Pici Ház Marosvásárhelyen - oltalom a nehéz sorsú gyermekeknek

Romániában az 1989-es rendszerváltást követően jelentek meg a kéregető gyerekek. Az útkereszteződésekben álldogáló kiskorúak legtöbbjét a szüleik küldik az utcára, ezzel biztosítva a gyakran 8-10 gyermekes család megélhetését. Az így szerzett pénzből azonban csak ritkán jut kenyérre, általában szeszesitalt és cigarettát vásárolnak a szülők. A hatóságoknak nincsenek pontos adataik a kolduló gyerekekről, egyes felmérések szerint számuk ma is negyvenezerre tehető.

A nehéz anyagi körülmények között élő gyerekeket iskola után a marosvásárhelyi Pici Házba várja két tanító néni, akik délután 5-ig foglalkoznak velük. Szabolcs 3 éves korától minden nap itt van, ő a Pici Ház első vendégei közé tartozik, Renáta néhány évvel később érkezett. A 15 éves lány most már egyre ritkábban jön, mivel otthon segítenie kell a háztartásban, és hat testvére felügyelete is ráhárul. Kevéske szabadidejét viszont itt tölti.

Legtöbbjüknek otthon erre nincs lehetősége. Szüleik alkoholisták, írástudatlanok, többnyire alacsony iskolázottságúak, akik alkalmi munkából, vagy éppenséggel kukázásból tartják el a családot. Attól sem riadnak vissza, hogy koldulni küldjék gyerekeiket. A Pici Házban viszont biztosított a napi egy meleg étel, a tisztálkodási és tanulási lehetőség.

Papolczi Erzsébet, nyugdíjas tanítónő elmondta, hogy a gyerekeknek lassúbb a munkaritmusuk, hiszen kevés dolog segíti őket otthon. A Pici Házban mégiscsak vannak könyvek, és tudás is ahhoz, hogy egyénileg is foglalkozzanak a gyerekekkel.

Külön kis beszélgetésekre, egyéni foglalkozásokra is óriási szükségük van. Legtöbbjüket - fizikailag vagy verbálisan - bántalmazzák otthon, nevelésüket elhanyagolják, nem kapnak sem szeretet, sem kedvességet. Gyakran a szüleik nem engedik őket iskolába, mondván, hogy az a koldulás rovására megy. A Pici Házban folyó tevékenységüket pedig haszontalannak, fölöslegesnek vélik.

A lelki problémák tükröződnek a gyerekek személyiségén: csúnyán beszélnek, agresszívek, nem érdekli őket, nem köti le őket semmi, nagyon nehéz emiatt bármit is véghezvinni velük. - említette meg Gáll Éva Andrea, gyógypedagógus.

A Pici Házat 16 évvel ezelőtt hozta létre a marosvásárhelyi Vártemplomi református egyházkerület. Holland alapítványi támogatásból vásárolták meg ezt a magánlakást, felújították, és átalakították, hogy megfelelő legyen az utcán csellengő kiskorúak befogadására. Eleinte a városban kolduló gyerekeket hívták be, majd ők egymásnak adták tovább a Pici Ház hírét. Ma átlagban 20-30 gyerek tér be az otthonosan berendezett lakásba.

"Minden útkereszteződésnél, lámpánál, benzinkútnál ott álltak a gyerekek, kéregettek. Arra gondoltunk, hogy valahogy meg kellene oldani azt, hogy ezekből a gyerekekből ne kéregetésre, később rablásra szorult emberkéje legyen a társadalmunknak" - emlékezett Fülöp G. Dénesné Suba Ilona, a ház alapítója.

Az így megszerzett szellemi és erkölcsi útravaló azonban kevés. Az itt eltöltött pár óra után a gyerekek visszatérnek saját környezetükbe, ahonnan nagyon nehéz kiemelkedni. Társadalmi összefogásra, átgondolt és széleskörű szociális rendszerre, nagyobb állami segítségre lenne szükség ahhoz, hogy a nyomorúságos körülmények közé született gyerekek ne jussanak szüleik sorsára

(forrás: DunaTV/erdely.ma)