Európai zsinati tagok találkoztak Budapesten

Hogyan formálja a protestantizmus Európát most és a jövőben? - erről tanácskozott 49 zsinat képviselője január 30. és február 1. között a magyar fővárosban. A résztvevők a szolidaritás jegyében a nyitó istentisztelet adományát a kárpátaljai reformátusoknak ajánlották fel. Az MRE zsinatát Ábrám Tibor és Imre Sándor főgondnok képviselték.

Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE) ernyője alatt 2012 után immár másodszor került sor arra, hogy nem egyházvezetők vagy teológusok, hanem tagegyházak zsinatainak többségében laikus tagjai tanácskoztak és vitatták meg a számukra legsürgetőbb kérdéseket európai távlatban. Az a tény, hogy 23 országból majd 90 résztvevő, köztük számos zsinati elnök érkezett Budapestre, önmagában is azt jelzi, hogy jelentős kezdeményezésről van szó. A zsinati tagok találkozója az 1973-ban az európai református, evangélikus és uniált egyházak szószéki és úrasztali közösséget is magába foglaló Leuenbergi Egyezményének alapján álló GEKE második legnagyobb, jóllehet nem formális testülete. Csak a hatévente sorra kerülő nagygyűlésen vesz részt több egyházi delegált.

Egység a megbékélt különbözőségben

A Würtembergi Egyház kezdeményezte első találkozás lelkesedéséből egy olyan folyamat bontakozott ki, amelyben a zsinatok tagjai immár tudatosan keresik sokszínűségükben is a protestáns egyházak közös küldetését és hangját Európában. A résztvevők a magyar-német szervezőcsapat által előkészített ülés számos pontján tapasztalhatták meg, hogy jelentősen eltérő társadalmi és egyházi közegből érkezve is osztoznak abban az evangéliumi alapvetésben és reformátori szellemiségben, ami közös útkeresésüket és szolgálatukat Európáért megalapozhatja. A reformációi időutazás vagy éppen a munkacsoport beszélgetések során a résztvevők egy olyan egység és egyházi közösség mellett tették le a garasukat, amely egyben a sokszínűséget és az egyházak különbözőségét is tiszteletben tartja.

Ugyanakkor ajánlásaikban számos olyan alapvető értéket és közös célkitűzést nevesítettek, amely iránymutatásul szolgálhatnak az egységesebb fellépéshez a „megbékélt különbözőségben". Az egyebek mellett orvosokat, jogászokat, tanárokat, gazdasági szakembereket felsorakoztató delegáltak hét munkacsoportban igyekeztek a protestantizmus társadalmi hatásával kapcsolatos helyzetértékelésre és ajánlások megfogalmazására. Az egészségügyi és szociális munkacsoportban Dr. Imre Sándor, a Tiszántúli Református Egyházkerület korábbi főgondnoka is figyelemmel követhette, ahogy Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka a kárpátaljai reformátusok diakóniai szolgálatát mutatta be.

A protestáns egyházak oktatásügyre és nevelésre gyakorolt hatásáról tanácskozó munkacsoportban Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka tartott vitaindító előadást. Műhelymunkák zajlottak még a kultúra, a politika és demokratikus részvétel, a gazdaság és pénzügy, a globális felelősségvállalás, valamint a családügy kapcsán is. A műhelyek ajánlásait a zárónyilatkozat mellékleteként mind a GEKE vezetőtestülete, mind a tagegyházak zsinatai kézhez kapják. A résztvevők egyben arra is elkötelezték magukat, hogy a tanácskozás eredményeit „élő levelekként" személyesen is közvetítik zsinati tagtársaiknak. Az evangélium kompromisszumok nélküli hirdetése az egyház elsődleges feladata, ennek azonban tettekben, azaz diakóniai szolgálatban, nevelésben, társadalmi felelősségvállalásban, így például a menekültek és szegények támogatásában, valamint értékalapú politikai szerepvállalásban is meg kell nyilvánulnia.

Az egyház mint diaszpóra

Dr. Michael Bünker a GEKE főtitkára megnyitójában egyetértett a találkozó vezérfonalául szolgáló kérdésben rejlő kijelentéssel, miszerint a protestantizmus meghatározó módon formálta Európa mai arculatát. A reformáció társadalmi hatását nem téveszthetjük szem elől akkor sem, ha a jelenben leginkább a diaszpóra biblia fogalmával írhatók le a kontinens javarészt kisebbségi létben élő, létszámában egyre fogyatkozó reformátori egyházai. Az Ausztriai Evangélikus Egyház püspöke emlékeztetett arra, hogy az európai állampolgárok alig több mint egytizede protestáns, akiknek több mint a fele Németországban él.

A nyílt és plurális társadalmakban élő diaszopóra közösségeknek ettől nem kell megrettenniük, hiszen ez az egyház alapvető helyzete: „Ahogyan a magok a szántóföldbe, úgy szórattak szét a keresztyének ebbe a világba, azért, hogy Isten segítségével gyümölcsöt teremjenek" – fogalmazott a főtitkár, aki a GEKE 1994-ben megjelent egyháztani dokumentuma alapján öt kulcsfogalom mentén vázolta a protestáns egyházak szolgálatát a mai társadalomban. Bünker úgy fogalmazott, hogy a mai egyháznak hitvalló, lelkigondozói, segítő egyháznak kell lennie, amelyik kiáll másokért: a gyengékért, elnyomottakért és jogfosztottakért. Az egyházak nem riadhatnak vissza a kifogásolt társadalmi és politikai jelenségek felett gyakorolt alázatos prófétai kritikától sem. Az egyház a nyílt és plurális társadalomban ugyanakkor missziói egyház, amelyik az evangéliumot, mint mindenkinek szóló meghívást, nyilvánosan hirdeti.

