...véget ér a hitoktatás, véget ér a konfirmáció, de mi jön utána?

Akadály a vasárnapi istentisztelet?

"A fiatalok gyülekezetekbe való beilleszkedésének az egyik legnagyobb akadálya a vasárnapi istentisztelet. Nem értik ezt a nyelvet, unalmasnak tartják a liturgiát és nem találják a helyüket a gyülekezetekben”– derül ki egy 28 ezer fiatal véleményét összegző felmérésből. Mégis, hogyan integrálhatóak a gyülekezetekbe a tizenévesek? Van gyülekezeti élet a konfirmáció után?

Egy nemzetközi konfirmációs felmérés eredményeiről tartottak konferenciát Dániában, melyen részt vett Siba Balázs, a Magyarországi Református Egyház Ifjúsági Zsinati Irodájának vezetője. Az elmúlt három év során Európában hét ország – Németország, Svájc, Ausztria, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország – végzett párhuzamosan kutatást, melyben több mint 28 ezer fiatalt, sok ezer szülőt és lelkészt kérdeztek meg, mi a véleményük a konfirmációs oktatásról. Ezekben az országokban évente több mint 500 ezer fiatal vesz részt konfirmáció-előkészítőn, Finnországban a fiatalok több mint 90%-a tesz fogadalmat. Nálunk sem rossz a helyzet, a kereszteltekhez képest a fiatalok 70%-a eljut a konfirmációig, kivételt jelent Budapest, ahol ez az arány csupán 50%.

„Magyarországon általában az a kép alakul ki, hogy nincs mit tanulnunk a nyugati országoktól, pedig sok hasonlóság van a különböző modellek között. A magyar modell például hasonlít a dánra, ugyanúgy a 13-14 éves korosztályt szólítják meg, és egy évig tart a felkészítés, ugyanakkor vannak olyan modellek is, melyek sokban különböznek a magyar konfirmációs oktatástól, ilyen például a svéd és a finn, ahol már évtizedek óta a felkészítéshez tartozó nyári táborokat szerveznek, melyek 1-2 hetesek, és úgy tűnik eredményesek is” – mondta Siba Balázs, akit Dániában megválasztották a nemzetközi kutatócsoport tagjának. „Az elkövetkező két évben szeretnénk, ha ennek a felmérésnek lenne folytatása. Dániában most azt kezdték el vizsgálni, hogy a konfirmáció előtt álló korosztálynak tartott előkészítőknek milyen eredményei vannak. A cél, hogy összegyűjtsük azokat a szakmai tanulmányokat, munkákat, amelyek ezzel a kutatással kapcsolatosak. 2015-ben szeretnénk megismételni ezt a felmérést, és megtisztelő, hogy ebbe a nemzetközi csapatba meghívták Magyarországot is.”
A kutatás felvetette a nagy kérdést: véget ér a hitoktatás, véget ér a konfirmáció, de mi jön utána? Hogyan integráljuk a fiatalokat a gyülekezetbe? Siba Balázs szerint az eredmények erre is adnak válaszokat: „Kimutatható, hogy ott maradnak meg leginkább a fiatalok, ahol van kínálat, vannak programok. Ha egy gyülekezetben nincsenek lehetőségek az ifjúság számára, akkor hogyan várjuk el azt, hogy maradjanak? A fiataloknak helyet és szerepet kell biztosítani az egyházban.” Az Ifjúsági Iroda vezetője szerint jó lenne, ha a konfirmáció nem a fiatalok kezének az elengedését jelentené, hanem egy belépő lehetne a gyülekezetbe. Nagyon sok helyen láthatjuk, hogy a gyülekezeteknek elképzeléseik sincsenek arról, mit kezdjenek a fiatalokkal, pedig például az önkéntes munkába szívesen bekapcsolódnak. 

Erre már történtek konkrét lépések is. A tavalyi év végén az ifjúsági szervezeteknek volt egy közös megbeszélésük, melyen szóba kerültek javaslatok is. A tanácskozáson létrejött egy szakmai műhely, aminek az egyik feladata az lesz, hogy Konfirmáció+ ultra – avagy élet a konfirmáció után címmel augusztus 22. és 25. között Berekfürdőn megszervezzen egy Kárpát-medencei szintű konferenciát. „A célunk az, hogy egy olyan 150 fős értekezlet jöjjön létre, ahol a résztvevők nem csak kapcsolatokra, hanem gyakorlati tudásra is szert tehetnek, olyanra, amit hazatérve rögtön alkalmazni is tudnak. Olyan szakembereket kérünk fel a műhelyek megtartására, a főelőadók szerepére, akik ezzel a korosztállyal hatékonyan foglalkoznak” – mondta Siba Balázs, majd hozzátette: „A tapasztalataink és a felmérés is azt mutatják, hogy a fiatalok gyülekezetekbe való beilleszkedésének az egyik legnagyobb akadálya a vasárnapi istentisztelet. Nem értik ezt a nyelvet, unalmasnak tartják a liturgiáinkat és nem találják a helyüket a gyülekezetekben.” És hogy mire vágynak? Siba Balázs szerint közösségre, megszólításra, feladatra és értelmes célokra. „Felvetődik a nagy kérdés: nem kell-e újra gondolni, hogy miként fog kinézni a jövő református egyháza? Meg lehet várni, amíg a mostani 13-14 évesek hozzászoknak ahhoz a liturgiához, amivel Istent szolgáljuk, vagy végiggondolhatjuk azt, hogy milyen lehetőségeink vannak. Azon a nyelven kell megszólítani egymást és Istent, amit ők is megértenek.”