Nyitó áhítat (Ft. Horkay László, nyugalmazott püspök)

2025. May 09., szerző: Adminisztrátor

Kerületi lelkészgyűlés

Beregszász, 2025.05.08.

,,Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelődésünket.” 2Korinthus 7, 1

 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által! Világítsd át a mi életünket. Szentlelkeddel vizsgáld meg szívünket, elménket, gondolatainkat, és indíts bennünket alázatra. Hozzád képest mi nyomorult, elveszett bűnösök vagyunk. A te jelenlétedben ki kell mondanunk: ,,Eredj el éntőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok.”

De te mégsem akarsz elküldeni, nem azért jöttél, hogy elveszítsed az embereket. Azért jelentél meg emberi testben közöttünk, megalázva magadat itt a földön, hogy a te kereszteden, amelyet önként felvettél és vállaltál, véredet ontottad; hogy azon a kereszten megválts minket bűneinkből. Aki ezt nem tapasztalja meg, nem érzi azt a boldogságot, akinek bűne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett; akinek nem tulajdonít az Úr bűnt, az nem tapasztalta meg a mennyország örömét, mert a mennyben, hitünk szerint csak olyanok lesznek, akik megmosták ruháikat, megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében. Ott nem ér semmit a saját igazságunk. Oda nem lehet bemenni a saját ruhánkban, mert kivettetünk a külső sötétségre.

Végezd el mindnyájunkban, Urunk, a te Szentlelked által, hogy megszomorodjunk és ezt a szomorúságot ne külsőleg, hanem szívünkben végezzük el. Lássuk meg nyomorult, bűnös állapotunkat és esedezzünk hozzád irgalomért.

Isten, légy irgalmas nékünk, bűnösöknek, mert nincs kivétel. Nem számít teelőtted gazdag vagy szegény; lelkipásztor vagy laikus. Egyformán számon kéred mindenkitől a bűnt. Sőt, a hozzád közelállókon mutatod meg, hogy szent és dicsőséges vagy, és az ítélet mindig az Isten házán kezdődik el. Jaj, nekünk, hogy elfeledkezünk arról, amit megparancsoltál: ,,Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” (3Móz 19,2) Mert nem állhat meg előtted senki, aki gonoszságot cselekszik; akinek a szívében nincsen istenfélelem. Nem állhat meg előtted a tisztátalan, de tisztíts meg minket izsóppal, hogy tiszták legyünk. Mossál meg minket, hogy fehérebbek legyünk a hónál. Add nekünk, Urunk, a te szabadításodnak örömét, és erősítsd meg bennünk az erős lelket, hogy a te Szentlelked által tiszta, szent életet éljünk; megtisztítsuk magunkat minden tisztátalanságtól és legyünk olyanok, amilyen Krisztus, aki ígérete szerint bennünk lakozik és velünk van minden napon a világ végezetéig.

Szent Fiadért, Jézus Krisztusért, kérünk, hallgasd meg a mi imádságunkat. Ámen!

,,Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelődésünket.” 2Korinthus 7, 1

 

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Nagyon jó, hogy együtt tanulmányozhatjuk a bibliaolvasó kalauz szerint a második korinthusi levelet. Annyi mindent meg lehet belőle tanulni. Ha emlékeztek az előzményekre, volt egy olyan felhívás: "Az Istenre kérlek titeket, béküljetek meg az Istennel!"  Mi a békéltetés szolgálatában kell, hogy részt vegyünk. Ki az, aki tud megbékélni Istennel és ki tud megbékélni a felebarátjaival, embertársaival? Az, aki elhiszi, hogy Jézus Krisztus az ő vére által megbékéltetett minket, akik ellenségei voltunk Istennek, a bűnre rettenetesen haragvó Istennel. Ezt az Istent kevesen ismerik. Beszélnek jó Atyáról, beszélnek olyan Istenről, aki mindent eltűr, mindent elfedez, hiszen ő a szeretet. Valaki odáig is eljut, hogy nincs pokol, nincs kárhozat, aztán majd lesz valahogy. Nem így van, testvéreim!

