Elbúcsozott gyülekezetétől Pocsai Vince

„Ama nemes harcot megharcoltam…”

Pocsai Vince 27 évet szolgált a beregardai gyülekezetben. Anno együtt dicsőíthette Istent a település népével azért a nagy kegyelemért, hogy a szovjet érában bezárt templomot – melyet ateista múzeumként használtak – visszakapta a gyülekezet, s ahol azóta ő hirdette az igét.  Vasárnap pedig nyugdíjba vonulása alkalmából tartottak itt hálaadó istentiszteletet.

Igehirdetésében Pocsai Vince Pál apostol példáját hozta a gyülekezet elé, aki örömmel szolgált abban a gyülekezetben, ahová helyezte az Úr, ahol látta Isten áldásait, hogy minden nappal szaporodik a megtért hívek száma. Valahol Pál apostol szolgálatához hasonlította az eltelt 27 évet a lelkész, aki hálát adott az áldásokért és a próbákért. Mint ahogy Pál is szomorú volt, amikor el kellett hagynia az efézusi gyülekezetet, úgy ő is szomorú most, de Jézusra emeli tekintetét, és hálaadással telik meg a szíve, mondta. Futásomat elvégeztem, „és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” – idézett az apostolok cselekedeteiből Pocsai Vince. Aki azt is kérte, hogy „viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett”, mert egyszer számon kér az Úr, s akkor tudjuk majd hittel elmondani: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája…” (2Tim 4, 7).

Nagy Béla főgondnok emlékezett azokra az évekre, amikor Ardó mellett Búcsú is visszakapta bezárt templomát, s ott is Pocsai Vince kezdte hirdetni az igét, s tette azt huszonöt éven keresztül. „Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd ő teljesíti” – adta át a 37. zsoltár 5. versében megfogalmazott tanácsot.

Az Úrnak gondja van a gyülekezetre, a leköszönő és a szolgálatot átvevő lelkészre is, fogalmazott dr. Huszár Pál, a Magyar Református Egyház Zsinatának világi elnöke. Kárpátalja népe sokszor megtapasztalta az Úr kegyelmét, de fontos, hogy tudjuk a szemeinket mindig a hegyekre emelni, mert onnan jön a mi segítségünk. Naponta kell elkérnünk Isten áldó szeretetét és megtartó kegyelmét, figyelmeztetett Huszár Pál, aki a leköszönő lelkészhez fordulva felhívta a figyelmet, hogy a lelkipásztori hivatás egy életre szól. Azt kérte Pocsai Vincétől is, hogy amikor alkalom van, „aktivizálja magát”, szolgáljon ott, ahol szükség van rá. Jó visszatekinteni a megtett útra, és látni, hogy Isten mindig ott volt velünk, nemcsak vezetett, de hordozott is az úton, fogalmazott ifj. Halász Dezső lelkész, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a hívő ember számára nincs szabadság, ott, ahol éppen vagyunk, mindig hirdetnünk kell az evangéliumot.

Köszöntötte a leköszönő lelkipásztort a testvérgyülekezet, Dombrád küldöttsége, az ardai gyülekezet nőszövetségének énekkara, illetve Máté János gondnok, aki egy, a templomról készített festménnyel köszönte meg Pocsai Vincének a közel három évtizedes szolgálatát. A lelkész azzal búcsúzott, hogy szeretne az a pótkerék lenni, amely nem kéri, hogy alkalmazzák, de ha szükség van rá, akkor mindig kéznél van.

m.e.