Ülésezik a KRE zsinata

2025. március 20-21.-én ülésezik a KRE zsinata. A napirendi pontok között a bizottságok beszámolói és munkatervei, püspöki jelentés, intézményi vezetői kinevezések vannak.

A zsinati tagok kezdőáhitattal kérték Isten vezetését az elkövetkező két napra, melyet Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke tartott a mai napi újszövetségi igerész alapján. A következőkben ezt olvashatják:

Imádság:

Megtartottál bennünket, felséges Istenünk. Hála, dicséret és dicsőség illet téged kegyelmedért, szeretetedért, türelmedért. Köszönjük, hogy irgalmas vagy ehhez a világhoz. Köszönjük, hogy minden lázadása, gonoszsága ellenére az emberhez türelmes vagy. Köszönjük, hogy hozzánk is türelmes vagy. Köszönjük, hogy megőriztél bennünket. Köszönjük, hogy megőrizted közösségeinket. Köszönjük, hogy ezen a mai napon az anyaszentegyház dolgaival foglalkozhatunk.

Kérünk téged, készíts bennünket rád figyelni, a te Igédet meghallani, a nekünk készített üzenetet befogadni és aszerint élni. Jézus Krisztusért kérünk, hallgasd meg könyörgésünket, áraszd ki ránk a Szentlelkedet. Ámen.

Textus: Lukács 18, 9-14.

,,Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Az első üzenet, amit ebből a bibliai szakaszból megértettem, hogy Istennek gondja van minden emberre. Ott van egy közösség, egy csapat Jézus előtt, akik beképzeltek. Azt mondja az Ige róluk, hogy elbizakodott emberek, akik tartozhatnak abba a kategóriába, akiknek úgymond a szükség orvosa; akik mindig ott vannak, mindig jó helyen vannak. Mindig abban a pozícióban, abban a helyzetben vannak a társadalmban, amelyből ők egy kicsit kiemelkednek. Ezek az emberek gondolhatják azt, hogy náluk minden rendben van, és Jézus nem hagyja ezt a közösséget sem, az elbizakodottakat sem egy olyan helyzetben, amiben ők maradhatnak a veszedelem útján, hanem a veszedelem útján lévő elbizakodott emberhez is szól az Isten. Istennek gondja van minden emberre, az elbizakodottakra is.

Kegyelemből élünk. Számomra ez a második üzenet, hogy nem az az életünk alapja és nem azért élünk, mert valakihez mérten, valakihez hasonlítva mi – mondjuk így – jobbak vagyunk, vagy többek vagyunk, hanem azt mondja az Ige, hogy kegyelemből élünk. Az egyik kegyelmet kért és kegyelemből igazult meg. Megigazultan mehetett haza, megigazultan mehetett az élet útján tovább, a másik pedig hasonlította magát.

A mi életünk is kegyelemből tartatott meg a mai napra. Azok a közösségek, ahol élünk, elsősorban családunk, az a gyülekezet, amelyhez tartozunk, az a nép, amelynek részei vagyunk, ott, ahol most élünk, ebben a zűrzavaros és sokszor őrültnek tűnő világban.

Kegyelemből élünk. Ha valaki gyengének, elesettnek érzi magát, az is tudja és az, aki úgy érzi, hogy most erejében van, megvan minden, amire a hétköznapjaiban szüksége van, és sikeres előmenetele van, mindenki tudja: kegyelemből élünk. Van, aki ezt nem így gondolja, de Isten mindenkit ismer. Mindenkit ismer.

Jézus környezetében ott vannak, az elbizakodottak. Azok az emberek, akik másokhoz képest valamivel kitűnnek. Az elbizakodott embert is szereti, figyelmezteti az Isten. Az életben lehet több olyan figyelmeztetés, amely elgondolkodtat, megálljt parancsol, újratervezést. Vajon készek vagyunk-e mi is arra, hogy megálljunk, elgondolkodjunk, újratervezzünk abban az esetben, amikor Isten bennünket állít meg?

Az elbizakodottakat is szereti az Isten.

A hit nem sport, hogy én előrébb vagyok, jobb vagyok, többet tudok, többet tanultam, régebben van diplomám, vagy akár több is. Nem sport a hit.

Ebben, a két imádkozó ember a történetében, az egyik kegyelmet kér, a másik meg az ő pozícióját köszöni meg. Azt mondja az Ige: ,,…hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember…” (Lk 18,11) Megköszönhette, volt bizonyos látása ennek az embernek. Láthatta azt, hogy ő más és nem is lenne ezzel gond, hogyha mi megköszönjük azt, hogy nekünk több adatik. A probléma az, hogy elmaradt a kegyelem kérése. Nem az a gond, hogyha az ember hálás azért, amit elért bármiben. De nem a másik ember lenézése kell, hogy jelen legyen és motiválja az ő megnyilvánulását. A hálaadás Isten iránt lehet más indíttatásból is, és mindenképpen kell, hogy ez a hálaadás párosuljon a kegyelemmel, mert semmink sincs, amit ne kaptunk volna (1Kor 4,7). ,,Semmit sem tehettek nélkülem…” – mondja az Ige (Jn 15,5). Ezért a hálaadás után a kegyelemkérés az, ami hiányzik az egyik ember életéből, a másik pedig kegyelmet kér és kap.