Isten haragja ma is kiárad minden emberre, aki bűnt követ el. Rettenetesen haragszik mind a velünk született, mind az elkövetett bűnökért, de ezt a haragot csak egy úton lehet feltartóztatni. Ha elfogadom, hogy Jézus Krisztus értem jött el, ő az, aki kihirdette az Úrnak kedves esztendejét és megszabadít engem az eljövendő haragtól. És ha ezt elhiszem, s akkor békességet kapok, mert boldog vagyok, hogy énrám már Isten úgy tekint, mint aki semmi bűnt nem cselekedett; mint aki olyan engedelmes volt mindenben, amilyen engedelmes volt érettem a Krisztus.

És nem kell félnem már tőle. Miért féljek, amikor ő az én édesatyám Jézus által, aki úgy szeret engem, hogy odaadta értem a legdrágábbat, az egyszülött fiát. Miért féljek attól az Istentől, aki elkészítette nekem a mennyországot? Békességem van. Ez nem az a békesség, amit meg szoktak hirdetni háborúk után. Isten már meghirdette régen ezt a békességet. Már az Ószövetségben is hirdette, de Jézus kimondta, hogy: ,,Én békességet adok néktek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Se ne féljen!” A Krisztus békessége az, amely egyedül boldoggá tesz bennünket. És ezt kell hirdetni ebben a világban. Ne féljünk ettől, testvéreim!

Aki Istennel kibékült, azt nem fog soha gyűlölködni. Az meg tud bocsátani, az az ellenségét is tudja szeretni. Tud imádkozni azokért, akik őt háborgatják és üldözik. Az az ember nem csak a tízparancsolatot fogja megtartani, hanem a hegyi beszédet is. Az nem fog ítélkezni, az tud adakozni, az nem képmutató. Nem is akarom felsorolni, hogy mennyi minden van, amit vár tőlünk a mi mennyei Atyánk, de nem gondoljuk, testvéreim, hogy azért adja meg nekünk, hogy mi kiérdemeljük majd, ha megcselekesszük ezt. Nem. Ő mindent megtett és ezért kell nekünk is mindent megtenni azért, hogy megháláljuk Istennek ezt a szeretetét.

Hogy kezdődött ez a 7. rész? „Ilyen ígéreteink vannak…” (2Kor 7,1)

Olvastátok az előző részt? A 6. rész egy ígérettel fejeződik be. Először azt ígéri Isten, hogy ,,…közöttük lakozom.” Hát itt van Isten köztünk. Érezzük a jelenlétét mindig? Nélküle semmik vagyunk. De ,,…hogyha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” A második ígéret: ,,Lesztek nékem fiaimmá és leányaimmá.” Hát én Isten gyermeke vagyok? A mindenható Isten elfogadott engem örökösének? Örököstársa vagyok Krisztusnak? Milyen boldog az ember, amikor tudja, hogy van egy otthona. A mennyország már az enyém. Megnyílott az út, megnyílott az ajtó. Jézus bement tulajdon áldozatával és mindent elvégezett. Szabad az út, ami addig lehetetlen volt a bűnös embernek. Vitte az áldozatokat: bakokat, tulkokat, kosokat áldozott. A vér az elég volt, hogy megtisztítsa a tisztátalanságtól a bűnöst. De Jézus vére, az Isten Fiának vére többet ér minden más áldozatnál. Az örökkévaló áldozat által örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

Isten azt akarja, hogy mi is legyünk megszenteltek. Nem a jövőben ígéri meg, hogy majd lesz örök életünk. Most van örök életem, mert Jézus azt ígérte: ,,…aki hisz énbennem, örök élete van.” Nem lesz, hanem van.

Ez az ígérete. Az 5. részt olvastátok? Igen? ,,Aki Krisztusban van, új teremtés az.” Nem lesz Krisztusban. ,,Aki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.” Isten teremtette az embert tökéletesen, a saját képére, hasonlatosságára, de azt akarja, hogy a megromlott ember kapja vissza ezt a képet és Krisztus által lesz újra enyém a Krisztus képe.

