Dávid Árpád

2011-02-26 - 19:53

A bárány



A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.

Elmesélte bánatát a Teremtőnek.

Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.

- Igen, jó lenne - volt a válasz.

- Megfelelne egy pár erős agyar?

- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.

- Akkor két hegyes szarv, talán?

- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.

- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?

- Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.

- Talán akkor két erős pata?

- Az sem kell, mert lónak néznének.

- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?

- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.

Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.

Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.

Fornosi Református Egyházközség

2010-02-27 - 22:29

Apa és kisfia esete a szeretettel



Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt.

Amikor a gyermek meglátta a kórházba hozzá érkező apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte, majd megfejtette az írást:

A gyermek ezt karcolta az autó oldalára:

„SZERETLEK APA!”

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! Ma fordított világban élünk: az emberek vannak használva és a tárgyak vannak szeretve…

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: a tárgyak azért vannak, hogy használjuk őket! Az emberek azért vannak, hogy szeressük őket!

Próbálj meg mindig uralkodni az érzelmeiden!

Vigyázz a gondolataidra, mert szavak lesznek belőlük!

Vigyázz a szavaidra, mert cselekedetek lesznek belőlük!

Vigyázz a cselekedeteidre, mert megszokások lesznek belőlük!

Vigyázz a megszokásaidra, mert szenvedély lesz belőlük!

Vigyázz a szenvedélyedre, mert rabsággá és végzeteddé válhat!

A harag és a szeretet nem ismernek határt!

Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!!

Dancs Róbert

2010-02-01 - 14:13

Mi az oka annak, hogy nem jársz gyülekezetbe?



Mielőtt válaszolnál, olvasd el a következőt: Tíz ok, ami miatt soha nem mosakszom!



1) Gyerekkoromban kényszerítettek, hogy mosakodjam.

2) Azok az emberek, akik mosakodnak, mind képmutatók: azt hiszik, hogy tisztábbak, mint bárki más.

3) Olyan sok különféle szappan van – egyszerűen nem tudom eldönteni, melyik lenne a legjobb számomra.

4) Régebben mosakodtam, de ráuntam, és felhagytam vele.

5) Csak különleges alkalmakkor mosakszom, például karácsonykor és húsvétkor.

6) Egyetlen barátom sem mosakszik.

7) Majd elkezdek mosakodni, ha idősebb és piszkosabb leszek.

8) Nincs időm a mosakodásra.

9) A fürdőszoba sohasem elég meleg télen, és sohasem elég hűvös nyáron.

10) A szappangyárosok csak a pénzedre hajtanak!



Ismerősen hangzik?



(Forrás: Mai ige)

anonimus xy

2009-08-26 - 16:54

Volt egyszer 4 ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, h akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, h Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, h Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, h Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

Dancs Róbert

2009-08-20 - 18:14

Három ember meghal, és felmennek a Mennyországba.

Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.



"-Ki vagy te?" kérdezi a kapuban álló az első embert.



"-Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós

szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.



"-Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?"



"-Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam,

én egy híres evangélista vagyok!"



"-Na és te kivagy?" Kérdezte a második embertől.



"-Én híres pásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam

a Földön, az Istentiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle

televíziós csatornákon."



"-Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?"



"-Persze hogy ismerem, hiszen én híres pásztor vagyok!"



"-Na és te ki vagy?" Kérdezte a harmadik embert.



"-Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok.

Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi

maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag,

hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át.

Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges

maradhassak az én Istenemhez."



"-Na és ismered az Úr Jézust?"



"-Igen Uram, ismerlek Téged."

Pataki Gabor

2009-03-05 - 23:16

Azok számára akik további, ezekhez hasonló, építő történeteket szeretnének olvasni ajánlom a honlapunkat (www.kaszonyirefegyhaz.try.hu). A PihenTETŐ menüponton belül a Tanulságos történetek alpont alatt olvashatnak több érdekes és építő történeteket!

Áldott böngészést!

Dávid Árpád

2008-08-19 - 11:47

A siker ára



A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.

- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.

A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:

- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal meg több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.

- És azután? - kérdezi a halász.

- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Meg azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.

- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.

- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.

- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.

- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...

Pataki Gabor

2008-08-17 - 13:55

Egy újabb tanulságos fiktív történet... fogyasszuk egészséggel! :)



A szikla



Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt. Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállaival a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt. Ahogy az ember elbizonytalanodott, az Ellenség (Sátán) elhatározta, hogy színre lép és a következő gondolatokat ülteti el az ember agyában. "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg. " Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ezek a gondolatok teljesen elbizonytalanították és elcsüggesztették őt. "Miért töröd magad ezért?" - kérdezte a Sátán. Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz." Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat. "Uram -mondta- hosszú ideje fáradozom és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot? Az Úr könyörületesen válaszolt: "Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karjaid erősek és izmosak, a hátad kigyúrt és barna, a kezeiden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábaid masszívak és kemények lettek. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor barátom, elmozdítom a követ."



Adja az Úr, hogy olyan hitünk legyen, hogy akár hegyeket mozdíthassunk meg... de mégis Isten az aki elmozdítja a hegyet.

Dancs Róbert

2008-04-11 - 18:19

Kedves Árpád!

Az elmúlt években megjelent az Új Remény Alapítvány kiadásában két könyv: Fején a szöget és Fején a szöget 2 címmel. Azokban olvashatóak hasonló történetek. Én nagyon jól hasznát tudom venni, javaslom minden szolgáló testvéremnek!

Mellesleg nagyon tetszik ez a topic. Remélem, sok "ablakot" küldenek ide.

Dávid Árpád

2008-04-11 - 09:57

+1

A kunyhod eg!







Az egyetlen tulelojet a hajotoresnek, kimosta a viz egy lakatlan szigetre.



Lazasan imadkozott Istenhez, hogy szabaditsa meg ot, es minden nap nezte a horizontot, varva a segitseget, de semmi nem tunt kozeledni.



Kimerulve, vegul legjobb megoldaskent azt latta, ha epit egy kicsi kunyhot, ami vedi valamennyire az idojarastol es meg a dolgait is raktarozhatja benne.



De egy napon, miutan visszatert az elelem utanni kutatasbol, latta, hogy a kis kunyhoja kigyulladt es igy mindene odalett, csak a fust maradt ami szallt fel az egre!



Teljesen kabult lett a szomorusagtol es a haragtol ami benne tombolt!



" Istenem hogy tehetted ezt velem???" - es csak sirt!!



A kovetkezo nap, koran reggel egy hajo hangjara ebredt amely a sziget fele kozeledett! A hajo megmenteni jott ezt az embert!



" Honnan tudtak, hogy itt vagyok?" Kerdezte a kimerult ember a megmentoitol.



" Mi csak lattuk a fustjeleket" feleltek.







Konnyu elkedvtelenedni, amikor a dolgok rosszul mennek. De nem kellene elvesziteni a szivunket, mert Isten vegzi a munkat a mi eletunkben, meg a fajdalmak es a szenvedes kozott is!!

Dávid Árpád

2008-04-11 - 09:49

Remélem sokan vagytok, akik böngészve a netet találtok különböző jó illusztrációkat, amik megvilágitják a keresztyén hit gondolatvilágát. Teológiai professzorom Boros Géza nevezte ezeket ablakoknak, mert Noé bárkáján is volt felül egy ablaák, de nem csak ablakból állt a bárka.



Én ezt találtam, lehet róla beszélgetni





Van-e élet a születés után?





Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.

Az egyik egy "kis hívo", a másik egy "kis szkeptikus".



A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni

életben?



Hát persze. - mondja a kis hívo. Az itteni életünk

arra való, hogy

felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég

erosekké váljunk

arra, ami ott kint vár bennünket!



Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz!

Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?



Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívo -

de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a

szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!



Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal

és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is

működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a

táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már

így is túl rövid!



Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog

kinézni. -mondja a kis hívo.



Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem

tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek!

Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!



Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, -

mondja a kis hívo - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az

édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!



Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a

kis szkeptikus..



Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle

nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívo.



Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is

lyen!



A kis hívo elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon

csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor

megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én



hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!