Menyhárt Istvánt iktatták be Dercen lelkipásztorává

2026. Mar 16., szerző: Adminisztrátor

Pásztor és nyáj egymásra talált

Egy gyülekezet életében megrázó időszak, amikor pásztor nélkül marad, s még fájdalmasabb, ha szeretett lelkipásztorától végső búcsút kell vennie. Nem könnyű annak sem, aki a helyébe lép: elhagyni egy olyan szolgálati helyet, ahol szerették, tisztelték és becsülték, majd egy új közösségben, családjával együtt otthonra találni. Ám a nehézségek fölött mindig ott ragyog Isten gondviselése, amely szeretetben és hitben képes egymásra találó közösségeket formálni. Ennek az örömteli megtapasztalásának lehettek tanúi mindazok, akik vasárnap a derceni református templomban részt vettek a lelkészbeiktató istentiszteleten.

A tavaly elhunyt Zsukovszky Miklós helyére a presbitérium meghívására és a gyülekezet törvényes választása nyomán Menyhárt Istvánt iktatták be lelkipásztorrá, aki eddig Mezőváriban szolgált.

Az ünnepi alkalmon Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke hirdette Isten igéjét a Jelenések könyve (4,1–11) alapján. A püspök – aki az elmúlt tizennégy évben együtt szolgált Menyhárt Istvánnal Mezőváriban – arra hívta fel a figyelmet, hogy a lelkipásztor szolgálatának egyik legfontosabb feladata: a földi nehézségek és zűrzavar közepette is meglátni és felmutatni a mennyei rendet. A lelkésznek a Szentíráson keresztül egyszerre kell látnia a mennyei világ dicsőségét és az emberi élet valóságát. Az emberek a lelkipásztortól várnak vigaszt, bátorítást, útmutatást – mondta az igehirdető –, de csak az tud valódi segítséget nyújtani, aki maga is látja a mennyei istentiszteletet, és abból merít erőt. A püspök hangsúlyozta: a lelkipásztor szolgálatát a szeretet kell vezérelje. Aki szereti az Úr Jézus Krisztust, arra nyájat bíz az Úr, hogy őrizze, védje és gondozza.

Áldásként azt kívánta Menyhárt Istvánnak, hogy mindig lássa a mennyei istentiszteletet és a földi gyülekezetet egyaránt. A közösséget pedig arra kérte, hogy ismerjék fel lelkipásztorukban a viszontszeretni tudó embert, a vigasztalót és gondoskodót, s ha feddést kapnak tőle, fogadják azt Isten üzeneteként.

Az igehirdetést és a közös imádságot követően Menyhárt István köszöntötte az ünnepi alkalom vendégeit és a gyülekezet tagjait. 
A beiktatás szolgálatát Tóth László, a Beregi Református Egyházmegye esperese végezte. Igei köszöntőjének alapjául a János evangéliuma 12, 42–43 verseit választotta: „Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt… mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét”. Az esperes rámutatott: református hitünk egyik alapigazsága, hogy egyedül Istené a dicsőség. A lelkipásztor feladata, hogy Jézus Krisztus dicsőségét hirdesse. „Áldott szolgatársak példája vesz körül, mégis Jézus példája legyen számodra a legfontosabb” – fordult a lelkészhez, majd a gyülekezetet arra kérte, tiszteljék, becsüljék és szeressék lelkipásztorukat – de mindenekelőtt Krisztust szeressék –, s együtt szolgáljanak Isten dicsőségére.

A beiktatást követően számos szolgatárs és vendég köszöntötte a lelkipásztort és a gyülekezetet egy-egy bátorító igével. Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője, valamint Hadnagy István, a Beregi Egyházmegye főgondnoka a lelkipásztor és a presbitérium szeretetközösségben végzett szolgálatának fontosságát hangsúlyozták.

Az ünneplő gyülekezetet hitben és nemzetben testvérként köszöntötte Dercen testvértelepülése, Fényeslitke polgármestere is. Mártha Tibor azt kívánta, hogy a lelkipásztor és a presbitérium biztos kézzel vezesse a közösség hajóját a háborgó tengeren, és emeljék be azokat is, akik eddig valamilyen okból kívül maradtak, hogy a település továbbra is a béke szigete maradhasson. Biró Lajos elöljáró együttműködéséről és támogatásáról biztosította a lelkipásztort.

Köszöntötte a gyülekezetet Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja is, aki március 15-e alkalmából felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett ünnepi levelét.

Megható pillanatok következtek, amikor a mezővári gyülekezet képviseletében Kovács Sándor és felesége, Erika, valamint lányuk, Abigél énekszóval búcsúzott szeretett lelkipásztoruktól. Szívhez szóló szolgálatukban azt kívánták, hogy Menyhárt István és családja találjon valódi otthonra új közösségében.

„Szerető családból szerető családba jöttünk, s az ismerkedés időszaka után már kezdjük érezni, hogy otthon vagyunk” – vallotta a lelkipásztor.

A továbbiakban Iván Sándor gondnok emlékezett meg a néhai Zsukovszky Miklósról, és köszönetet mondott feleségének, Andreának a közel három évtizedes hűséges szolgálatért. Köszönetét fejezte ki Máté Richárd izsnyétei lelkipásztornak, a település szülöttének is, aki 2013 és 2025 között segéd-, beosztott-, majd helyettes lelkészként szolgálta a gyülekezetet. Végül nagy szeretettel köszöntötte Menyhárt Istvánt, méltatva lendületes munkabírását, vezetői rátermettségét és szerénységét. Meggyőződésének adott hangot, hogy Isten különös szeretete mutatkozik meg abban, hogy ismét ilyen vezetőt adott a gyülekezetnek.

Bizonyságtételében a beiktatott lelkipásztor élete legnagyobb kiváltságának nevezte, amikor az „elveszett megtaláltatott”, és az Atya gyermekének nevezte őt. Hálát adott azért, hogy földi atyát adott mellé, aki felnevelte, lelki atyákat és vezetőket, akikre mindig számíthatott.

„Ő segített otthagyni a biztost, és elfogadni a bizonytalant. Ő mindig velem van. Új otthont adott, új közösséget, és arra biztat: szeresd ezt a hajlékot, szeresd ezt a közösséget – és ez látszani fog rajta” – fogalmazott. Küldetésének nevezte, hogy azt a szeretetet, amelyet az Úrtól kapott, továbbadja a gyülekezetnek, hogy az jó gyümölcsöt teremjen. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” – idézte Jézus szavait, majd így zárta gondolatait: tudja, hogy segítsége felülről jön, és aki idehelyezte, az meg is tartja őt szolgálatában.

Az ünnepi alkalom – melyet a helyi énekkar szolgálata tett még emelkedettebbé – nemzeti imánk eléneklésével zárult. A derceniek pedig gazdag szeretetvendégséggel fejezték ki hálájukat azért, hogy az Úr ismét rátermett lelki vezetőt adott közösségüknek, s hogy pásztor és nyáj egymásra találva, szeretetben folytathatja tovább közös útját.

karpatinfo.net

 

Megosztom: facebook iwiw twitter	A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.