Sokan azt mondják, hogy utánozni kell Jézust. Immitatio Christi. Dehogyis! Nem erről szól az Ige, testvéreim! Hát a színész el tudja játszani a Királynak a szerepét. Utánozni lehet a farizeusnak a kegyes életet, hosszú köntösben fog járni, utcasarkon fog imádkozni, aztán adakozik, kürtöltet maga előtt és ott van minden nap a templomban, de ettől nem lesz újjászületett élete. Nem utánozni kell Krisztust, hanem az a Krisztus, aki bennem lakik a Szentlélek által, az fog mindent elvégezni. Az is fogja majd cselekedni azokat a cselekedeteket, amelyeket Krisztus cselekedett. De csak akkor, hogyha ő megtér és újjászületik. Nála nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ilyen ígéretünk van, testvéreim! Ha mi Isten gyermekei vagyunk, és majd olyanok leszünk, mint Krisztus, hasonlókká leszünk őhozzá ott a mennyben, dicsőségben fogunk felragyogni ott, bűntől tisztán, szabadon. Nem úgy, mint itt a földön: még testben vagyunk, távol vagyunk még testben az Úrtól, de lélekben már egyek vagyunk vele.

,,Aki Krisztusban van, új teremtés az.” És akiben Krisztus van, az is elmondhatja ezt. Hogy létezik ez, testvéreim? Úgy, hogy először meg kell feszíttetni Jézussal együtt. ,,Akik pedig a Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” Pál apostol megtért, újjászületett. Ő elmondhatta: a Krisztussal együtt megfeszíttettem. ,,Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” El tudjuk mondani mindnyájan? Én azért tudom elmondani, mert elhiszem: hit által lakozik Krisztus a ti szívetekben, s hiszem, hogy Krisztus az én szívemben ott lakozik. És nem én cselekszek valamit, hanem mindent ő cselekszik. Én képtelen vagyok bármi jónak a cselekvésére, de hogyha a Szentlélek újjászült bennünket, akkor minden jóra hajlamosak és készek leszünk.

Ezért kell testvéreim először bűnbánatot tartani, megszomorodni, úgy, mint pünkösdkor tették a hallgatók, megbánni a bűneinket, hogy eljöjjenek a felüdülés idői. És akik engednek Istennek, azok megkapják a Szentlélek ajándékát. Na ez az, amiről szól a mai ige, hogy Isten félelmében vigyük végbe a mi megszentelésünket.

Hát az Ószövetségben fel kellett a papokat szentelni, de náluk a külsőség nagyon sokat számított. Nem vigyáztak arra, hogy lélekben is újjászülessenek. Meg kellett mosni a kezét, a lábát, megkenték a fülét is, aztán át kellett öltözni, nem mehetett be a saját ruhájában a szent helyre. Először magáért is be kellett mutatni áldozatot a főpapnak, utána mehetett a népért áldozni, tehát mindig ott volt a vér.

És minket ki szentelt meg? Az Úr Jézus szentelt meg az Atyával együtt, mert a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik azért, hogy mi a gyermekei legyünk.

Főpapi imájában – János evangéliuma 17. részben -, ott azt mondja Jézus: ,,Szented meg őket a te igazságoddal. A te Igéd igazság.” Így szentel meg minket. A naponkénti igeolvasás, az Ige hallgatása, a közösség, a csendes óra, amikor a belső szobában imádkozunk és beszélgetünk Istennel. Ez mind hozzájárul a megszentelésünkhöz. Nem én szentelem meg magamat. Erről nincsen szó. Nincsen szó arról, hogy valamelyik ember megszentel engem. Isten maga szentel meg. ,,Szenteld meg őket a te igazságoddal.”

