Egyházkerületi női csendesnap Nagydobronyban - Szolgáljatok az Úrnak örömmel

Az utóbbi években jelentősen megváltozott a kárpátaljai magyarság helyzete, sok az elszakítottságban élő család, hiányoznak a férfiak, akiknek a helyét, feladatát, munkakörét is sokszor a nőknek kell felvállalniuk, betölteniük. Közösségeink létszáma is csökkent. Számos olyan dolog történt, ami elvett lelkesedésünkből vagy akadályozott bennünket abban, hogy örömmel végezzük szolgálatunkat. Sokan elfáradtak, elcsüggedtek, de minden nehézség ellenére is reménységgel és bizakodással kell tekintenünk a jövőbe, hogy Isten képes újra örömöt adni abban, amire elhívott, és amivel megbízott minket – hangzott el a március elsején megtartott egyházkerületi női csendesnapon. Melyet az Ungi Református Egyházmegye kezdeményezésére azért is szerveztek, hogy hitünkben megerősítsen, erőt adjon és kitartásra buzdítson, hogy a nehézségek ellenére is, Isten akaratát elfogadva, hűségesen teljesítsük a ránk bízott feladatokat. Hogy a 2025-ös évben is – melyet a Kárpátaljai Református Egyházkerület a szolgálat éveként hirdetett meg, s melynek vezérigéje: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, menjetek eléje vigadozva” (Zsolt 100, 2) – örömmel és hálaadással tudjunk szolgálni. Az alkalomra mintegy másfélezer asszonytestvér érkezett a Kárpátalja minden szögletéből, zsúfolásig megtöltve a csendesnapnak otthont adó nagydobronyi református templomot.

Nőnek lenni hivatás, mellyel Isten bízta őket, kezdte Kolozsy András helyi lelkész, az Ungi Református Egyházmegye esperese. Aki nyitóáhítatában a Pál rómaiakhoz (Róm 16, 1-2) írott leveléből ismert Fébét, a kenkhreai gyülekezet „szolgáját” állította a hallgatóság elé, aki „sokaknak lett pártfogója”, Pálnak is. Fébé tettekkel is szolgált, olyan nő volt, akire sokak támaszkodhattak. Ma is áldás a családban az ilyen asszony, feleség, anya, nagymama. Ma nem könnyű Kárpátalján nőnek lenni, de Isten erőt ad, s megbecsülését fejezi ki azok felé, akik erősen állnak, rendületlenül buzgólkodnak az Úrnak dolgában: „A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”.

Az igehirdetés szolgálatát végző Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Lukács evangéliuma alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus a legnehezebb körülmények között is segít kiegyenesedni, hogy felemelt fővel tudjunk felfelé nézni, meglátni azt a másik országot, amit az Úr készít számunkra. Erőt ad ahhoz is, hogy az újjászületett, kiegyenesedett emberek másokról is gondoskodni tudjanak. Még ha olykor kicsiknek is érzik magukat. A kovász is kicsi, amit az asszonyok a liszthez kevernek, s ami megkeleszti azt, de a kenyérrel másokat is táplálnak. A gazda a kicsiny mustármagot veti el, de abból az Úr hatalmas fát nevel, melynek ágain fészket rakhatnak az égi madarak. Nőnek, férfinek egyaránt megvan a maga feladata Isten országának építésében: etetni és használni kell a kovászt, sütni kell a kenyeret, el kell vetni a mustármagot. A mustármaghitünk, kovászhitünk építi Isten országát. Kicsit kaptunk, de engedjük, hogy növekedjen, s hogy ezáltal kóstolót adhassunk Isten országának ízéből, zárta gondolatait Balog Zoltán.

Tapolyai Emőke klinikai szakpszichológus Édredj az életre. Remény a lehetetlenben címmel megtartott előadásának elején a mai kárpátaljai helyzetet s annak következményeit vázolva, elmondta: bele lehet fáradni a bizonytalanságba. Abba, hogy úgy érezzük, mintha az imáink nem találnának meghallgatásra. Nem értjük a miérteket. Elcsüggedünk. Kimerülünk és elzárkózunk magunktól, egymástól és Istentől. A belefáradás elveszi tőlünk a reményt. Az, hogy kicsinek érezzük magunkat – az előadó Gedeon példáját hozta a hallgatóság elé –, akadály tud lenni. De néha el kell jutnunk arra, hogy felismerjük a tehetetlenségünket, hogy hittel tudjunk leborulni Isten előtt, hogy meghalljuk: „Az Úr veled, erős férfiú”.

