Új közösségi tér Fornoson

A hitből építkezők hálaadása

Hogy egy közösség él és élni akar, azt jelzi, hogy építkezik. Olyan közösségi tereket hoz létre, ahol megtartó erővel bíró élményeket szerezhet kicsi és nagy, öreg és fiatal egyaránt. Fornos református népe nem csupán álmodott gyülekezeti házról, de imádkozott és dolgozott érte. Az eredmény: mára egy igazán impozáns épület áll a templom szomszédságában, készen arra, hogy tartalommal, élettel teljen meg. Június 30-án ezért adtak hálát.

Fornoson ma ünnep van, mert sokan összefogtak, hogy legyen a gyülekezetnek olyan közösségi tere, ahol megélhetik hitüket, gyakorolhatják anyanyelvüket, taníthatják a gyerekeket is az Isten tiszteletére – kezdte prédikációját Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke, aki a Bírák könyve 5. része alapján hirdette az igét. Ebben az ünneplésben elsősorban hálát adunk, összegzünk, s rácsodálkozunk, hogy lett a kevésből mind több. Debóra azért énekelt, azért adott hálát, mert győzött. Ez a közösség is nyert: egy szép épület áll a templom mellett. Lelkileg is győzni kell: ma a hitetlenség, az Istentől való eltávolodás a legnagyobb ellenség. Győztesként csak Jézussal ünnepelhetünk, hangsúlyozta a püspök. Debóra azt énekelte: „Feltámadt az életkedv…” Erre van szüksége a ma emberének is, hogy ne kesergés és panasz, hanem öröm legyen bennünk, s ez csak Istennel lehetséges, ha ő van a szívünkben. Zán Fábián Sándor az ige alapján a felelősségre, a vezetés fontosságára is felhívta a figyelmet, hogy ne haljanak ki az ösvények, s akik útra kelnek, ne rejtett ösvényeken járjanak, mint Jáél idejében. Merjünk Debórákká lenni, felkelni és vezetni! Jézus előttünk jár, mutatja az utat, csak követnünk kell és megtapasztaljuk az ő csodáit. Ez nem könnyű út – harc a közömbösséggel, a nemtörődömséggel szemben, de aki győz, annak koronát, mennyei hazát, örök dicsőséget ad az Úr.

Az igehirdetést, közös éneklést követően az ünneplő közösség a gyülekezeti ház elé vonult, ahol Barta Attila helyi lelkész üdvözölte a résztvevőket. Köszönetet mondott a támogatóknak, s kiemelte, hogy ez a közösség megtapasztalta: Isten megsegíti azokat, akik közösségben, összefogásban, imádságban végzik rábízott munkájukat, s abbéli reményének adott hangot, hogy ez erőt ad ahhoz is, hogy ez a közösség is segítő kezet nyújtson másoknak. Ennek az épületnek – mely hitből épült – a rendeltetése, hogy Isten népe rá figyeljen, kérje az Ő vezetését és köszönetet tudjon mondani.

Nagy Béla, a KRE főgondnoka Pál Timóteushoz írott levelével hálaadásra buzdította a gyülekezetet, s annak a meggyőződésének adott hangot, hogy csak összefogással, krisztusi szeretettel tudunk építkezni, Isten országát építeni.

Ez a csodálatos újonnan épült ház is emlékeztessen benneteket arra, hogy Fornos népét is szereti az Úr, még ha sokszor úgy is érzitek, hogy Isten háta mögött éltek, fogalmazott köszöntőjében Zsukovszky Miklós, a Beregi egyházmegye esperese. Aki arra is figyelmeztetett, hogy csak akkor lesz megmaradásunk, ha mi magunk is újjászületünk, ha Isten tanítására figyelünk.

Nagy segítséget nyújtott az építkezéshez az írországi templepatricki gyülekezet, melynek küldöttsége is eljött a hálaadó ünnepségre. Lelkészük, Richard Kerr ezúttal is megerősítette: bár határok választanak el bennünket, de Jézusban testvérek vagyunk, és a szeretet legyőzi az akadályokat.

Gergely Szabolcs lelkész – akinek itteni szolgálati idejében kezdődött el az építkezés – a 100. zsoltárral biztatta hálaadásra a gyülekezetet: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (4–5. vers)

És ezúttal is van miért hálát adni. A valóban szép épületben tágas gyülekezeti terem, tanterem, könyvtár, vendégszoba, konyha, vizesblokk kapott helyet. A fiatalok a szalagátvágást követően pedig azonnal birtokba is vették a pingpongasztalt és a csocsót.

A hálaadó alkalom szeretetvendégséggel ért véget.

Marton Erzsébet