És még hogy szentel meg? Gondoskodik arról Isten, hogy a szenvedés által tisztogasson. ,,Tisztítsátok meg magatokat minden testi és lelki tisztátalanságtól.” Vigyáz az ember a testi tisztátalanságra. A zsidók erre nagyon vigyáztak. Kezet mostak a piac után, vigyáztak az edények tisztaságára. Kívülről a tálat szépen megmosták, még a nyoszolyáknak a lábait is megmosták. Vigyáztak nagyon az étkezésre. Ne egyenek semmi olyat, amit a Mózes törvénye tisztátalannak tart. Inkább meghalt volna a zsidó ember, csakhogy ne fertőzze meg magát. Nem foghatott kezet egy pogánnyal. Nem ment be még Pilátusnak az udvarába sem, mert jött a páska ünnepe, nehogy megfertőztessék magukat.

De vigyáztak a szívükre? A lelki tisztátalanságra kell vigyázni nagyon. A testi és lelki tisztátalanságra nagyon nagy gondot kell fordítanunk, mert hogyha erre a lelkész nem vigyáz, hogy prédikáljon másoknak? Nem méltatlan arra? Nincs kivétel, testvéreim! Mindnyájan hajlamosak vagyunk a bűnre. A király is vétkezhet. Hát akkor vigyázzunk erre! Még a gondolatot is vessük ki a fejünkből!

Körülvesz bennünket egy olyan világ, ahol minden arra törekszik, hogy minket bevonjon ebbe az áradatban; a kicsapongásnak a fertőjébe. Nagyon kell vigyázni, mert olyan világban élünk, ahol a TV-ben, rádióban, mindenütt olyan egyszerűen a bűnt bagatellizálják. Azt mondják: az már csak kapcsolat. Még a házasságban, a munkahelyen a szolgálatban, ott is a szentséget mindig meg kell mutatni. Te el vagy különítve a világtól. Isten kiválasztott azért, hogy neki szolgálj. És mindegy, testvéreim, Hofni és Fineás, Áronnak a fiai, ha idegen tüzet visznek az oltárra, ők megégnek. Isten nagyon szent és nagyon szigorú a sajátjaival szemben. Az ítélet mindig az Isten házán kezdődik el.

Ott volt Éli. Hiába áldozik ő naponta, reggel, ott vannak a gyerekei: meghalnak egy napon az apjukkal együtt. Mindegy hogy Géházi, poklos lesz, ha az anyagiak után fut. És sok példa van erre, hogy Isten megítéli a bűnt. És hogy álljunk meg előtte? Úgy, hogy tisztítsuk meg magunkat minden testi-lelki tisztátalanságtól.

De hát honnan tudjuk, hogy mitől kell megtisztulnunk? Hallgassuk meg, hogy mitől? Tizenhetet felolvasok nektek a Galata levél 5. részéből: ,,A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás,irigység, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gal 5,19-21.)

Kizárja magát az ember a tisztátalanság által abból az országból, ahová nem mehet be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot cselekszik. Kint maradnak az ebek, a bálvánnyá váltak, a bűbájosok, a varázslók, mindenki kint marad. Nem igazságtalan ez, hogy kint maradnak sokan és bemegy egy Zákeus, egy Mária Magdolna, bemegy egy lator? Hát hogy mennek ők be? Úgy, hogy hit által elfogadták a kegyelmet.

Erre vigyázzatok, mert a második korinthusi levélben az is van, hogy ,,…ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét!” Lehet hiába venni az Isten kegyelmét. Megtért az ember és visszaél a kegyelemmel. Nagyon vigyázzunk, testvéreim, mert a megtért ember első dolga kell, ami jellegzetes legyen az alázat. Jézus alázatos és szelíd volt. Hogy lehetnek a szolgái gőgösek, farizeusok, büszkék? Nem szégyelljük mi magunkat azért, hogy a másiktól nem tartjuk magunkat alábbvalóknak? Egymást különbnek kell tartani magunknál és akkor miért vannak a pártoskodások, versengések? Mert valaki azt gondolja magáról, hogy ő valaki, holott senki. Valaki azt gondolja, hogy ő különb Istennél, holott ő is csak ugyanabból a kegyelemből él. Hát vannak hívőbb, és még hívőbb, meg mélyhívőbb emberek? Nincsenek ilyenek? Vagy hiszel, vagy nem hiszel. És hogyha az a te atyádfia, akkor ugyanolyan kegyelem jár neki is, mint neked. Nincs kivétel. És hogyha te vétkezel, Isten ugyanígy megítél téged is, aki ítélsz, ha ugyanazokat cselekszed, amikben megítéled azt, aki vétkezik. Hát nincs bennünk, testvéreim, alázat?

