Pógyor István emlékezete – főhajtás Sárosorosziban - Ti is élni fogtok!

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, népük igazáért. Ők nyerik majd birtokul a földet, s örökségük már az örök élet – hangzott el Sárosorosziban azon a meghitt pillanatokban bővelkedő alkalmon, amelyen a község neves szülöttjére, az 1953-ban Rákosi börtönében mártírhalált halt Pógyor Istvánra emlékeztek halálának hatvannyolcadik évfordulóján.

A két világháború közötti időszak népszerű diákszervezetének, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) nemzeti titkára egyaránt ellene volt mind a fasiszta ideológia, mind a kommunista eszmék magyarországi terjedésének.

Személyében egységes keresztyén Európában gondolkodó, széleslátókörű magyar hazafit, és mindenekelőtt mély hitű református embert tisztelhetünk.

A megemlékezés a sárosoroszi református templom kertjében vette kezdetét, ahol a jelenlevők megkoszorúzták Pógyor Istvánnak a templom falán 1992-ben elhelyezett emléktábláját.

A közösségi ház elő-adótermében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusnak konzulja köszöntötte a szépszámú egybegyűlteket, majd elismeréssel szólt arról, hogy Sárosoroszi lakói mily nagy tisztelettel ápolják Pógyor István emlékét. Ezzel együtt hajtanak fejet a kommunista diktatúra sokmillió áldozatának emléke előtt.

A mai nap egyaránt hordoz örömöt és fájdalmat, kezdte beszédét Orbán Sándor református lelkipásztor. Hisz Pógyor István életének fő mozzanatait felidézve egy tragikusan végződő életút állomásait járjuk végig.

Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az ifjúság nevelése terén kifejtett munkája nem veszett kárba. Ez bizakodással töltheti el mindazokat, akik ma a fiatalok keresztény szellemű oktatásával foglalkoznak, s azon buzgólkodnak, hogy a rájuk bízottak hitben járó, keresztyén felnőttekké váljanak.

Fontos emlékeznünk hálaadással nemcsak személyes életünkben az elmúlt időkre, eseményekre, de közösségi, nemzeti életünket meghatározó élethelyzeteket sem szabad elfelejtenünk, hisz azáltal tanít minket Isten, kezdte megnyitó beszédét Gáti Gyöngyi, az esemény főszervezője, az Együtt Sárosorosziért civil szervezet elnöke, a helyi könyvtár vezetője. A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban százmillióra becsülik. Kelet-Közép-Európában számuk eléri az egymillió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. Pógyor Istvánt hetven évvel ezelőtt, 1951. június 7-én tartóztatta le az államvédelmi hatóság, majd hamis vádak alapján hosszú börtönbüntetésre ítélték. Soha többé nem szabadult, a bántalmazások következtében 1953 novemberében rabságban halt meg.

A köszöntéseket követően a Hangraforgó együttes Ti is élni fogtok zenés irodalmi összeállítását láthatta a közönség. Ebben a magyar nemzetrészeket egymástól vasfüggönnyel elzárt léleknyomorító kommunista korszakot idézték meg. Azt az időszakot, amikor „névtelenség fedte a sírokat…” Amikor „régi honát, testvéreit – mást se tehet – siratgatja. Piros kedve pillangó volt, sárba fulladt ott, Erdélyben, zöld reménye foszlányai meghaltak a Felvidéken”. Oly szomorú idők ezek, amikor „mint keskeny fénysarló, a holdnegyed megáll most sok-sok temető felett”. Ám mégis! „Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról, s a körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.”

Élményszámba menő előadás részesei lehettünk ezen a délutánon! Ígéretes zenei tehetségek, nagyszerű versmondók előadását láthattuk, akik már most magabiztosan mozogtak a színpadon. De a színjátszó hagyományokkal közel százéves múltra visszatekintő Sárosorosziban hogy is lehetne másként!

A találkozó végén levetítették a Ti is élni fogtok. Pógyor István mártírhalála c. dokumentumfilmet, melynek dramatizált jeleneteiben a főhőst Trill Zsolt, a Nemzeti Színház színésze játssza. Aki a Keresztyén Ifjúsági Egyesület egykori nemzeti titkárához hasonlóan szintén Sárosoroszi szülötte. Így a film nemcsak egy tragikus, és mégis felemelő életút, hanem a Pógyor Istvánt útjára bocsátó közösség előtti főhajtás is egyben.

Kovács Elemér

karpatinfo.net