Érvényes történetek

Nemrég látott napvilágot a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Intézete munkatársának, Márku Anitának tollából az Érvényes történetek. Nyelvválasztási és kódváltási kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar fiatalok körében című könyve.


Kétnyelvű beszélőként a kommunikációs célokhoz igazítva minden egyes kommunikációs szituációban el kell döntenünk, hogy melyik nyelvet választjuk a beszélgetésünkhöz. Ezek a döntések sokszor nem tudatosan, nem előre megfontolt szándékkal jönnek létre. E döntések mögötti kommunikációs stratégiák nyelvi megvalósításáról szól ez a könyv.

A bevezető részben a szerző a kétnyelvűség meghatározása mellett olyan fontos kérdésekre is kitér, mint a kétnyelvű beszélő nyelvi repertoárja és a nyelvválasztás. Ezt követően részletesen bemutatja a kétnyelvűség természetes velejáróinak, az interferenciajelenségnek, szókölcsönzésnek és a kódváltásnak (nyelvek közötti váltogatásnak) a típusait. Ezek a jelenségek a kárpátaljai mindennapi élet velejárói, hiszen ki ne mondott volna már életében olyat, hogy bulocska, paszport, pricep, beteglap stb. S ahhoz, hogy a kétnyelvű beszélő sikeres legyen a kommunikációban, nem elég ismernünk egy nyelvet, tudni, hogyan lehet egy magyar mondatot összeállítani, hanem azt is tudni kell, hogy melyik helyzetben melyik szó a megfelelő változat.

A könyv további részében egy 2006-ban 116 fő bevonásával az Ungvári Nemzeti Egyetem és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjai körében elvégzett kérdőíves felmérés eredményeit mutatja be a szerző. Illetve itt esik szó a kárpátaljai magyarság többnyelvűségéről és jogi helyzetéről is.

A kutatás eredményeiből kiderül számunkra, hogyan befolyásolja a nyelvválasztást a téma, a státusz, az intimitás foka, a beszélgetés helyszíne stb. Továbbá kiderül, hogy a nyelvválasztás a megkérdezettek körében a szolidaritás elvén működik, s csupán 7%-uk nem hajlandó ukrán egynyelvűek jelenlétében nyelvet váltani.

A következő részben a különböző típusú kölcsönelemek használatáról és az ahhoz fűződő viszonyról olvashatunk, amelyből kiderül, hogy a kárpátaljai fiatalok tudatában vannak a kölcsönelemek beszédükben való jelenlétével, s csak nagyon kis hányaduk hadakozik ellene.

A kódváltási szokások és típusok részletes bemutatása található a következő részben, ahol számtalan példával alátámasztva tárul elénk a kárpátaljai helyzet. S hogy miért is váltunk kódot? Többek között egynyelvűek jelenléte, a beszédtéma, idézés, kitöltés, ismétlés, magyarázat, szolidaritás, érzelmi és nyelvi nyomaték kifejezése, vagy éppen nyelvi ellenállás céljából.

Utolsóként a kárpátaljai sajátos kontaktuselemek bemutatására kerül sor. Ilyen például az intézmény vagy utcanevek, vagy a háromelemű személynévhasználat (családnév, utónév, apai név) és megszólítás. A szerző szemléletesen mutatja be az adatközlők válaszai alapján, hogy a kárpátaljai magyarok a neveik ukránra való fordításakor milyen problémákkal találkoznak.

S hogy milyen a kódváltás megítélése Kárpátalján? A szerző szavaival élve: „Kárpátalján a kódváltás megítélése ma is különböző, s addig így is lesz, míg élnek olyanok a világon, akik a kétnyelvűséget abnormális jelenségnek tekintik, s míg a nyelvi alapú diszkrimináció nemcsak divatos, hanem törvények által támogatott is lesz.”

Karmacsi Zoltán,

a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adjunktusa

Forrás: Kárpátinfo hetilap