Nézzétek Jézus hogy beszélt a bűnösökkel. Azért nevezték őt vámszedők és bűnösök barátjának, mert ő nem azt akarja, hogy elítélje az embert, hanem hogy megtérítse. Hogy elvezesse őt a bűnbánatra és megajándékozza egy tiszta élettel. Jézus ma is ezt teszi. Itt van köztünk és keresi azokat, akik magukat megalázva elfogadják tőle azt a feladatot, hogy ők is menjenek és békéltessenek másokat Istennel. Hirdessék azt a kegyelmet, amely nemcsak azoknak jár, akik valamilyen szent dolgokat cselekszenek, hanem minden bűnösnek kivétel nélkül, ha megtér. Isten szemrehányás nélkül megadja. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el tőlem cselekedeteitek gonoszságát, mondja az Úr, és ha bűneitek olyanok lesznek, mint a karmazsin, akkor hófehérré lesznek.

A Jézus vére minden bűntől megtisztít. A Jézus véréből elég egy csepp is arra, hogy a világ összes bűnét eltörölje. Az én bűnömet is csak ő törölte el és ezért tudom, hogy az üdvösségem biztos. Nem azért, mert valamit tettem, mert akkor mindig kevés lenne. Soha nem tud az ember eleget tenni az Isten törvényének, mert nincsen, csak egy igaz. De amit Jézus elvégezett a kereszten, az örökre elég. Mindörökre elég az a vér. Hidd el, testvérem.

És hogyha megalázzuk magunkat, és tudjuk azt, hogy mi csak kegyelemből tartanunk meg hit által, nem mitőlünk van, hanem Isten ajándéka ez, akkor a másik embert soha nem fogjuk lenézni, hanem tudjuk, hogy Jézusnak köszönhetem én is, ő is, hogy kiválasztott, megigazított, megbízott a szolgálattal és tudom azt, hogy egyszer ott leszek vele a dicsőségben.

Aki Krisztusban van, az legyen mindig olyan, mint ő, mert elkezdődött valami az életünkben. A megtérés az nem folyamatos, hogy lassacskán megtéregetek, aztán elhagyogatom ezeket és ezeket a bűnöket és majd Isten előtt kedves leszek. A megtérés az egy pillanat alatt kell, hogy végbemenjen. Mint amikor kimondta Isten, hogy ,,Legyen!” és lőn. Az új teremtés is úgy történik meg, Isten azt mondja: Fiam vagy te! És attól a pillanattól az ő örököse is vagy.

De a megszentelődés, amiről szól a mai Ige, hogy félelemmel vigyétek végbe a mi megszentelődésünket, az egy folyamat. Azt is Isten végzi el, de nekünk is úgy kell benne részt venni, hogy odafigyelni az Isten akaratára. Engedelmeskedni kell! És Isten, aki elkezdte bennünk a jó dolgot, be is fogja fejezni a Krisztus Jézus napjára. És a megszentelődés a halál utáni megdicsőülésben fog befejeződni, amikor már tökéletesek leszünk. Olyanok leszünk, mint ő. Ott állunk majd a királyi szék előtt fehér ruhában, pálmaágakkal a kezünkben, ott fogjuk majd a Bárányt dicsőíteni, aki minket szeretett és önmagát adta érettünk.

És hogy megy ez végbe, testvéreim? Egy nemes harcot kell folytatni állandóan. A test vitézkedik a lélek ellen. Nem tudok vele mit tenni. Magam képtelen vagyok legyőzni, de ketten, Jézussal, mindenre képesek leszünk. Azt mondta Siklós József lelkipásztor, aki az iszákosmentő missziót megalapította: én és Jézus erősebbek vagyunk, mint egy fél deci pálinka. Magam nem tudok ellenállni, megiszom a litert is. Berúgok, de ha Jézus bennem van, akkor nem tud győzni a pálinka. Ez csak egy a sok közül.

