Csendesdélután Csongoron

2025. May 18., szerző: Adminisztrátor

Jót tenni másokkal – ez az örömteli szolgálat

A Kárpátaljai Református Egyházkerület a Szolgálat éveként hirdette meg 2025-öt, mottójául pedig a 100. zsoltár 2. versét választották: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal”. Ehhez kapcsolódóan szerveztek május 11-én csendesdélutánt Csongoron, melyen az előadók azt a kérdést boncolgatták, mit jelent a szolgálat, az Istennek szentelt szolgálat, hogyan tudunk örömmel szolgálni ebben az oly sok nehézséggel teli világban, hogyan lehetünk szolgálatunkkal áldás a családban, a gyülekezetben.

Jót tenni másokkal – ez jelenti számunkra az örömteli szolgálatot. Az ad békességet, belső örömöt, ha előmozdítom másoknak a jólétét, s azt nem képmutatásból teszem, hanem az Úrnak, hálából. Hisz Jézus „jót tett mindenekkel”, amikor vállalta bűneink miatt, értünk a kereszthalált. Ez volt az ő szolgálata – fogalmazott áhítatában ifj. Pocsai Sándor helyi református lelkész. – A szolgálat éve erre hív: szolgálj, hogy békességed legyen! Erre kell megszabadulni, hogy jót tegyek másokkal, mondta.

A sátánnak a családban végzett romboló munkáját, annak veszélyeit tárta a hallgatóság elé, illetve a fejekben történő rendrakás fontosságára hívta fel a figyelmet előadásában Pocsainé Tövissi Tímea lelkész. Aki a Márk evangéliuma (9, 2–29) alapján arra figyelmeztetett: ahhoz, hogy szolgáljak, Jézusra kell figyelni – „Ez az én szeretett fiam, reá hallgassatok!” (7) –, s ő megmutatja, hol kellene lennem. Krisztusban találunk hitre, amivel szembe szállhatunk az ördöggel. Mert a Sátán mindig ott rombol, ahol Isten valami jót szeretne elvégezni. Legnagyobb tere a család, azt támadja, és bizony sokszor teret engedünk neki. Sokszor nincs erőnk szembeszállni vele.

Az említett igeszakaszban egy ember elhozta Jézushoz a fiát, akiben „néma lélek” volt, amelyik igencsak gyötörte. „Mennyi ideje, hogy ő így van?” – kérdezi Jézus. „Gyermekkora óta” – hangzik a válasz… Milyen hosszú ideje! Nagyon sok család van ilyen állapotban ma is. Ott van a megkötözött családtag, csak takargatjuk. Sodródik, beteg a család. Sokszor akkor kapunk észbe, amikor már nagyon nagy a baj. Mi is átéljük, hogy nem tudunk segíteni. A történetben az apa hitetlensége gátolta, hogy korábban meggyógyuljon a gyermeke. Ha hiszel, Jézus segít. „Minden lehetséges annak, aki hisz” – mondja. Kiáltsunk hát az apával mi is: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” – szólt az előadó.

Az Úr sok élethelyzetben talál bennünket hitetlenül. Tudunk vallásosan reagálni, de nincs benne hit. Szolgálatunknak is a legnagyobb akadálya, csődje a hitetlenségünk, hogy nem imádkozunk. Rutinból nem lehet szolgálni! A szolgálatunkban Krisztus lesz az erő. Ha felszínes a kapcsolatom az Istennel, akkor gyenge lesz a szolgálatom, a családban is, hallottuk az Pocsainé Tövissi Tímeától. Aki arra buzdított, hogy kiáltsunk segítségért Jézushoz, mert betegségeink, megkötözöttségeink „semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal”. Csak a Krisztussal való szoros kapcsolat teszi helyre az életem, erősít meg arra, hogy örömmel tudjak szolgálni a családomban, mondta.

Hadar Katalin csongori presbiter arról tett bizonyságot, hogyan változott meg az élete, miután elfogadta megváltójának Jézust, s miként tudta az Úr betegségében is használni, hogy tanúságot tegyen róla a kórteremben is.

Jézus azért halt meg értünk, hogy beálljunk a szolgálatába, s csak az tud Istennek szolgálni, aki Pállal együtt megkérdezi: „Uram, mit cselekedjem?” S ha Isten engem a kárhozatból kimentett, nem szolgálhatok neki ímmel-ámmal. Mert a tetteink hitelesítenek – fogalmazott a 2Tim 1–8, 19–21 alapján tartott előadásában id. Pocsai Sándor lelkész. Aki kiemelte: hogy Istennek tetsző életet éljünk és munkálkodjunk, ahhoz átadott élet kell. „... Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!” (2Tim 19). Legyünk azok az edények, amelyet Isten tisztított meg s ő tölt meg. Isten országa azokkal épül, akik beállnak a munkába, s a munka terhét viszik. Ha olykor ez nehéz, kérj segítséget az Úrtól, hisz az ő megváltott gyermeke vagy, s ő mindenkor veled van. Élj hiteles életet, harcolj az ő ügyéért, hogy másokat is hozzá vezess, zárta előadását id. Pocsai Sándor, aki végezetül a gyermekeinkért, a családtagjainkért való imádkozás fontosságát helyezte a hallgatóság szívére.

A sok-sok kedves énekkel gazdagított csendesdélután záróakkordjaként ifj. Pocsai Sándor a 100. zsoltár 3. verse alapján – „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” – így összegzett: a szolgálat legfontosabb alapja, hogy nem a magamé vagyok, hanem az Úré, ő legeltet, ő gondoskodik rólam.

Ő gondoskodott ezen a napon arról is, hogy a lelki mellett testi táplálékot is kapjanak a résztvevők. Ehhez szolgálatra kész asszonyokat hívott el, akik szeretettel készítették el az agapét.

Kovács Erzsébet

karpatinfo.net

 

Megosztom: facebook iwiw twitter	A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.