Sorsközösségben. Utak a gyökerekhez

A polgári lakosság internálása malenykij robotra a Szovjetunióba

Az 1944. gyászos őszén történt tragikus események feltárása – amikor nem sokkal a szovjet csapatok bejövetele után vidékünkről a magyar és a német férfiakat sztálini lágerekbe hurcolták – már a rendszerváltás körüli időben megkezdődött. Azóta közel húsz esztendő telt el: számtalan visszaemlékezés, tudományos munka látott napvilágot, regény és dokumentumfilm készült, ám továbbra is igen sok a megválaszolatlan kérdés. S mivel az elhurcolások résztvevői közül mostanra sokan meghaltak, nagyon fontos, hogy a még közöttünk élők megosszák velünk tapasztalataikat.

E tragikus, ám mindamellett igen sok tanulságot hordozó események csak úgy válhatnak a közösségi tudat részévé, ha a mai fiatalokat aktívan bevonják a kutatómunkába.

Beregszászon ezért került sor az Utak a gyökerekhez – A polgári lakosság internálása malenykij robotra a Szovjetunióba címmel tanácskozásra, melyet a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre magyarországi szakemberek bevonásával közösen szervezett a beregszászi főiskolán működő Lehoczky Intézettel. A mostani kutatás annyiban tér el a korábbiaktól, hogy ezúttal kiemelt figyelmet szentelnek a német nemzetiségű polgári lakosság elhurcolásának, és a kutatásba mind több német gyökerekkel rendelkező fiatalt vonnak be.

A II. világháború végének szomorú eseményei ismételten bizonyították, hogy Kárpátalja, de bátran mondhatjuk, egész Kárpát-medence népei sorsközösségben élnek, a tragikus történelmi folyamatokat együtt kell elszenvedniük. Ezért minden eszközzel közösen kell küzdeni azért, hogy az 1944 végén történt tragikus eseményekhez hasonlóak ne történjenek meg, hangsúlyozta köszöntőjében Kovács Elemér, a kutatómunka kárpátaljai koordinátora. Matkovits Kretz Eleonóra a pécsi német kör vezetője arról szólt, igen szerencsésnek tartja, hogy a három magyarországi kutatóközpont – pécsi, szegedi, budaőrsi – mellett a negyedik, a kárpátaljai is bekapcsolódik e vészterhes korszak feltárásába. A program célja hozzájárulni a kérdések tisztázásához úgy, hogy kifejezetten a témával foglalkozó szakemberek mellett fiatal leszármazottakat is bevonnak a kutatásba. Így a családjukban, rokonságukban történteken keresztül jobban megérthetik ezeket az eseményeket, s az érzelmi érintettség kitartó és alapos munkára ösztönzi őket.

– Célunk, hogy unokáink se felejtsék el azokat a rémtetteket, melyeket a XX. sz. során elkövettek ártatlan emberek ellen –mondta Mat­ko­vits Elenonóra. – Tágítani szeretnénk a rést az EU emlékezeti kapuján, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak, és szélesebb körben ismertté váljanak a sztálinizmus rémtettei és a nyugat felelőssége, hogy emléket állítsunk az áldozatoknak. Feladatként jelöljük meg – mivel az iskolai anyagokból még mindig hiányzik, vagy alig található olyan rész, mely az események megismerését biztosítaná – az anyag továbbítását az iskolákhoz, tankönyvírókhoz. A kiadásra kerülő CD-t, DVD-t szeretnénk a négy központon keresztül terjeszteni, minél szélesebb körben. A végső szaktanulmányból a segítő levéltáraknak, tanszékeknek, könyvtáraknak példányokat biztosítunk. A későbbiek folyamán az angol és német nyelvre lefordított CD-t és DVD-t az uniós képviselők között is terjeszteni fogjuk.

Revák István, a megyei állami közigazgatás nemzetiségi kisebbségi osztályának vezetője arról a tevékenységről szólt, melyet a kárpátaljai német érdekvédelmi szervezetek fejtenek ki nyelvük, kultúrájuk és identitásuk megőrzése céljából. E törekvésüket a megyei vezetés többek között találkozók, fesztiválok szervezésével támogatja. Kizman Zoltán a kárpátaljai németek Újjászületés elnevezésű megyei szervezetének elnöke beszámolt róla, hogy a vérzivataros huszadik század, majd a rendszerváltást követő gazdasági krízist követően a kárpátaljai németek száma a tizedére csökkent. Ám az itt maradtak ragaszkodnak anyanyelvükhöz, kultúrájukhoz. Körükben tovább tart a múlt feltárását célzó kutatómunka, ezért is karolják fel örömmel a pécsi németek mostani kezdeményezését.

A legújabb felmérések szerint az akkori Magyaroszág területéről mintegy 150 ezer embert internáltak a második világháború végén a Szovjetunióba, állapította meg dr. Bognár Zalán, a budapesti Károli Gáspár Tudományegyetem tanára, aki részletesen szólt az ezzel kapcsolatos magyarországi kutatómunkáról. Molnár D. Erzsébet, a beregszászi főiskola tanára beszámolt róla, hogy néhány évvel ezelőtt a Lehoczky Intézet tanárai a főiskola diákjainak bevonásával széleskörű kérdőíves felmérést végzett az elhurcoltak és a közvetlen hozzátartozóik körében. Bár a feldolgozó munkának még csak az elején tartanak, az első eredmények már megszülettek.

Dupka György, a MÉKK elnöke több mint húsz esztendeje kutatja a kárpátaljai elhurcolás körülményeit, számtalan kötetet jelentetett meg e témával kapcsolatban. Az elnök beszélt a Szolyvai Emlékpark létrehozásának körülményeiről, s szólt arról a mély igazságtalanságról, hogy az elhurcoltak rehabilitása továbbra is késik. Ilnicki Beáta PhD hallgató előadásában azt mutatta be, hogy a kárpátaljai német közösségek tagjai miként élték meg az elhurcolást, majd az ezt követő kitelepítést. Dr. Bin­dorffer Györgyi, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebb­ségkiutató Intézetének munkatársa a mélyinterjú-készítés gyakorlati tudnivalóiról tartott előadást. Braun Lá­szló, a Rákóczi Főiskola tanára azokra a sajátos szempontokra hívta fel a figyelmet, melyeket a kárpátaljai elhurcolások kutatása során feltétlenül figyelembe kell venni.

Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök a Gulágon szerzett élményeit osztotta meg a hallgatósággal. Weinrauch Katalin írónő arról számolt be, hogy a lágerekből hazatért családtagoknak hogyan sikerült – ha sikerült egyáltalán – feldolgozni az ottani traumát. Punykó Mária magyartanár, aki az elmúlt évek folyamán sok túlélővel készített interjút, arról a tapasztalatáról számolt be, hogy az 1944-es elhurcolásokkal a vidékünkön berendezkedő új hatalomnak kettős célja volt: megtizedelni és megfélemlíteni az itteni magyarságot.

A tanácskozás elején – a tragikus elhurcolásokat, a lágerélet keserveit felidézendő – a Beregszászi Magyar Gimnázium tanulói bemutatták Dobozi Eszter Tiszaladányi jeremiád c. művét. Az előadást Riskó Márta és Nedbál Klára tanárnők állították színpadra. A tanácskozás munkájában részt vett Sherczer Károly, a beregszászi magyar konzulátus konzulja.

Kovács Erzsébet

Forrás: Kárpátinfo hetilap