Így vagyunk a többi bűnnel is. Jézussal elmondhatom: mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Hát nem csoda ez, testvéreim? Így történik az életünkben mindig, hogy amikor akarunk valamit csinálni, akkor segítségül kell hívni az Úr nevét mindig. Ketten többre jutunk.

Pál apostol így tett mindent. Azt mondja: ,,Nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” Honnan volt erre ereje? Egy gyenge apostol, aki mások szerint nem is ékesen szóló. Azt mondták róla: nincs is joga prédikálni, mert nem tartozott a tizenkettő közzé, beszéde silány, megjelenése nem valami kiváló. Aztán vádolták mindenfélével. Ő ezt elfogadta. Nem védi magát, csak elmondja, hogy ő mit tett. Egyet tett: a keresztről hirdette a prédikációt. Semmi egyébről nem akartam közöttetek tudni, csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről. Nem szabott szabályokat, hogy ezt vagy azt meg kell tennetek, hogy üdvözüljetek, hanem a keresztről prédikált. Arról, hogy Jézus megváltotta a bűnös embert. És akik elhitték – tolvajok, csalók, részegesek, paráznák ˗, azok megtisztultak, megkeresztelkedtek, megigazultak és szentek lettek. Úgy nevezi őket: a Krisztusban lévő szentek, akik korinthusban vannak.

Hogy lehet ez, testvérek? Ezek az emberek, akikről mindenki tudja, hogy milyenek és mégis Pál apostol szenteknek nevezi őket? Egy ilyen bűnös városban, ahol a gyülekezetben annyi probléma van, az egyik a mostohaanyjával együtt él házas életet szinte. Hát hogy lehet ezt megengedni a szentek gyülekezetében?

A másik verseng. Én az Apollósé, és a Kéfásé vagyok, és pedig a Krisztusé. Ilyen szakadások vannak közöttük és mégis szentek gyülekezete. Tehát Pál apostol nem akarja ezt a gyülekezetet elítélni, hanem azt akarja, hogy megszomorodjanak és megtérjenek ebből a bűnből. Elküldi Tituszt egy levéllel. Pál négy levelet is írt, de csak kettő maradt ránk. Jó lenne a másik kettőt is elolvasni. Milyen jó lenne nekünk is megismerni, mit is írt oda Pál apostol még, de Titusz örömmel jött vissza, hogy megszomorodtak. Megbánták, hogy ilyen bűnt elnéztek valakinek és az illető is megbánta és olyan szomorodás ment végbe, amely életet adott neki. Mert a világ szerinti megszomorodás az halált szerez mindig.

Úgy, mint Péter is, amikor keservesen sírt, amikor Jézus rátekintett a három tagadás után. Ez a megszomorodás üdvösségre vezető megszomorodás volt. És el tudta mondani: ,,Uram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek téged.” Hát hogyne szeretné ezt a Jézust, aki azok után, ami történt, még üzennek az asszonyokkal, hogy mondjátok meg a tanítványoknak és Péternek, hogy feltámadtam a halálból. Még utánamegy a Genezáret tó partján és megszólítja: ,,Van-e valami ennivalótok?” (), és Péterhez odafordul: ,,Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem?” Ilyen szeretet nincs a földön, testvéreim! Ez a mennyei szeretet, ami mindent eltűr és mindent hisz. De csak azokkal szemben örökkévaló ez, akik nem vetik meg az Isten kegyelmét. Akik nem utasítják el ezt a szeretetet, mert ha én egyszer bementem az atyai házba, ott átöltöztem, megkaptam, hogy leülhettem az Atya asztalához, gyűrűt adott nekem – a fiúságot jelenti ez -, sarut a lábaimra, és akkor még visszamegyek a disznókhoz – ez a kegyelemnek a meggyalázása.

