Egy igaz asszonyra emlékezünk

Mindig fájó érzés, ha egy szerettünk, egy kedves barát, ismerős távozik az élők sorából. Ezúttal is egy ilyen kedves, szeretetreméltó emberre emlékezünk: Szabó Kálmánné Héder Jolán özvegy tiszteletesnére, aki Keresztúrban született, s nemrég halt meg Beregszászban.

79 évet élt. Szép életkor, mondják. Küzdelmekkel és örömökkel, fájdalommal és boldogsággal teli élet, mint sok keresztyéné. A régi rendszerben, amikor az ateizmus korszaka uralkodott, nem volt könnyű papnak, papnénak lenni. A fiatalokat, a fiatalokkal való foglalkozást – főleg vallási téren – mindig figyelték. Csak titokban lehetett úrvacsorázni, nem lehetett nyilvánosan hitvallást tenni.

Szabó Kálmán és felesége akkor is tették dolgukat… Három gyermeket neveltek föl: Pál mérnök lett, Attila az asztalosságot választotta, Béla fiúkat – aki lelkész lett – 43 éves korában veszítették el… Két unokájuk – Béla és Pál – szintén a lelkészi szolgálatot választották. Jolán asszony 14 éven át vezetgette közben megvakult férjét, aki négy gyülekezetben is szolgált. Szabó Kálmán (1984-ben halt meg) kívülről tudta a Bibliát, de felesége otthon mindig felolvasta a szent igét, melyből férje a vasárnapi istentiszteleten prédikált.

Szabó Kálmánné Héder Jolán temetésére Beregszászban – Taracközi Ferenc beregszászi lelkipásztor búcsúztatta, és a Dalárda szolgált – minden faluból összegyűltek a hívek, ahol egykoron férje hirdette Istennek igéjét. Eljöttek Gátról, Izsnyétéről, Dercenből, Fornosról a rokonok, barátok, ismerősök, hogy fejet hajtsanak egy nagyszerű asszony, egy hű lelki társ emléke előtt.

Nyugodjon békében!

Balogh Ilona Tiszakeresztúr