A „laikusok rehabilitációja"

A tanácskozás mottójául szolgálhatna Daniele Garrone főelőadásának egyik idézete, amelyben a „laikusok" rehabilitációjaként, az egyháztagok becsületének helyreállításaként beszélt a reformációról. Az egyháztagok felelős szerepvállalását és a kollegiális döntéshozatalt a mindennapokban is alapszabályként megélő Valdens Egyház professzora emlékeztetett arra, hogy a klérus és a laikus egyháztagok közötti különbségtétel minden bibliai alapot nélkülöz. A reformáció végleg megoldotta a laikusokkal kapcsolatos állítólagos problémát, ugyanis az újszövetség szerint hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus egyházában nem létezhet papi tisztség.

Jézus Krisztus volt az egyetlen, legitim pap, akinek papi szolgálatában a hit és keresztség által minden keresztyén részesedik - hangsúlyozta az olasz professzor, aki arra is figyelmeztetett, hogy nem csak az évszázadok során eltorzult hagyomány, hanem a korszellem és a kommunikációs kényszer is arra csábítja a protestáns egyházakat, hogy megerősítsék hierarchiájukat, a papi és püspöki tisztséget. Garrone azzal a provokatív kérdéssel zárta felszólalását, hogy fel vannak-e nőve ahhoz, készek-e még egyáltalán a mai protestánsok a laikusok szerepének és tisztségének reformátori értelmezésére?

Szolidaritás Nyugat és Kelet között

A budapesti találkozó tulajdonképpeni házigazdája a Rajnai Protestáns Egyház volt. Német testvéregyházunk javaslata alapján került sor az eseményre mégis hazánkban, a magyarországi GEKE tagegyházak, a reformátusok, evangélikusok és metodisták társszervezésében. Testvéregyházunk ezzel egyrészt a közép-kelet-európai alkotó részvételt kívánta előmozdítani, másrészt a nyugat-európai protestáns egyházak figyelmét a szolidaritás jegyében Kelet-Európára irányítani. Ezt nyomatékosította az a tény, hogy a tanácskozás résztvevőit a GEKE nevében az ügyvezető elnök, Tarr Klára köszöntötte, akit az evangélikus egyház külügyi referenseként éppen két héttel ezelőtt Budapesten tartott tanácsülésén választott meg a szervezet vezetőtestülete.

Ugyancsak a szolidaritás jegyében kísérte kitűntetett figyelem a súlyosbodó ukrajnai válság kapcsán a Kárpátaljai Református Egyház részvételét. Zán Fábián Sándor püspök a református nyitó istentiszteleten imádsággal szolgált, amelynek adományát a szervezők a KRE lelkészeinek megsegítésére ajánlották fel. Igehirdetésében Dani Eszter, az MRE zsinati hivatalának missziói irodavezetője kárpátaljai tapasztalatain érzékeltette, hogy a kijelentés követése sokszor radikalitásra és kockázatvállalásra hív minket, akik rossz kompromisszumokra hajlunk csak azért, hogy otthon érezzük magunkat a világban. „Együtt vagyunk Európa protestáns egyházaiból. Keressük-e a kijelentést? Akarjuk-e vállalni Isten hívásának radikális követését?" – buzdította krisztusi bátorságra a résztvevőket.

Ugyancsak a szolidaritás jegyében a szervezők vendégként meghívták a GEKE társszervezetének, a Közel-Keleti Protestáns Egyházak Közösségének képviselőit is, akiket az úrvacsorás záró istentisztelet adományaival támogattak a zsinati tagok. Dr. Freddy Elbaiady, az egyiptomi parlament korábbi tagja, a Salam orvosi központ alapító elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a keresztyének a Közel-keleten missziót nem folytathatnak, amit ugyanakkor pozitívan értékelt, hiszen ez emlékezteti őket, hogy életükkel és tetteikkel tanúskodhatnak leghitelesebben hitükről. Az egyiptomi orvos egyben a keresztyén hit szükségszerű következményeként politikai szerepvállalásra buzdította az európai egyházakat, amely a demokrácia melletti elkötelezettségben nyilvánul meg, de kizárja a párpolitikai elköteleződést.

Az egybegyűlteket a vendéglátó egyházak nevében Szabó István református és Fabiny Tamás evangélikus püspök köszöntötte. A tanácskozás végén pedig Serge Fornerod, a Svájci Református Egyházak Szövetségének külügyi referense jelentette be hivatalosan is a soron következő zsinati találkozó vendéglátója, a berni egyház meghívását 2017-re. A zsinati tagok addig is zárónyilatkozatban kötelezték el magukat a hit továbbadására, azaz az evangélium hirdetésére szóban és tettben; az ökumenikus és vallásközi párbeszédre; a hit emberi méltóságot, békét, igazságot és a teremtett világ integritását szolgáló tetteire, valamint arra, hogy a jövőben is találkozzanak és ezzel is előmozdítsák az egyházak közösségét és együttműködését Európában.

A zárónyilatkozatot a letöltések között találja.

Külügyi Iroda
Fotó: Varga Gábor Vargosz
Forrás: reformatus.hu