Aki egyszer megtért, az maradjon meg a hitben! Az szentelje meg magát! Isten Szentlelke végezze el bennetek, kedves testvéreim, hogy mindnyájan testvéri szeretetben éljetek; hogy egy akarattal, egy szívvel-lélekkel legyetek és egymást különbnek tartsátok magatoknál. Mert higgyétek el, nemcsak korinthusban, hanem az egész keresztyén egyházban azóta is fenn vannak azok a bűnök, amelyeket az apostol megnevez. Ugyanolyan hajlamos ma is az ember az irigységre, amikor a másiknak sikere van; amikor az egyiket kitüntetik, és úgy gondolja, neki járt volna az a kitüntetés, ő is megérdemelte volna. Ugyanúgy feltámad benne a féltékenység, mint Saulban, amikor Dávidnak tízezret tulajdonítanak, neki pedig csak ezret.

Vigyázzunk erre, mert az ördög mindig azt akarja, hogy széthúzás legyen, pártoskodás legyen és a bűnöket le akarja mindig tagadni: megengedheted magadnak, hiszen keresztyén szabadságban élhetsz. Korinthusban voltak, akik éltek a keresztyén szabadsággal. Ők elmentek még egy bálványáldozati lakomára is, tudták, hogy a bálvány az úgysem bálvány; tudták, hogy a hús csak egy egyszerű hús, ő megeheti, de másokat botránkoztattak. - Hagyjuk abba. Te ne egyél abból, hogy a másik tudja meg, hogy az bálványáldozati oltárról van és semmi közösséged nincs a bálványokkal. ,,Hívőnek mi köze hitetlenhez? Vagy sötétségnek mi köze a világossághoz?” Nagyon jó ezt a levelet, ezt az első verset komolyan tanulmányozni és levonni a következtetést a mai életünkre, a mai világra.

Nem parancsolni kell, hanem hirdetni kell az Igét. Én nem végezhetem el, hogy a gyülekezet megváltozzon; hogy a gyerekek erkölcsös életet éljenek, de Isten elvégzi. Az én dolgom az, amit rám bízott az Úr: hirdesd az Igét alkalmas és alkalmatlan időben. Akkor is hirdetem, ha nem hallgatják. Akkor is hirdetem, ha kinevetnek, ha kigúnyolnak, vagy pedig megölnek ezért, mert nekem ennyi a feladatom. A többit pedig el fogja végezni az Úr Jézus.

Hidd el, testvérem, hogy elég az evangélium ma is. Nem kell valami magas teológiai ismeret ahhoz, hogy az embereket megtérítsük. Jónásnak elég volt egy mondat: ,,Még negyven nap és elpusztul Ninive.” S az egész Ninive megtért. Tedd meg ezt te is, testvérem. És mit tett az Úr Jézus? Azt kell nekünk is tenni: széjjeljárt jót tévén, beteget gyógyított, ördögöt űzött, hirdette az evangéliumot: ,,Térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa!”, és akik hittek, azok bementek az életre, akik nem hittek, megmaradtak a bűnben és mentek tovább a pokol felé a széles úton.

Ne aggódjunk amiatt, hogy tizenkét öregasszony jár a templomba vagy három gyerek van ott a konfirmandus órán. Ezek elmennek és hirdetik majd az evangéliumot. És fog terjedni az Ige. Elvégeztük az dolgot, el van vetve a mag, és amit vetett az ember, az kikel.

 

Ha közöttünk van az Úr, bennünk lakozik, akkor semmi másra nincsen szükségünk. Elég nekünk a kegyelem. Az mindenre elégséges. Ne féljünk.

Tehát jegyezzük meg testvéreim: kell hirdetni az utolsó ítéletet. Kell hirdetni a megváltást, hogy aki megtér, üdvözül, és gyakorolni kell a testvéri szeretetet, mert az emberek nem a prédikációnkra kíváncsiak, hanem arra, hogy hogy élünk mi. Ha látják a ti Krisztusban való szent életeteket, akkor ők is fogják Isten dicsőíteni. És hogyha meglesznek mindezek, akkor milyen szenteknek és feddhetetleneknek kell nekünk lennünk, akik sóvárogva várjuk az Isten napjának eljövetelét, amikor az egek ropogva elbomlanak, a föld és a rajta lévő dolgok megégnek. Péter apostol is a szentségre hívja fel a figyelmet.

