Ünnepi pillanatok rácsok mögött

Világimanap hazai börtönökben


Megszólalt a tengeri kagylókürt mély zengésű hangja CD-ről, úgy, ahogyan Pápua-Új-Guineában ez szokásos. A sok ezer szigetecskén átzengve, a 800 nyelv különbsége ellenére is egy hangon hívogat istentiszteletre a kagylókürt - harangszó vagy a börtönökben szokásos csengetés helyett ez a különös harang. És bizony megmozgatta a szíveket és a lábakat is, meg a fantáziát is a hazai börtönökben az idei világimanap, amit igen alaposan, jól, nem kis költséget vállalva készített elő a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Református Zsinati Hivatal Missziói Osztálya. Többezres nagyságrendben küldték szét fegyházakba, börtönökbe a szép kiállítású 20 oldalas liturgiás füzetet, a színes naptárt, a bilummal, háncsszatyorral illusztrált keresztjelölésű könyvjelzőt, a képeslapokat, pápua-új-guineai festőművésznő alkotását. Ez több ezerszeres megszólítást, ünnepre hívást jelentett. A szolgálattevő börtönlelkészeknek, missziósoknak vagy munkatársaknak pedig külön DVD és CD állt rendelkezésükre, hogy e távoli, roppant színes, mégis egyszerű világot közelebb hozza fogvatartottakhoz és érdeklődőkhöz egyaránt.

Ez esztendőben a Pálhalmai Országos BV Intézetben már harmadszor, Kalocsán második éve, s közel 10 másik intézetben első alkalommal került sor a világimanap megtartására. Hivatalosan március 6-án, a világ 170 országában, de voltak helyek, ahol szombaton, 7-én, s voltak olyanok is, ahol vasárnap, 8-án, a nőnappal együtt tartották meg ezt a szép, ünnepi pillanatokat, a bilincsektől szabadult lélek szárnyalásának örömét nyújtó imaalkalmat.

A messze zengő hatalmas tengeri kagyló hívogatására a csendes-óceáni szigetvilágban csónakkal, gyalogosan indulnak ünneplésre a pápuák leszármazottai. Egyszerű, bambusznád-, és pálmagaly fedeles, ritkábban faszerkezetű templomukban ritmikus énekeikkel dicsérik az Urat, valóságos népünnepély minden istentisztelet. Ők az „um-muk-muk”-ba, Isten házába mennek, mi pedig a kalocsai fegyház és börtön zsúfolásig megtelt, ékesen szép kápolnájában kezdhettük meg szolgálatunkat. Szántó Ambrus római katolikus börtönlelkész szavalókórusával és énekkarával készítette elő a délelőtti alkalmat, ahol a „Sokfélék vagyunk, de Krisztusban egyek” című liturgiás füzetet mindenki kézbe fogva, így kísérhette figyelemmel és aktív részvétellel a misét.

Dr. Békefy-Röhrig Klaudia református lelkész, a világimanap börtönökben történő megtartásának kezdeményezője bevezető köszöntését pidzsi nyelven kezdte: „Gutpela apinun tru!” - Jó napot kívánok! Röviden ismertette az 1887-ben az USA-ból indult világimanap történetét, nemzetközi, az összes kontinensre kiterjedő hatalmas útját. Nők indították el a világimanapot, főként nők készítik elő, s vesznek részt rajta, de nincs csak nőkhöz kötve ez a kezdeményezés. Minthogy férfi börtönökben is megtartották nálunk is az alkalmat, hiszen az imádság nem kötődik nemekhez, hanem lelkekhez és Istenhez. 1920 óta az imanapot mindig böjt első péntekjén tartják, ahol erre nincs mód, ott az ezt megelőző vagy követő napokon. A lelkésznő két pidzsi nyelvű mondatra is megtanította a hallgatóságot Kalocsán és Pálhalma-Mélykúton is. Az egyik: „Isas, i sori long jumi!” – Jézus, könyörülj rajtunk! – A másik mondat a Mi Atyánk megszólítása, amely így hangzik: „Papa bilong jumi!”.

A böjti vasárnaphoz igazodva, Dr. Békefy Lajos börtönlelkész igehirdetését Dániel 9,3-ra építette fel: „És arcomat az Úr Istenhez emelem, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban”. Szólt a böjt sajátos értelméről, ami más időszakokhoz képest is szorgalmasabb, elmélyültebb istenkeresést jelent. Arcunkat-szívünket a börtönkápolnában, a cellában is felemelhetjük Hozzá, s akkor biztosan gazdagító, áldott tapasztalatokkal teljesebben fog telni, s nem csak úgy múlni az idő a „mákos rabruhában”, a börtönben. A szavalókórus és az énekkar szolgálatában magyarul és cigányul is hangzott fel ének, a Szeretet áradjon köztünk – Kámimó tável amende… A misét követően tartott DVD-s pápua-új-guineai utazás sok színével magával ragadta a fogvatartott nők szívét.

A délután a pálhalma-mélykúti női alegységben megtartott istentiszteleten a 38 fős női kórus adta elő, vezette a liturgiát, aminek az elején hívő lovári nyelvű imádság csendült fel énekelt formában. Az énekkar szívből jövő éneklése itt is magával ragadta az ünnepi órán megjelent fogvatartott társaikat, akik szintén bekapcsolódtak a liturgiába. Itt még az is érdekessé tette a világimanapi műsort, hogy ki-ki saját kérését is belefogalmazta a liturgiába, s így azt valóban magáénak érezte. Öröm volt hallani a „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel…” kétszólamú előadását. A „dekorszakkör” Kalocsán a világimanap üdvözlőlapjának színes keresztjét festette meg nagyítva, Mélykúton a bilum-szatyorral „felékesített” keresztet nagyították ki plakátméretűre a fogvatartottak.

Az éneklés során minkét helyen felcsendültek a börtönvilágban jól ismert egyházi dallamok, evangéliumi énekek is. Ezek közül csak címszavakban lehet, de kell is említenem ilyeneket: „A börtönömnek zárát az Úr nyitotta ki…” – „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj…” – „Kumbayah my Lord, kumbayah…” – „Atyám, két kezdben, csak ott lakhatom…”.

Az énekeket hallgatva, az imák őszinte fogalmazásaira figyelve érezhettük: valóban ünnepeltek a rácsok mögött a fogvatartottak, szemükben ragyogás gyúlt, könnycseppek remegtek, s egy órára elfeledték elítélt sorsuk minden nehézségét, meg átlendültek egy olyan dimenzióba, ahonnan erőt, békességet, reményt gyűjtöttek magukba. Ha más nem történt volna ezen a világimanapi alkalmon, mint ennyi, akkor már ezért is nagyon megérte megtartani idén is. De jó lenne, ha jövőre ezt az ünnepi örömet, átlendülést, erőgyűjtést még több büntetés-végrehajtási intézetben megtapasztalhatnák a fogvatartottak!

Dr. Békefy-Röhrig Klaudia