Aki kegyelmet kér, aki hozzám jön, azt én ki nem vetem (Jn 6,37). Aki keres, az megtalál, aki zörget, annak megnyittatik, aki kér, az kap. (Máté 7,7)

Soha ne felejtsük el a kegyelmet kérni.

Az utolsó gondolat, amit szeretnék elmondani, hogy Isten előtt minden ember és minden időben csak alázattal állhat meg, és ha alázattal áll meg, akkor áldást nyer. Ha hiányzik ez, mehet haza önigazultan, de nem megigazultan. Mehet tovább az életútján úgy, hogy ő látja azt, hogy vannak tőle butábbak, gyengébben tejesítők, vagy cégéres bűnösök. Nem is ez a fontos, hanem az a fontos, hogy Isten előtt minden esetben, nekünk is, alázattal kell megállni, és ha alázattal állunk meg, akkor nyerünk áldást.

Azt mondja Jézus: ,,Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lk 18,14). Isten előtt való megaláztatásról és megalázkodásról van elsősorban szó és az embertárs fölé helyezkedés, leuralás ebben a történetben Jézus által el van ítélve. El van ítélve a leuralás, a birtoklás, az, hogy én nem vagyok olyan, én más vagyok és ez engem valamire feljogosít. Isten előtt minden időben csak alázattal állhatunk meg!

Adja meg a mi mindenható Urunk, hogy a mi templomi megjelenéseink, a mi csendes perceinkben való könyörgéseink, amit otthon, a mi belső szobánkban tartunk, vagy bármikor, amikor Istenhez fordulunk, amikor van mit megköszönni, akkor is mi az Úrral dicsekedjünk és nem a saját teljesítményünkkel, mert mindent tőle kaptunk. Ámen.

Imádkozzunk

Énnékem kegyelmezz meg, Uram a te szent nevedért! Mi is ezt kérjük közösségként, testületként. Légy irgalmas, légy kegyelmes hozzánk, bűnösökhöz. Könyörgünk azért, hogy bánj velünk kegyelmességed szerint. Szeretetedért kérünk, adj nekünk helyes látást, bölcsességet, türelmet, alázatot, egyetértést. Könyörgünk azért, Felséges Istenünk, hogy segíts nekünk azt tenni, ami a te országod javát szolgálja; az evangélium hirdetésének tisztaságát és megmaradását. Könyörgünk azért, felséges Istenünk, hogy a te kárpátaljai népedre tekints le kegyelmesen. Könyörgünk, bocsásd meg bűneinket. Könyörgünk azért, hogy áldd meg a te itt élő népedet. Könyörgünk azért, hogyha kedves számodra ez a nép, szánd meg Urunk, és teremts békét. Adj olyan életteret ennek a közösségnek, amelyben meg tudja élni benned vetett hitét, tudja magasztalni szent nevedet és meg tudja tapasztalni a te gondviselő szeretetedet. Azt az áldást, amit csak a te néped hordozhat magán.

Kérünk Téged, a legkisebbekért. Könyörgünk, te áldd meg a gyerekeket, akik megszületnek itt Kárpátalján. Könyörgünk, te áldd meg a szülőket, akik ebben az időkben is a benned vetett hit és bizalom jeleként kérik, várják, fogadják a gyermekáldást. Könyörgünk, felséges Istenünk a családokért: az egészekért és a sérültekért. A távolságban egymást szeretőkért és könyörgünk különlegesen azokért, akik elhidegültek már egymástól az elmúlt évek alatt.

Könyörgünk, Felséges Istenünk, a nagycsaládokért, a gyülekezetekért. Könyörgünk azért, hogy te tedd életképessé a kis szórványgyülekezeteket és Kárpátalját. Könyörgünk azért is, hogy te tedd alázatossá és szolgálatkésszé a nagyobb közösségeket a gyengébbekért, a kicsikért. Kérünk téged, add, hogy megtapasztalja a te néped a te hatalmadat, megérezze szeretetedet. Magán hordozza a te áldásodat, hogy a szolgálat évében nagy neved dicsőségére és a felebarátok lelki javára tudjon szolgálni, tudjon segíteni, élni.

Így kérünk téged, bár te tudod, hogy mire van a legnagyobb szükségünk, mi is rád bízzuk magunkat és kérünk, hogy azt add számunkra, amit elkészített a te gondviselő szereteted, mert te tudod a legjobban, mire van szükségünk. Ámen.