Pál apostol szent életet élt. Nézzük meg az ő leveléből, és nem menti magát, hanem elmondja, hogyan forgolódott. Nem felejtette el, hogy az ő népe az a választott nép, és azoknak is ott Jeruzsálemben az üldözésben meg kell maradni.

Vasárnap az igehirdetésben mondjátok el az embereknek, hogy ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok! Azért vagyunk mi gazdagok, mert ő egy jászolban született és a kereszten meghalt. Levetkőztették, sorsot vetettek ruháira, de a legnagyobb ajándékot ő adja nekünk: az üdvösséget, amit nem lehet a világ minden kincséért megvenni.

Gyertek testvérek, imádkozzunk együtt, könyörögjünk a békéért, egyházunk megújulásáért és könyörögjünk azért, hogy ha eljön az Úr Jézus, készen találjon minket feddhetetlenségben.

Imádkozzunk testvéreim!

Jó nekünk itt lennünk, Urunk. Amikor a te Igéd szól, úgy érezzük, te magad szólsz hozzánk. Te kérsz minket, hogy béküljünk meg. Látjuk a világban a sok gonoszságot, testvér testvér ellen, nemzet nemzet ellen, családon belül ott van az erőszak. Nagy az erkölcstelenség, korinthusi erkölcstelenségek uralkodnak egész Európában. Urunk, légy irgalmas ehhez az országhoz, amelyben élünk. Tudjuk, hogy minden élet nagyon drága, de mégsem értékelik. Pedig olyan drága a lélek teelőtted, hogy szent Fiad vérét ontotta értük. Vess véget az öldöklésnek, vess véget a háborúnak.

Áldd meg a Kárpátaljai Református Egyház minden egyes tagját. A távollévőket is őrizd meg, hozd haza őket még a jövőben a családjaikhoz. Áldd meg a lelkészek munkáját. Adj nekik kitartást, erőt, hogy soha ne csüggedjenek. Ne a látható dolgokra nézzenek, hanem a láthatatlanokra. Egyetlen gyülekezeti tag se vesszen el őmiattuk, hanem keressék fel az elveszettet. Mint a jó pásztor, ha kell, az életüket is adják oda a juhokért. Őrizd meg a fiatal lelkészeket az anyagiasságtól, a világ szeretetétől, mert ők még nem tudják, hogy annyi csalárd kívánság van a világban és a világ mindig azt akarja, hogy hasonlítsunk hozzá. Meghívnak minket is a bálványáldozati lakomákra, de tudjuk azt, hogy nekünk más asztalunk van, amiről nem ehetnek a hitetlenek, a kívülállók. Nekünk adtad, hogy az Úr Jézussal egy asztalnál együnk az úrvacsora alkalmával, hogy róla vallást tegyünk.

Megengedted, hogy hozzá forduljunk segítségért, hogyha bajban vagyunk, ezért erősítsd meg a hitünket, hogy ne emberi, vagy világi segítségben bízzunk, se a magunk erejében ne bízzunk, hanem egyedül a Jézus Krisztus mindenható erejében, és mindig el tudjuk mondani minden szolgálatunkban: ,,Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Legyen elég mindenre a te kegyelmed, mert a te erőd erőtlenség által végeztetik el. Nálad nem számít az életkor, nem számít az, hogy ki milyen testi állapotban van. A te erődet meg tudod mutatni a kis, gyönge szervezetű emberekben is, ezért kérünk, hogy erősítsd meg a betegeket. Erősítsd meg azokat, akik haló félben vannak, hogy mindnyájan terád nézve kapjanak gyógyulást, felülről való segítséget és a Szentlélek erejével győzzenek, győztes harcot vívjanak meg, hogy mindnyájan elnyerjük tőled a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Hallgasd meg a mi imádságunkat a te szent Fiad nevében kérünk. Ámen.

Megosztom: facebook iwiw twitter	A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.