagyobb ellensége.

– Persze egy ilyen „nagy család” nevelésében gondok is adódnak…

– Bőven! Az egyik például, hogy az állam nem támogatja anyagilag a nem állami gyermekotthonok működtetését.

– Pedig itt állami feladatot vállalnak fel…

– Igen, de… Igaz, a rokkant gyermekek neveltetéséhez nyújtanak némi segítséget… Az Úr viszont csodásan működik. Egyházi segélyszervezetek, jószívű adakozók segítenek bennünket. Mert itt sok az erősen sérült gyermek, akiknek gyógykezelése nem olcsó. Csak az elmúlt évben 12 komoly műtéti beavatkozásra került sor, amit külföldi támogatóinknak köszönhetően sikerült elvégezni. Hálás köszönetet mondunk Szilá­gyi Istvánnak, Amerikában élő testvérünknek, aki igen sokat segített az egészségügyi problémák megoldásában. És ezeknek a gyerekeknek a mindennapi gyógyszerellátása sem kis összeget emészt fel! De Isten arra is mindig kirendeli a szükséges pénzt.

– A gyermekotthon maga is tesz azért, hogy fenntartását biztosítsa. A területen működő gazdaságának köszönhetően szinte önfenntartóvá vált. Közben – lépést tartva a kor kihívásaival – itt bizonyos fokú egy­házturisz­ti­kai szolgáltatás is beindult. Az intézményben kényelmes vendégszobákat alakítottak ki, ahol külföldi egyházi, iskolai csoportok igényelhetnek jutányos áron szállást.…

– Ami elsősorban a gyermekek életre való nevelésében, a külvilággal kiépített kapcsolattartásban játszik fontos szerepet. Erre egyébként mindig is nagy figyelmet fordítottunk: akinek egészségi állapota megengedi, az a helyi, Nagydobronyi Középiskolában tanul, istentiszteletre a falu református templomába jár. És nem ritka hogy, az itteni családok meghívják őket magukhoz ünnepekben, vasárnapra, de iskolatársaikhoz is elmehetnek, illetve azok is meglátogathatják őket itt, az intézetben. Úgy érzem, gyerekeinknek sikerült beilleszkedni a nagydobronyi közösségbe, a falu lakossága is elfogadta, és igen nagy szeretettel veszik körül őket.

– Az igazgató álma, vágya…

– Szeretném „lányaimat” férjhez adni. Úgy nevelni őket, hogy jó családanyák legyenek, akik hűségesek elsősorban Istenhez, aztán párjukhoz; akik féltő szeretettel veszik majd körül leendő gyermekeiket, és soha nem hagyják el őket, mint tették ezt velük.

– Adjon Isten mindehhez erőt, kitartást!

Kovács Erzsébet

Forrás: Kárpátinfo hetilap