A Nagyberegi Református Líceum diákjainak szalagtűző ünnepségén - Remény, hit, bátorság

Az ember életében vannak mérföldkövek. Amikor megáll, visszatekint a megtett útra, számot
vet, s ennek fényében tervezi a jövőt. Egy ilyen állomás lett az utóbbi évtizedekben egyre
népszerűbb szalagavató/szalagtűző ünnepség is, amikor a középiskolák végzőseinek mellére
feltűzik a remény és a hit jelképeivé vált zöld szalagot. Erre az eseményre a Nagyberegi
Református Líceum diákjai mindig emlékezetes, a jelenlévők szívében-lelkében mély
nyomokat hagyó műsorral készülnek.

Így volt ez idén is az október 16-án a Beregszászi Művelődési Házban sorra kerülő
ünnepségen, amikor is huszonhat érettségi előtt álló fiatal fegyelmezetten, nem kevés
megilletődöttséggel sorakozott fel a színpadra hozzátartozóik, barátaik, tanáraik előtt. Várva,
hogy feltűzzék mellükre az érettség közelségét szimbolizáló reménység zöld szalagját, s hogy
ezt megköszönve hitet tegyenek a legmélyebb érzésekről, és valljanak az igaz értékekről.
Az alkalom ezúttal is igei szolgálattal vette kezdetét. Tóth László, az oktatási intézmény
lelkész-igazgatója a Prédikátorok könyve 9. részének 14–17. verse alapján arra hívta fel a
figyelmet, hogy az Istentől kapott bölcsesség többet ér minden fegyvernél és minden
hatalomnál, s csak azzal lehet legyőzni az ellenséget. Azt kívánta a szalagtűzésre váró
diákoknak, hogy ezzel az isteni bölcsességgel legyenek majd mindenkor abban a
közösségben, ahová kerülnek, mert ezzel életeket menthetnek, az örök életre vezethetik a
környezetükben élőket.
A ma feltűzött zöld szalag jelképezzen minden szépet és jót, amit az alma materüktől kaptak,
adjon hitet, bátorságot és erőt az elkövetkező hónapok kitartó munkájához, ami álmaik
eléréséhez vezet, mondta köszöntőjében Békésyné dr. Lukács Angéla beregszászi magyar
konzul, aki – Móricz Zsigmondot idézve – felhívta a figyelmet: „Az öröm abból ered, hogy
valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben”. A diplomata azt kérte, hogy az isteni
gondviselés vezesse mindenkor a diákokat céljaik elérésében.
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka levélben küldte el köszöntőjét,
melyben a jó munka gyümölcsöt termő voltára hívta fel az ünnepeltek figyelmet, illetve arra,
hogy mindenkor Isten útmutatásait keressék. Ebben segít az ige: „Maga az Úr megy előtted, ő
lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (Móz 31, 8).
Kovács András, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója a zöld szalag üzenetéről
szólt. Arra figyelmeztet, mondta, hogy maturandusok lettetek, akikre most jóval több feladat
hárul. Példát kell mutatni az utánatok jövőknek, és a több mint 700 elődötök követőjeként
tovább kell vinni, öregbíteni kell az alma mater jó hírét. A zöld szalag a bátorság és a hit
kérdéseire is figyelmeztet, fogalmazott az igazgató. Nem tudjuk, mit tartogat a jövő, de
hinnünk kell, hogy Isten reményteli jövőt tervezett számunkra, mondta. Majd Vörösmartyt
idézve így bátorította a végzősöket: „Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá éltedet, nincs
veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett”.
Megható pillanatok következtek: az osztályfőnökök – Gálfi Dezső és Kovács András –
feltűzték az érettségi előtt álló fiatalok mellére a zöld szalagot. A tizedikesek igazi barátként,
testvérként köszöntötték a végzősöket, majd az ünnepeltek vallottak igencsak meghatóan szép
zenés-verses összeállításban hitről, barátságról, családról szeretetről.

Ti vagytok a föld sója. Keresztyénként arra kell törekedni, hogy a sótlan életeket – a másokét
és a magunkét is – jobb ízűvé tegyük. Figyeljetek Isten szavára, hogy általa sószemekké
váljatok, akik megízesítik az életet! Mindig álljatok készen a szolgálattevésre, életetek legyen
példa mások számára! – hangzott az ünnepeltek felé zárásként a kívánság. A melletekre most
feltűzött szalag pedig keltsen bennetek reményt a jövőre nézve, hogy a ti erőfeszítéseiteknek,
szüleitek és tanáraitok áldozatos munkájának köszönhetően eléritek céljaitokat.
Marton Erzsébet