Beszélgetés Balogh Attila esperessel

Hogyan tekint arra a nagy kihívásra, hogy ilyen fiatalon esperesnek választották?
Nagy megtiszteltetés a számomra, az a bizalom, amellyel az Ungi Egyházmegye gyülekezetei megnyilvánultak irányomban, és amellyel az egyházmegye esperesévé választottak. Talán ilyen fiatal esperese még nem is volt a kárpátaljai egyháznak. Hiszem, hogy Isten alkalmassá tud tenni erre a szolgálatra. Vállaltam a küldetést, vállaltam a feladatot. Hiszem azt, hogy Isten velem lesz az úton, és megáldja a szolgálataimat.

Rövidebb és hosszabb távú céljai? Isten kegyelméből hosszú idő óta vagyok az egyházi vezetésben, mind a megyei, mind a kerületi vezetésben. Négy éven keresztül szolgáltam, mint megyei jegyző, majd a zsinatunknak nyolc éven keresztül tagja voltam. Tehát van rálátásom azokra a problémákra, melyek megoldásra szorulnak, ismerem az egyházmegyék gyülekezeteit, ismerem a problémáikat, gondjaikat és örömeiket. Szükségesnek tartom, hogy a gyülekezetekkel, mint esperes nagyon komoly baráti kapcsolatot alakítsak ki. És nagyon szükséges, hogy meglássuk azokat a helyzeteket és kérdéseket, amelyekben számukra segítséget kell nyújtani.
Legfontosabb feladatomnak tartom az egység megőrzését, hiszen kárpátaljai egyházunkban az elmúlt időszakban komoly problémák merültek fel. Úgy gondolom, hogy az első számú feladatunknak a krisztusi egységet és a szervezeti egységet megőrizzük.
Nagyon fontos feladatomnak látom, annak a missziói központnak az ügyét, az ügynek a folytatását, melyet elkezdtünk az egyházmegyében, hiszen rendkívül fontos, hogy legyen egy olyan hely, ahol gyülekezeti alkalmakat, csendesheteket meg lehet tartani. A másik két egyházmegyében már van erre alkalmas épület. A mi számunkra is az egyik legfontosabb feladat, hogy ezt a missziós központot, - amit Ráton alakítottunk ki, melynek neve Sion, - tovább építsük, és alkalmassá tegyük egyházi alkalmaink lebonyolítására.

Mint Ungi Egyházmegye esperese mit szeretne tenni annak érdekében, hogy még jobban összefogja és összekovácsolja a lelkipásztorokat, gyülekezeteket, egyháztagokat? Az elmúlt esztendőkben azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés olyan alkalom van, amelyen mi, lelkipásztorok egymással, és a gyülekezet tagjaival találkozzunk és beszélgessünk, testvéri kapcsolatot alakítsunk ki. Rendkívül fontosnak tartom ilyen jellegű alkalmaknak a megszervezését lelkipásztorok számára, hogy még jobban megismerjük egymást, hogy valóban testvérként tudjunk egymásra tekinteni. Nagyon fontosnak tartom a gyülekezetekkel való kapcsolattartást, a gyülekezetek és a lelkészek számára közös alkalmaknak a megszervezését. Fontosnak tartom a gyülekezeteket egymáshoz közelebb hozni, a gondnokokat a gondnokokkal, a gyülekezet tagjait, más gyülekezeti tagokkal. Nagyon szeretném, hogyha minél több alkalom, kerülne megrendezésre, hiszen ezek által sokkal közelebb tudnánk egymáshoz kerülni.
Ahogyan Ugocsa Megye egyik égető kérdése a szórvány gyülekezet, hasonlóképpen az Ungi Egyházmegyében is öt-hat szórványgyülekezete van.
Van-e a megyének valamilyen koncepciója e kérdés enyhítésére, orvoslására?
Sajnos az egyházmegyénkben is égető kérdés és probléma a szórványosodás és a szórvány gyülekezeteknek a helyzete. Tudni kell, hogy az Ungi Egyházmegye Kárpátalja legkisebb megyéje, s valóban vannak végváraink, vannak szórványaink, s hadd emeljem ki a szórvány gyülekezetek közül a szolyvai gyülekezet helyzetét, akik valóban csak néhányan vannak, de várakozó szívvel Istenhez közelednek. Ezen kívül más gyülekezetek is vannak ilyen helyzetben. Az egyházmegye számára rendkívül fontos ezeknek a gyülekezeteknek a helyzete, felzárkóztatása, bekapcsolása az egyházmegye életébe, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Fontosnak tartjuk a megye gyülekezeteivel, hogy a szórványgyülekezeteket támogassuk. Szeretetben, anyagiakkal, azzal, hogy meglátogatjuk őket, és éreztetjük velük, hogy fontosak a megye számára, fontosak a gyülekezetek számára. Fontos az, hogy valóban arról ismerjenek meg bennünket, hogy egymást szeretni tudjuk, hogy egymás felé szeretetben oda tudunk fordulni.
Az Ungi Egyházmegye gyülekezetei között van öt cigánygyülekezet. Nagyon fontos ezeknek a gyülekezeteknek a helyzetét rendbe tenni, bekapcsolni az egyház életébe, hiszen ezek többnyire missziós gyülekezetek. Meg kell láttatni velük, milyen jó dolog az egyházmegye gyülekezeteihez tartozni. Jó dolog az egyházi törvényeket magukra is kötelezőnek tartani, milyen jó, hogy van lelkipásztoruk, presbitériumuk. Ezeken a helyeken sokszor az a probléma, hogy talán picit öntörvényűen, az egyházi felsőbbséget elutasítva próbálják megélni a gyülekezeti életüket, hitüket. Feladatomnak tartom azt, hogy ezt meglátassam ezekkel a gyülekezetekkel, és valóban a mi egyházmegyénknek ne csak missziós gyülekezetei legyenek, hanem teljes jogú anyagyülekezetei.