FÉNYLIK TITKA KERESZTFÁNAK

A kereszt a legrégibb keresztyén jelképek közül való. Egyetemes jelkép, mindenféle kultúrában megtalálható. Már ott látható a kőkorszak barlangábrázolásai között. Egy mexikói pogány templomban a spanyol gyarmatosítók legnagyobb meglepetésére ott volt a kereszt. De az ázsiai és afrikai ábrázolásokban is felfedezhető.

Amikor a katakombák keresztyénei felkarcolták a földalatti járatok sziklafalára a keresztet, az első renden nem Krisztus szenvedését, a golgotai keresztet jelentette számukra, hanem azt az Ember Fia jelének (Mt 24,30) tekintették. Őt várták vissza, hogy feltűnik majd keresztjele a horizonton, s akkor eljön majd ítélni élőket és holtakat. A kereszt jelezte számukra Isten jóvoltának szélességét és hosszúságát, mélységét és magasságát (Ef 3,18). Először a 4. században kezdenek feltűnni azok a keresztek, melyek arra a Keresztre utaltak, melyen a Keresztrefeszített Mester meghalt. Kezdetben a kereszt nem a halálra, hanem éppen a győzelemre, a világfelettiségre utalt. Ahogy egy 10. századból származó ír kereszt mutatja, a fent és a lent, a szélesség és a magasság összefogója maga Krisztus, aki soha le nem nyugvó napként áll mindenek középpontjában. Egy másik ír ábrázolás, a kerék-kereszt szerint a világ a maga függőleges és vízszintes kiterjedésével együtt bele van foglalva Isten szeretetébe, gondviselésébe.

A keresztyén Justin filozófus a 2. században ezt írta: „Figyelj meg mindent, ami a világban van, vajon a kereszt alakzata nem ott van mindenben? A tengert nem szelheted át, ha nem ez a győzelmi jeled a vitorla képében. A földet nem szánthatod fel az eke „keresztje” nélkül; a sírásó és a kézműves eszközei mind hordozzák ezt a jelet formájukban; az ember testi alkata abban különbözik minden más élőlény alkatától, hogy kezeit kitárhatja, ‘terpeszállásban’ tökéletesen emlékeztet a keresztre”.

Amikor a keresztyének ezt a jelet már magukénak tekintették, akkor ők is felismerték és elismerték benne a világ szélességét, amelybe Isten felülről alászállott, hogy ember lévén, a halál horizontját is megossza velünk. S felismerték a kereszt jelében azt az országot, amelyben végezetre Krisztus egyszer megítél majd minden hatalmat, erőt, élőlényt, és jelenséget, ami ehhez a világhoz tartozik. Ez lesz majd az az óra, amikor beteljesednek az angol Bowring János sorai: „Áll a Krisztus szent keresztje, Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve látom üdvösségemet” ( 230. Dics. 5.v. ).

Békefy Lajos