A FELTÁMADOTT ÉLETJELE

Vagy a közöny vidravasa megfogta a lelkünket?

Olvasandó: János 21,9

Az igazi életjel kapcsolatot teremt, közösséget hoz létre – ahogyan a tanítványokkal is ez történt a parton izzó parázs, a hal és a kenyér, de legfőképpen a Feltámadott Úr Jézus jelenléte révén. Már a tengeren odavonzotta a halászok tekintetét, sőt őket magukat is. Az igazi életjelnek már a látása is vonzó. A part, a parázs, a hal és a kenyér mind-mind csak eszköz Feltámadott Urunk áldó-sebhelyes kezében. Milyen egyszerű, szinte meghökkentően egyszerű a legmagasabb rendű élet. Csak ennyi: Jézus+part+parázs+hal és kenyér. Azaz biztos pont az életem alatt, lábam alatt, Krisztus-szikla, meg fény és melegség, a lélek és a test mindennapi szükségletének kielégítésére. De mindez semmi vagy önveszejtő öncél a Feltámadott Jézus nélkül. Az Ő jelenléte emeli, szenteli meg ezeket – s egyben életünk anyagi vonatkozásait is - minőségi életté.

Hányszor halljuk, mondjuk szemrehányóan: miért nem adtál életjelet magadról? Miért nem mennek jobban, sikeresebben, eredményesebben dolgaink? Mennyi csalódás, kérdés, kétely, célba soha nem érő vágy rejlik e rövid kérdő mondat mögött. Tényleg: miért nem adunk életjeleket a krisztus-minőségű életről? És miért nem fogjuk fel mások jeladásait? Az öntudatlanul is Krisztus után, feltámadás, megújulás után kiáltó sorsok jeladásait? Valami elromlott bennünk? Talán az, hogy nem látjuk többé a parton a pislákoló fényű parazsat, rajta a hallal és a kenyérrel – nem látjuk a Feltámadott Urat? Csak a tolakodó-harsogó fényreklámokat, a múlandóság csalfa villanófényeit? Vagy mert Krisztus-vakságban élünk? Nem látjuk Jézust, csak a nekünk nem jutó parazsat, a másoknak viszont bővebben jutó halat és kenyeret, s ezért egyre elégedetlenebbé válunk? Fuldoklunk, sodródunk egyre messzebb a szilárd parttól, s már nem is a partot fürkésszük, hanem rémült tekintetünk belevész a növekvő távolságba, a környékező hullámokba? Már se kedvünk, se erőnk magasabbra emelni tekintetünket? A közöny vidravasa megfogta lelkünket?

Pedig az összefüggés ugyancsak meghökkentően egyszerű. Aki az élet jelei után nem a helyes irányba tekint, s nem lép partra időben a feltámadott Jézusnál, nem éri el a lelki partokat Annál, aki maga az ÉLET, a melegséget adó lelki parazsat, a tiszta, megszentelő élettartalmat, s nem veszi magához a mennyei kenyeret, ami igazán méltó eledel a belső embernek, annak elvész az érzékenysége, a látóképessége mások kereső vagy bíztató jeladására. Aki nem ér partot Őnála, az nem tud maga sem parttá, fénnyé, melegséggé, halat-kenyeret nyújtó másokért is létező emberré lenni. Az olyan marad, mint azok a tábornokok, akik nem hallották vagy nem akarták meghallani a tengeralattjáróról kopogtatással üzenő matrózok kétségbeesett életjel-adását. Így lesz hullámsírrá a mélység, de a felszínes élet is. S ami még drámaibb: maga az érzéketlen, az életjelet meghallani képtelen vagy nem akaró ember válik hullámsírrá, mert valami nagyon elromlott benne. Hány ilyen hullámsír-ember jár közöttünk, meg hányszor fenyeget a veszély, hogy mi is ilyenné válunk!

Itt is fontos az idő-tényező! Ha eljön a partra lépés ideje, ha meghallod Jézus hívó Igéjét, ne késlekedj! Ha eljön a jeladás ideje, ne tétovázz! Ha észre kell venni valaki S.O.S. jeladását családodban, környezetedben, vedd komolyan, s fordulj oda a sodródó élethez! Egy angol közmondás szerint: „A viharban nem lehet vitorlát foltozni!”. Amikor eljön a csendesség ideje, ahogyan némely országban „csendes hétnek” is nevezik a nagyhetet, meg a húsvéti ünnepek Krisztus-fényű két napját, akkor élj a partra lépés lehetőségével. Vedd el a lelki melegséget sugárzó jézusi Lélek-parazsat, élj az Ige mennyei ajándékával, töltekezz be jézusi üzenetekkel! Isten sokak számára életjellé tette 500 évvel ezelőtt reformátorunkat, Kálvin Jánost, meg a Kárpát-medencében reformáltan reformáló egyházunkat a századok alatt, irgalmas istápolása révén sok-sok hajótörött élet vetődött partra, talált maradandó értelmet, célt és fényt, melengető-védő közösséget, mert megtalálta egyházunkban Krisztusát. Tud-e gyülekezetünk, családunk, nemzetünk a te jelenléted által is fogékonyabbá válni a mai hajótöröttek jeladásaira? Tudsz-e jeladó húsvéti hírnökké válni az önmaga cselei által eltévedő mai világban?

Jó kétszáz éve írta Ábrahám Lincoln, az USA akkori elnöke ezt a húsvéti üzenetet: „Senki ellen gyűlölet – mindenki iránt irgalom, ezzel kezdődik a demokrácia!”. Ez is lelki-szellemi jeladás, és lehetőség, hogy közösségileg is vegyük át és adjuk tovább ezt a húsvéti ajándékot a Feltámadott Úrtól az Ő partjain vagy partjairól jövet. Kérjük el ezt együtt ma az élet Urától, aki biztos parttal, fénnyel és örök közösséggel vár és ajándékoz meg minket, és jeladásod révén másokat is.

Dr. Békefy Lajos