Veletek az Úr, erős nők! – bátorította az asszonyokat Tapolyai Emőke. Aki arra buzdított, hogy keressük magunkban azt az erőt, amit az Isten adott. Ha megtaláltuk, ő megsokszorozza azt. Élettel teli békeközpontot hozzunk létre otthonainkban. Nincs annál nagyobb erő, mint amikor Isten lakik az otthonainkban.

Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy amire nézünk, amire tekintetünket szegezzük, az megpecsételi életünket. Ne a sátán csábításának engedelmeskedjünk hát, hanem nézzünk fel a keresztre, arra az Istenre, aki azt mondja: „Veled az Úr”! Kérjük a zsoltárossal együtt: „Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért”! Kelts életre, s azt akarom, hogy az én házam népe is éljen!

Ébredjünk szolgálatra! Szolgálni csak az tud, aki ismeri és hittel elfogadta Jézust. Amit Ő tett az az értünk való igaz szolgálat, mert a Fiú nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon nekünk, értünk. A szolgálat azt jelenti, hogy másoknak akarunk segíteni. A szolgálat ott kezdődik, amikor önmagunkat átadjuk Jézusnak. Így ez nem alkalmi szolgálat lesz, hanem életstílus. Aki vele akar szolgálni, az ő társaságában lesz, fogalmazott előadásában Koncz-Vágási Katalin református lelkész, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke. Aki bibliai példákon mutatta be az asszonyok hitének erejét. Szólt azokról a szolgáló életű nőkről, akik felismerték a helyüket, feladatukat, és meghatározó szerepet töltöttek be az Isten által választott vezetők mellett. Illetve azokról az asszonyokról is szó esett, akik Jézus lábaihoz telepedve a szűkebb tanítványi körébe kerültek. Kiemelten szólt a férj és a feleség, a közösség „egy szívvel és egy lélekkel” imádkozásának fontosságáról, hogy szövetségben legyünk Istennel és egymással, hogy tudjuk – ahogy a nőszövetség jelmondata is biztat – egymás terhét hordozni a családban, a közösségben. Értékes vagy! Ezt mutasd fel! Van közösséged, s ezt te is építheted! Légy lámpagyújtogató, zárta gondolatait az előadó Reményik Sándor versét idézve.

Köszöntötte a résztvevőket Mecséri Mónika, a Máramaros-Ugocsai Egyházmegye Nőszövetségének titkára, aki az alkalmon hallott fontos üzeneteket így foglalta össze: tudnunk kell másokat részesíteni abból a jóból, amit mi kaptunk Istentől; az Úr velünk van, erős nőkkel, legyünk a közösségünkben mi azok, akik elindítjuk a változást; ébredjünk fel a szolgálatra. „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll” – bátorított a 125. zsoltár szavaival. Majd meghívott mindenkit az április 27-én Nagypaládon szervezett egyházmegyei nőszövetségi csendesnapra.

Annyi minden történt velünk az elmúlt időszakban. Megpróbáltunk odafigyelni Istenre, mit akar mondani nekünk? – tette fel a kérdést Jakab Krisztina, a Beregi Egyházmegye Nőszövetségének elnöke. Aki a Jeremiás próféta könyve üzenetével bátorította a résztvevőket: „Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” Istennél nincs lehetetlen, ő ki tud hozni az aggódásból, erőt ad a legnehezebb időkben is, ha tőle kérjük azt, mondta.

Mit visztek magatokkal erről a csendesnapról? – tette fel a kérdést záróáhítatában Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Olyan az Isten országa, mint amikor a gazda a mustármagot elveti, vagy az a kovász, amit a gazdaasszony a liszthez kever. Mi lehetünk a mustármag, a kovász. Lehet, hogy kevésnek tűnik mindaz, amit ma itt meghallottunk, de ha jó helyen és idejében elvetjük a magot, ha kovászként leszünk otthonainkban, a gyülekezetünkben, Isten kimunkálja a növekedést. Csak végezzük el a vetést, a dagasztást, és a mag kikel, a tészta megkél – bátorított a püspök.

Az alkalmat – mely  áldással, közös énekléssel és szeretetvendégséggel ért véget – Györkéné Csákány Marianna, a kisgejőci gyülekezet kántora, illetve a Nagydobronyi Zöld Ág Énekkar dicsőítő szolgálata tette igazán felemelővé.

Marton Erzsébet

karpatinfo.net