Beregszászban vagy Beregszászon?

Számomra nem képez(het)i vita tárgyát a kérdés. Én egyértelműen a Beregszászban alakot tartom helyénvalónak, hiszen a helyi magyar köznyelvi és nyelvjárási használatban is ez él. Csak ezt hallottam a kárpátaljai magyar élőnyelvben a 80-as, 90-es évekig: a barátnőm Beregszászban lakott, Tiszakeresztúrból, Nagyszőlősről Beregszászba utaztunk, Beregszászból jöttek hajdan magyar nyelvű színi előadást tartani a környező falvakba és városokba a színjátszók. Tehát a környékbeliek és maguk a beregszásziak is hol? kérdésre -ban, -ben, hova kérdésre -ba, -be, honnan kérdésre -ból, -ből raggal használták a városnevet. Tudomásom szerint ez mindenki számára egyértelmű volt.

Egyáltalán miért jött divatba a környékbeliek számára szokatlanul, furcsán, sőt erőltetetten hangzó Beregszászon alak? Úgy vélem, a nyelvtani szabály merev, vaskalapos értelmezése miatt. A földrajzi nevek ragozásában ugyanis van egy olyan szabály, hogy az idegen helynevekhez hol? kérdésre -ban, -ben, hova kérdésre -ba, -be, honnan kérdésre -ból, -ből rag járul: Tallinnban, Moszkvában, Kijevben. Úgy okoskodhattak a Beregszászon alak mellett kardoskodók, hogy Beregszász régi magyar helynév, a helyi hagyomány, szokás pedig nem számít. Pedig igenis számít, a hagyomány, a helyi szokás meghatározó erejű a helynevek ragozásában. Az 1964-ben megjelent Nyelvművelő levelek című kiadvány is segíthette a Beregszászon forma terjedését, a 270. levélben Szűts László ezt írja: "A hagyományos szabály szerint azt tanácsolhatjuk, hogy ... a régi szokás szerint ragozzuk... Pozsonyban..., Kassán..., Zomborban..., Nagykárolyban..., Ungváron, Munkácson, Huszton, Beregszászon." Ungvár, Munkács, Huszt ragozása rendjén is van, a Beregszászé már sántít éppen a régi szokás miatt. Igaz, Szűts László hozzáteszi: "... ha közben más raghasználati szokás alakult ki a helybeli magyarok között, akkor inkább azt kell követni." Így már rendjén is van: a Beregszászban, Beregszászba, Beregszászból forma a követendő ragozási alak a helyi szokás, gyakorlat szerint.

Kíváncsi voltam arra, találok-e példát a városnév ragozására a kárpátaljai magyar irodalmi alkotásokban. Mindössze egy prózai írás került kezembe, Schober Ottó "Színfalak előtt, mögött, nélkül (Epizódok a Beregszászi Népszínház történetéből)" című írása, amelyet az Intermix Kiadó jelentetett meg 1996-ban. Tarka cédulaanyag gyűlt össze ilyen példákkal: "Ősszel és tavasszal tanítás után kerékpárra pattantam és bekarikáztam Beregszászba..." (6. o.), "... az előző igazgatónő... elköltözött Beregszászból." (6. o.), "...színház épül Beregszászban..." (184. o., idézet Czine Mihály ismert magyarországi professzor egyik beszédéből), "...rövid beszélgetés után a végleges kinevezéssel kezemben indulhattam viszsza Beregszászra." (8. o.), "Az ötvenes évek elején Beregszászon több színjátszó csoport működött sikeresen." (13. o.), "Több, színültig telt nézőtérre emlékezhetnek vissza e darab akkori szereplői, s nemcsak Beregszászon, hanem Bátyúban, Nagyberegen és Tiszaújlakon is." (14. o.) A példákat fölösleges tovább szaporítani. Az olvasó nemcsak a raghasználat tarkaságára figyel fel, hanem arra is gyanakszik, hogy a szerző írását az első oldalak lazább javítása után a szerkesztő fésülgethette a maga felfogása, "szabályismerete" szerint.

Befejezésül utalhatunk a magyar helynevek határozóragos alakjainak változatosságára: Győrben, Sopronban, Veszprémben, Esztergomban, Egerben, Debrecenben, Szolnokon, Miskolcon, Nyíregyházán..., Rahón, Técsőn, Visken, Verbőcön, Feketepatakon, Orosziban, Keresztúrban, Váriban...

Természetesen a földrajzi nevek helyhatározó ragjainak használatában van szabályszerűség, de mindenütt a helyi hagyomány játszik döntő szerepet. Ezért javasoljuk a Beregszászban, Beregszászba, Beregszászból alak használatát.

Horváth Katalin
egyetemi docens

Forrás: Igazi Kárpáti Igaz Szó