Emléktábla-avatás Beregrákoson

Emlékezet és megemlékezés... Az elmúlt vasárnap ezek jegyében tartottak hálaadó istentiszteletet a beregrákosi református gyülekezetben, a községben egykor szolgáló református lelkipásztorok munkája előtt tisztelegve. A nagytiszteletű elődök, az egykori gyülekezeti tagok és szolgálattevők, tanárok emlékezetét két emléktábla felavatásával hagyományozták az utókorra.

Az 1650 óta bejegyzett református gyülekezetben a 19-20. század fordulóján két iskolaépület is épült, az első 1861-62 között, a másik 1910-11 között. Utóbbi ma is hasonló funkciót tölt be: a Beregrákosi Általános Iskolának ad otthont. A két intézmény Pap Károly lelkipásztor idején épült, akinek édesapja, Pap János, szintén lelkipásztorként szolgált a községben. Munkásságuk, örökségük példamutató a ma embere számára is.

Pap Károly lelkipásztor Károly nevű fia, aki 1872-ben született Beregrákoson, később debreceni egyetemi tanár lett, valamint egy tanévben az egyetem rektora is volt, és leszármazottaik is kötődnek Debrecenhez, ezért az ünnepi istentiszteleten az igét Dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora hirdette a 127. zsoltár alapján, melynek üzenetét röviden így fogalmazta meg: emberé a munka, de Istené az áldás! A mai ember mindent kipróbál, mindent meg akar tapasztalni, csak az Istennek nem tud helyet találni az életében, mondta az igehirdető. A cirkusz és a kenyér megvan, de a lelki táplálék kiszorul mellőlük. Hangsúlyozta: Krisztus átszegzett kezében mindenki megtapasztalja, hogy milyen az igazi szeretet. Ő az, aki irányt mutat, és szeretne megtanítani bennünket, az ő gyermekeit arra, hogy mit is jelent igazán ÉLNI.

Páll László, a beregrákosi református gyülekezet lelkipásztora ünnepi beszédében a szomorú tendenciákra is felhívta a figyelmet. Mint elmondta, a gyülekezet létszáma 1914-ben 1600 fő volt, ma csak felfelé kerekítve érik el az 1000-t. Ezért is fontos, hogy most olyan időkre emlékezhetnek vissza, amikor megmutatkozott a beregrákosi magyarság ereje, tartása, önbecsülése, s amikor közösség gyarapodott, növekedett, és 100 év alatt (1844-1949) épített parókiát, templomot, kétszer iskolaépületet. Közben pedig dacoltak világháborúkkal, országvesztéssel, idegen megszálló hatalmak kegyetlen és nemzetromboló tevékenységével. Ők mégis élték saját életüket, aminek szerves része volt a gyülekezeti élet és az Isten-hit. A jelen és jövő problémáinak megoldását is ebben kell keresnünk, nem tekintve a körülöttünk tornyosuló nehézségek nagyságára, mert Istenbe vetett hittel és tenni-, megmaradni akarással lehet csak boldog jövője a beregrákosi magyar közösségnek és református gyülekezetnek.

A két emléktábla egyike az egykori lelkészlakás falán kapott helyet, melyet a gyülekezet 1844-ben építtetett, s öt lelkésznek és családjának adott otthont, köztük a már fent említett Pap Jánosnak és Károlynak is. Ezt a funkcióját 1949-ben veszítette el, amikor az államhatalom, sok más egyházi intézményhez hasonlóan ezt is államosította. Napjainkban a rákosi zeneiskolának ad otthont az épület. A másik, a Beregrákosi Általános Iskola utcafront felőli oldalán tanúskodik arról, hogy egykor ez az épület református elemi iskola volt, s hogy alapítói olyan emberek voltak, akik noha már nincsenek az élők sorában, mégis munkájukkal ma is részesei a község és a református gyülekezet életének, mindennapjainak, s örökségük, munkásságuk nem volt hiábavaló.

Harsányi Andrea

Kapcsolódó Galériák