Európa Debrecenben

Múlt pénteken Debrecenben kapott egy hatalmas pofont az ördög: több mint száz év után újjáalakult a Magyarországi Református Egyház. A reformátusok úgy döntöttek, hogy a maguk részéről felszedik a nemzetet széthasító országhatárokat. Megkezdték a sátán munkájának lerombolását, egyszerűen azért, mert ez a dolguk.

Amikor arról beszélünk, hogy a létünket veszélyeztető válságról gonosz politikusok és a mögöttük álló gonosz ideológiák tehetnek, nem bontjuk ki az igazság minden részletét. A gonosz politikusok felelősek tetteikért, hazug propagandistáikkal együtt; ha leleplezzük őket, az nagy dolog. Ha sikerül őket formális választásokon eltávolítani, sőt némelyiket törvény elé állítani, az még nagyobb dolog lesz. De mindezzel még nem jutunk a probléma gyökeréig: miért hagytuk, hogy így legyen? Hogyan történhetett meg mindez Magyarországon, a lakosság nagy részének támogatásával? S hogyan eshetett meg egy ország kifosztása, megalázása Európában? Attól tartok, a sokat emlegetett, humánus-toleráns Európa valójában nem létezik. A kontinens, ahol szabad nemzetek egymást segítve alakítják közös jövőjüket, s ahol nem eshet meg bármilyen szörnyűség: csupán szép álom. Az igazi Európa szörnyű húsdaráló. E kicsiny földrészen világháborúk robbantak ki. Népek szisztematikus lemészárlása, kitelepítése, kirekesztése, anyanyelvétől, kultúrájától való megfosztása ment végbe. Az utóbbiak végbemennek napjainkban is. Trianon, Lager Heidenau, Drezda, Dunapentele, Szarajevó, Srebrenica – ez Európa. Meg egy mocskos, szégyenletes dátum: 2004. december ötödike. Hidegen fújnak a szelek.

Áldozatok vagyunk, persze. De ami még nagyobb baj: bűnösök is. Magunk termeljük ki a diktátorainkat, mi szültük a történelem fenevadjait. A tomboló széthúzás, amitől szenvedünk, a szívünkből ered. Az ördög neve a görögben diabolosz, s ez így fordítható: a megosztás, meghasonlás szelleme. Ez a szellem megfertőzött mindannyiunkat. Az a célja, hogy nemzetek, családok, egyházak, közös értékrendű, autonóm közösségek szétverődjenek. Azt célozza, hogy a jobboldaliak se legyenek keresztyének és nemzetiek, legfeljebb kapitalisták; hogy egymásra vicsorgó klikkekre osztódjék a nemzeti oldal.

A keresztyénség lényege azonban a közösség. Közösség Istennel és közösség egymással. Ezért fontos, ami a múlt pénteken történt Debrecenben. Hallom gyakran, hogy az egyház feladata nem a politizálás, hanem az evangélium hirdetése. De mi más az evangélium, mint hogy Isten eljött a világba, helyreállítani a megszakadt közösséget? Jézus szerette a nemzetét, sírt Jeruzsálem hitetlensége miatt. Pál apostol szerette a nemzetét. A reformátorok szerették a nemzetüket. Olyan jó, ha a reformátusok, katolikusok, baptisták, mindenféle keresztények-keresztyének mernek magyarok lenni. Ez nem vér kérdése: szív kérdése. Senki nem képviselheti hitelesen Krisztust, miközben hűtlen a nemzete iránt! Az evangélium az, hogy az ördög legyőzetett és nyilvánosan felpofoztatott. Az elveszett megtaláltatott; ahol kétség volt, ott egység lesz újra; a törött csontok összeforrnak, begyógyulnak a sebek, és a szétszóródott nyájat összetereli a pásztor. Azt hiszem, múlt pénteken, amikor egyszerre megkondultak a harangok, a nagyvárosok tornyaiban lakó, lomha ércóriásoktól a legkisebb székely falucska paticstemplomában lógó kolompig – akkor Isten elmosolyodott.

És Európa – az álombéli, szép Európa – egy kicsit valóság lett Debrecenben. Ez mindenesetre reményt adhat a folytatáshoz.

Magyar Nemzet