125 éve hunyt el a református Schleiermacher

A 19. század nagy egyházi atyja, Friedrich Schleiemacher 125 éve, 1834. február 12-én hunyt el Berlinben. Sziléziában született református lelkész fiaként. 15 éves korától a Zinzendorf által alapított herrnhuti testvérközösség szellemiségét követő intézményekben nevelkedett.

1787-ben szakított a herrnhuti szellemiséggel és a hallei egyetemre ment tanulni elsősorban filozófiát (Kantot és görög szerzőket). Ezek után lelkész és házitanító volt, többek között Berlinben. Itt került kapcsolatba a német romantika számos képviselőjével, elsősorban Friedrich Schlegellel, akivel baráti kapcsolatot alakított ki. 1799-ben adta ki A vallásról című beszédsorozatát, mely hírnevet szerzett neki. 1802-ben elhagyta Berlin és Stolp városában volt lelkész két évig. 1804-ben a hallei egyetem rendkívüli tanárává nevezte ki. 1807-ben a teológia doktorává avatták. Berlinbe visszatérve Wilhelm von Humboldt segítségével megalapították az ottani egyetemet, ahol 1810-től a teológiai fakultás professzora volt. Tagja lett a Porosz Tudományos Akadémia filozófiai tagozatának. Mindeközben a berlini Szentháromság-templom lelkésze is volt haláláig. Két fő műve: A vallásról… és a Keresztyén hit. Szerinte a vallás több, mint etika és teológia, több, mint a jó ismerete és cselekvése, a vallás az érzések világához tartozik. "A vallás nem más, mint a végtelen dolgok iránti érzék és vonzalom". Ugyancsak különbözik a vallás a teológiától. A vallás önmagában lévő, nem feltételez teológiát. Ellenben a teológia hasznos funkciója, hogy reflektál a vallásra. Míg a vallás nem jelent tudást, a vallásról lehet tudást szerezni, s ez a teológia lényege. A teológiát az ember vallási tapasztalatát vizsgáló tudománynak nevezte. Schleiermacher másik fő műve A keresztyén hit átfogó rendszeres teológiai munka, előbb 1821-22-ben, majd átdolgozva 1830-31-ben jelent meg. Fő gondolata szerint a kegyesség lényege nem a tudásban és a cselekvésben, tehát nem a dogmatikában és az etikában, hanem az Istenhez való kötődés tudatában rejlik. Az Istenről szóló beszédek voltaképpen sohasem Istenről magáról szólnak, hanem arról, a végső függéssel kapcsolatos érzéseink miképpen köthetők Istenhez. A Biblia tehát eszerint az ember vallásos tapasztalatairól számol be. Schleiermacher hatása a református, illetve protestáns teológiában korszakos jelentőségű. (reformiert-info.de – 2009-02-12 – dr. békefy – www.reformatus.hu)