A köz véleménye és a közvélemény-kutatás

2009. Apr 15., szerző: Adminisztrátor

Különös közvélemény-kutatásokra lettem figyelmes húsvét előtt, miközben református honlapunk Nagyvilág rovatához tallóztam az európai és a tengerentúli egyházi és nem egyházi hírforrások között. Valóságos felüdülés volt ez számomra, főként ha a hazai felmérések politikai, tematikai monotóniájával vetem össze a fellelt témákat. Úgy éreztem, mintha tikkasztó, fárasztó homoksivatagi kínlódás után zöldellő oázisba érkeznék. Nem pártok és politikusok zuhanó vagy emelkedő szimpátia-mutatóiról, nem a gazdasági és a pénzügyi válság gyomorszorító adatairól kaptam információt. honlapon)

Az osztrák, a svájci, a holland, a német és az amerikai közvélemény-kutató intézetek ugyanis – válság ide vagy oda - arra kérdeztek rá, s arról gyűjtöttek adatokat, ami ott és akkor valóban foglalkoztatta a köz véleményét, s ami akár az ünnepre történő ráhangolásnak is minősülhetne. Az volt a benyomásom, hogy alig pár száz kilométerre Nyugatabbra tőlünk mintha ismét másképpen járna az óra, más időszámítás lenne, másképpen görbülne a téridő, s valójában nem kilométerek és évek, hanem növekvő fényévek állanának közöttünk…Nézzünk egy-két konkrét példát!

Ausztriában Linzben nagypénteken hozta nyilvánosságra a Piaci-, és Szociális Elemzések Intézete (IMAS) annak a felmérésnek az eredményét, amit „Húsvét a szokások és a hit között” címen készítettek. Ebből kiderül, hogy az osztrákoknak közel 50 %-a hisz Istenben. „Egyházkritika és evolúcióelméleti viták ellenére az elmúlt években a keresztyén hit kijelentései érintetlenek maradtak” – olvasható a számok értelmezéséről írt kommentárban. Ugyanakkor az is látható, hogy mintegy 50 %-a az osztrákoknak a húsvétot szép szokások ünnepének tartja. A megkérdezetteknek 42 %-a viszont hisz a csodákban, 34 %-uk meggyőződése az, hogy van halál utáni élet. 28 % szerint Jézus Krisztus Isten Fia, aki feltámadott a halálból. Megint csak érdemes arra figyelni, hogy mi foglalkoztatta nem csak a köz véleményét, hanem a közvélemény-kutatókat. Nyilván azért ezek a válaszok, mert az ünnep volt a legfőbb aktualitás. Senki nem gondolja talán, hogy ezek a tartalmak attól igazak, mert ilyen felmérés született! De azért születhetett ilyen felmérés, mert a kutatók arra kérdeztek rá, ami már eleve – így vagy úgy – benne élt a közvéleményben, s tényleges köz(ös) vélemény.

Svájcban, a világ egyik legfejlettebb demokráciájában és jóléti államában még meglepőbb eredményt hozott egy új felmérés. A Bertellsmann Alapítvány által készített „Vallási monitor 2008” adatai ebben a sok tekintetben és méltán drága országban azt hozták ki, hogy a svájciaknak 80 %-a vallásos! A schweitzer-illustrierte.ch által húsvét előtt közzétett értékelő cikk címe ez: „Prominens személyek imádkoznak”. A cikk megfogalmazása szerint például politikusok és a világhírű szívsebész, a tizennégyszeres műugró bajnoknő, meg a tv-moderátor, és mások is követik a helvét nemzeti himnusz felszólítását 2008/2009-ben is: „Imádkozz, szabad svájci, imádkozz!”. S megtudhatjuk, hogy az alpesi demokrácia országában a lakosságnak 60 %-a tartja fontosnak és szükségesnek az imádkozást. A Szövetségi Parlamentben ugyanúgy, mint a lélek belső imakamrácskájában, a precíz és steril laboratóriumban, meg az alpesi legelők pásztorai között. És ezt is le kell írnom: a Parlamentben három (!) főállású imádkozó személy van! Lehet azon töprengeni, okoskodni, netán cinikus ürességnek és irigységnek hangot adni legújabb kori magyar szokás szerint, hogy mitől ez a kiugró adat!? Azért három, mert a hivatalos nyelveket, a németet, a franciát, és az olaszt képviselik-e ők vagy éppen a protestánsokat, a katolikusokat, s valami harmadik irányt? Netán a Szentháromságra utalna ez vagy más misztikus jelentést takar? Tény, ami tény: ez a közvélemény-kutatási adat az 500 éve született hitújító Kálvin országában alpesi sziklaszilárdsággal és kőkemény egyértelműséggel támasztja alá hit és politika, hitélet és közélet, ima és munka, profit és felelősség, gazdaság és igazságosság, jólét és szolidaritás, pénz és morál, keresztyénség és kultúra, magasrendű lelki élet és tudományos csúcskutatás nemzetmegtartó egységét és prosperáló összhatását. S ezen is érdemes lenne elgondolkodni!

Bár a holland NAW-Plus intézet által készített felmérés eredménye ennek ellentmondani látszik azzal, hogy a tulipánok országa egykori többségi református lakói leszármazottainak „alig 55 %-a tudta, miről szól húsvét”, de mit nem adnék azért, ha megtudhatnám végre, hogy ez az „alig” mit is takar honfitársaink, egyháztagjaink gondolkodásában, szívében itt a Kárpát-medencében! Mennyi is és mi is lenne nálunk ez az „alig”, ha születnének ilyen gyors és hiteles felmérések arról, mit hisz a magyar lakosság, milyen istenképe van, miért imádkozik, s egyáltalán milyen képzetei vannak egy-egy ünnep lényegéről. Obama hazájában, az USA-ban a megkérdezetteknek 78 %-a viszont jól és pontosan tudta, hogy húsvét a feltámadott Jézus Krisztus ünnepe, s nem tévesztette össze a keresztre feszítést a feltámadással.

Az, hogy az egyik amerikai közvélemény-kutató intézet szerint a lakosságnak 63 %-a tervezte, hogy a húsvéti ünnepkörben templomba megy, ami a katolikusoknál még magasabb volt, 73 % körül mozgott, olyan tudományos alapossággal elkészített húsvéti örömhír volt, amit az intézet igazgatója természetes egyszerűséggel így indokolt: „Az amerikaiakban kérem, protestánsokban és katolikusokban egyaránt mély gyökerei vannak ennek az ünnepkörnek is”. Lám, ez is Amerika!

Igazi húsvéti ajándék volt számomra az, amiről ezek a közvélemény-kutató intézetek Európában és az USA-ban hírt és számot adtak. Vajon mikor érkezünk el mi oda, s elérkezünk-e, hogy hazánkban legalább évente egy ünnep előtt hitelt érdemlő információt kaphassunk arról, mi él a hazai közvéleményben, közgondolkodásban mindarról, ami legalább annyira, vagy talán még fontosabb, mint egy-egy párt vagy politikus népszerűtlenségi vagy népszerűségi mutatója. Jó lenne egyszer már saját magunk és nemzetünk, egyházaink jól felfogott érdekében legalább ünnepeinkkor túllépni a távlattalanságon és csőlátáson. Ez is ünnep lenne, s nem is akármilyen, amire a számok, statisztikák, előrejelzések világában nagyon is rászorulunk…



Dr. Békefy Lajos

(Megjelent a www.reformatus.hu hivatalos

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.