Magyar reformátusok Brazíliában

Bő két éve, 2012 őszén még a Nemzetpolitikai Államtitkárság diaszpóráért felelős munkatársaként járt Dél-Amerikában Kocsis Attila. A brazíliai São Paulo magyar reformátusai épp akkor ünnepelték közösségük fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. A január 18. és 25. között megrendezett ökumenikus imahét tematikáját a brazil keresztyének állították össze, ezért a lelkipásztorral, aki azóta a Magyar Református Szeretetszolgálat kötelékeiben szolgál, most az ott élő magyar reformátusok nyomába eredtünk.

Kiket talált, hogy fogadták a gyülekezetben?

A fiatornyos, kalotaszegi stílusú templomot még a harmincas évek végén a gyülekezeti tagok adományaiból és a korabeli magyar kormány támogatásával építtette az akkori magyar kolónia. A tizennégymilliós dél-amerikai metropolisz pálmafái között meglehetősen sajátosan hat ez az épület. A karzaton magyar bibliákat, énekes- és korálkönyveket találtam, a gyülekezetben pedig idős magyarokat, akik még jól beszélik az anyanyelvüket. Az istentiszteleteken már csak havi egyszer van magyar ének és imádság, illetve egy-egy rövidebb magyar nyelvű igehirdetés felolvasása, az is leginkább az alapítók iránti tiszteletből. Minden más portugálul zajlik. A megfogyatkozott magyar gyülekezet ugyanis jó néhány éve úgy döntött, beolvad a Brazíliai Presbiteriánus Egyházba, annak taggyülekezeteként él tovább. Ezután japán származású, portugálul beszélő lelkipásztort kaptak. Ha így nézzük, multikulturális olvasztótégely lett a magyar templomból, ha úgy, akkor Krisztusban nincs se portugál, se japán, se magyar, hanem keresztyének vagyunk mindannyian.

A São Pauló-i gyülekezeten kívül vannak még magyar református közösségek Brazíliában?

A közösséget megalapító Apostol János annak idején többfele tartott istentiszteleteket szerte az országban. De ma már nemhogy Brazíliában, még Dél-Amerikában sem igen vannak magyar református gyülekezetek. A brazil nagyváros mellett csupán az argentínai Buenos Aires-ben él számottevő magyar református közösség, és bár néhány éve nekik sincs állandó lelkészük, működésük szép példája a diaszpórabeli magyar önszerveződésnek. Jó lenne, ha a Generális Konvent is odafigyelne ezekre az utolsó pillanataikat élő közösségekre, és valamilyen formában segítené, erősítené, bátorítaná őket, bevonná őket a munkájába. Érdemes lenne figyelni rájuk a hétköznapokban is, nem csak egy-egy kiemelt esemény alkalmával. Ahogy érdemes lehet azon is elgondolkodnunk, hogy van-e felelősségünk a magyarul már nem tudó, de a magyar gyökereit számon tartó harmadik-negyedik generációért is.

Hányan voltak és hányan lettek mára a São Pauló-i magyar reformátusok?

A magyar diaszpóra felekezeti megoszlása ugyanazt az arányt tükrözi, amelyet az itthoni, a Kárpát-medencében élő magyarságé. São Paulóban évtizedekkel ezelőtt néhány ezerre volt tehető a magyar reformátusok száma, ma néhány százra. Ugyanakkor a városban jól szervezett, több ezer fős magyar közösség működik ma is kultúrházzal, idősek otthonával, segélyegylettel, cserkészcsapattal, néptánccsoporttal. Tehát szép magyar élet folyik Brazíliában.

Apostol János (1903–1991). A brazíliai magyarság egykori lelkigondozója Kunszentmiklóson, lelkészcsaládban született. Előbb Amerikában és Kanadában, majd egy magyarországi kitérő után Uruguayban és Argentínában, végül hat évtizeden át Brazíliában végzett missziói szolgálatot. São Paulo mellett sok száz kilométeres távolságok legyőzésével több nagyvárosban és kisebb, ma már csak a megfakult emlékezetben létező településen tartott istentiszteleteket.

Kiss Sándor
Fotó: Dimény András
Megjelenik a Reformátusok Lapja legfrissebb számában.

reformatus.hu