Sola Scriptura – Egyedül a Szentírás

2020. Oct 30., szerző: Adminisztrátor

Gulácsi Laura lelkész reformációs gondolatai

Az egyedül a Szentírás kifejezés – latinul Sola Scriptura – a reformáció egyik hittétele. A reformátorok ugyanis szerették volna azokat az alapvető tanításokat megfogalmazni és összefoglalni, amelyek a keresztyén élethez és hitünk gyakorlásához szükségesek. Így született, többek között, az egyedül a Szentírás kifejezés is. Jelentése, hogy a Biblia keresztyén tanításunk egyetlen forrása, ez az isteni ihletésű könyv pedig mindenki számára hozzáférhető és érthető.

Számunkra, ma élő hívő emberek számára kicsit furcsa, hogy miért is kellett abban a korban megfogalmazni, hogy egyedül a Biblia az, ami a keresztyén ember hitének és életének alapja kell legyen. Nem volt ez mindig magától értetődő? Ám, ha kicsit elidőzünk ennél a gondolatnál, rájövünk, hogy az emberek a reformáció kora előtt is és az után is hasonlóak maradtak valamiben. Abban, hogy szeretik ők maguk kiválasztani, mi az, ami tetszik nekik és mi az, ami nem. A számunkra fontos témákban szeretünk meghallgatni többféle véleményt, utánaolvasni több helyen. Így volt ez régen is, amikor talán elolvasták, mit mond a Szentírás, de ha nem annyira tetszett nekik, amit olvastak, akkor utánanéztek, hogy mit gondolnak egyes magyarázók, teológusok, filozófusok a témáról. Azután a többféle álláspont közül azt választották, amelyik nekik a legszimpatikusabb volt. Csakhogy Isten nem ezt várja el a hívő embertől, hogy „kapkodjon fűhöz, fához” és kiválassza, mit akar hinni vagy tenni. Nincs is azzal semmi gond, ha szeretünk a Biblia mellett más keresztyén irodalmat olvasni, esetleg nem keresztyén irodalmat. A baj akkor kezdődik, amikor a „más” jobban tetszik, ezért inkább arra figyelünk és azt építjük bele életünkbe. Ezért fontos meghatározni, hogy a hitünket, a tanításunkat, az életünket egyedül a Bibliára alapozzuk, azt kezeljük útmutatóként.

Az egyedül a Szentírás tétel azt foglalja magába, hogy Isten Igéje legyen számomra a mérvadó és a legfontosabb, akkor is, amikor nem annyira tetszik az, amit mond. Nem véletlenül mondja a Józsué könyve „tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt… Ne térj el attól se jobbra, se balra”(Józs 1,7). Mert az ember hajlamos csak egy kicsit változtatni, csak egy kicsit engedni, csak egy kicsit nem betartani, csak egy kicsit elhagyni. De vajon ugyanolyan finom lesz-e a sütemény, ha csak egy kicsi alapanyagot spórolunk ki belőle? Vajon fog-e működni az autó, ha egy kicsi alkatrészt máshová rakunk? Vajon elérünk-e a célba, ha csak egy kicsit másabb buszra szállunk fel, mint amin lennünk kellene? A nemleges választ talán újra és újra harsogja a szívünk. Mert nem! Bármely írás, amely csak egy kicsit mond mást, mint a Szentírás, nem lehet életünk alapja és tanácsolója, mert tévútra visz.

Olyan világban élünk ahol gyakran változnak a törvények, olyan emberek vesznek körül bennünket, akik egyik nap még igent mondanak a másik nap pedig néha már nemet. Isten Igéje azonban nem ilyen szélingatta nádszál. Nem változik meg és nem csap be, ezért helyezhetjük bátran arra életünket! A Szentírás olyan számunkra ebben a zűrzavaros világban, mint a világítótorony a hajók számára. Minden élethelyzetben tanácsol és utat mutat.

Hadd szemléltessem mindezt a következő történettel. A kapitány óvatosan kormányozza a sötét éjszakában a hajót, mert bármikor feltűnhet a szeme előtt egy nem várt akadály. Az akadály nemsokára meg is jelenik, amikor a ködben hirtelen egy erős fénnyel találja szemben magát. A kapitány azonnal el akarja kerülni az ütközést és rádióüzenetet küld a hajónak, hogy térjen ki előle déli irányba. Ám a fény nem mozdul és az üzenetre válasz érkezik, egy közlegény kéri, hogy a kapitány térjen ki az ő útjából északra. A kapitány azonnal felháborodik, majd erőszakosabban üzen a közlegénynek, megparancsolja, térjen ki azonnal a hajója útjából délre. A közlegény szelíden válaszol, minden tisztelete a kapitányé, de minél előbb irányt kell váltania északi irányba. A kapitány már nem bírja tovább, elmondja, hogy ezért a makacs tettéért hadbíróság elé állíttatja a közlegényt, ő a kapitány és egy hadihajóval van, ezért a közlegénynek kell irányt váltania. A közlegény erre csak annyit válaszol újra, hogy minden tisztelete a kapitányé, de kéri, hogy térjen el északra, mert ő a világítótorony.

Isten Igéje biztos pont az életünkben, mert világítótoronyként ott van akkor, amikor fényes nappal észrevesszük és hallgatunk rá. Azonban ott világít akkor is, amikor sötét éjszakákon kell keresztülmennünk. Amikor nehéz élethelyzetben, nyomorúságban, bajban, viharok közepette vagyunk. Szelíden és türelmesen kér, hogy válasszuk a helyes utat. A jó irányba akar irányítani bennünket, akkor is, ha elfogadjuk és akkor is, amikor nem akarjuk elfogadni, mert fáj megtennünk, amit kér tőlünk. Az Ige soha nem fog köntörfalazni, soha nem fog ködösíteni, világosan és egyértelműen mondja el, mi Isten üzenete és akarata. Ezért lehet rábízni az életünket, ezért a Biblia keresztyén életünk alapja.

Vegyük észre mi is ezt az erős és tiszta fényt, és csak azt kövessük egy életen át!

Megjelent a Küldetés 2020. októberi lapszámában

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.