2013-06-25 - 14:52

Beregszász búcsúi városrészében található a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) levéltára és múzeuma. Kész Géza igazgatót kértük meg, röviden mutassa be az intézményt.



- Mit tudhatunk az intézmény indulásáról?



- Az épület egykoron grófi kastély volt. A szovjet éra idején elmegyógyintézetként funkcionált, majd ennek megszűnte után, a 90-es években a református egyház tulajdonába került. A későbbiekben felmerült, hogy rendezzenek be itt egy, a KRE történetét bemutató levéltárat és múzeumot. Elsőként a levéltár nyílt meg 2004-ben, ez év áprilisában pedig a múzeum. A Miniszterelnöki Hivatal nemzeti jelentőségű programként támogatja működésünket.



- Hogyan kezdődött az anyaggyűjtés?



- Nagy segítségünkre volt a Debreceni Református Levéltár, ahonnan különböző dokumentumok másodpéldányait küldték el számunkra. Ezenkívül körlevelet küldtünk ki a KRE mind a 108 gyülekezetéhez, de személyesen is felkerestük a gyülekezetek vezetőit. Kb. 50 gyülekezettől kaptunk múzeumi tárgyakat, a levéltári részlegben pedig 60-70 gyülekezet anyagai várnak feldolgozásra.



- Garantálják az idekerülő anyag biztonságát?



- Az adományozó gyülekezetekkel szerződést kötünk: minden tárgy továbbra is az ő tulajdonuk marad, s ha igénylik, 30 napon belül visszaszállítjuk. A tárgyakra biztosítást kötünk, és hatékony védelmi rendszert működtetünk. A közben felmerülő költségek (restaurálás, karbantartás) is bennünket terhelnek.



- Milyen korú, tematikájú iratokból áll a levéltári anyag?



- A legrégebbi irataink a 18. század 60-as éveiből valók. Az iratok változóak: presbiteri jegyzőkönyvek, anyakönyvi kivonatok, a gyülekezeteknek küldött rendeletek, körlevelek stb., sok esetben világi iratok is.



- Kiderült-e az iratokból valamilyen különösen érdekes esemény?



- Nekem különösen megragadta a figyelmemet egy, az I. világháború vége felé kiadott püspöki körlevél, melyben arra szólítják fel a gyülekezeteket, hogy a román megszállás veszélyére való tekintettel rejtsék el kincseiket, kegytárgyaikat, ezekről készítsenek jegyzőkönyvet, melyből egy példányt küldjenek el a püspöki hivatalba is.



- Néhány szót az itt folyó munkáról...



- A beérkező iratokat és tárgyakat kategorizáljuk, s lehetőség szerint restauráljuk. Fontos célkitűzés az iratok digitalizálása, majd a későbbiekben az Internetre való feltelepítése.



Intézményünknek szerződése van a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával, melynek keretében a nyár folyamán főiskolás csoportok dolgoznak nálunk. Igyekszünk egy folyamatosan bővülő szakirodalom-bázist is létrehozni. Részt vettek már munkánkban az egyháztörténeti kutatásban jeleskedő kárpátaljai szakemberek is.



Az igazgató ezután megmutatta nekünk a múzeumi tárlatot, mely pillanatnyilag egyetlen helyiségre korlátozódik, de az ide belépőt kárpótolják a kiállításra került gyönyörű tárgyak: a művészien kidolgozott fotók kárpátaljai református templomokról, úrasztali terítők, pecsétnyomók, úrvacsorai kellékek, a néhai Lajos Mihály salánki esperes palástja stb. Némelyik tárgynak érdekes története van. Így pl. egy Feketeardóból idekerült, a 19-20. század fordulóján készült zászlót - melyen a magyar Szent Korona képe és a nemzeti címer is látható - az 1944-es szovjet bevonulástól egészen ez év januárjáig a település templomtornyában rejtegettek gondos kezek. De van itt 17. századi kehely Técsőről, mely túlélte az egyik utolsó tatárjárást.



A múzeum megtekintése után a jövőbeli tervekről érdeklődtünk.



- Szeretnénk befejezni a belső felújítást és a tereprendezést. Az épület rendelkezik egy hatalmas pincével is. Itt terveznénk egy, az ókeresztények életét bemutató, ún. katakomba-imahelyet. Távlati célkitűzés, hogy a feldolgozott adatok alapján megírjuk a kárpátaljai református egyház történetét. Természetesen várjuk az érdeklődők látogatását. Remélhetőleg sikerül intézményünkben egy pezsgő tudományos-ismeretterjesztő központot létrehozni.



(Kárpátalja hetilap - Fischer Zsolt)