Elhivatás – Teológus felvételi

Idén február 20-án tehettek alkalmassági vizsgát azok a fiatalok, akik teológián szeretnék folytatni tanulmányaikat. Ennek során egy öttagú bizottság előtt kell számot adniuk tudásuk mellett elhivatottságukról is.

A Bizottság Máté Richárdnak adta át az ajánlólevelet.

A püspöki hivatal tanácstermében izgatottan várakozó diákokat még a próbatétel előtt kérdeztük: miért választották a lelkészi hivatást, s közben egész történeteket ismerhettünk meg…
– Az én választásom csak válasz volt az Istenére, mert Ő választott ki engem erre a szolgálatra még a gimnáziumi évek előtt. A református iskola sokban hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerüljek az elhivatásomhoz. Ha nem megyek el Nagyberegre, úgymond a hitéletem is gyengébb lenne, mert ott Isten nagyon megerősített engem.
Megerősítést kaptam arról, hogy a lelkészi pálya rendeletetett számomra, és én biztos vagyok abban, hogy ide kell mennem. Nem izgulok: bízom abban, hogy Isten segít.
(Máté Richárd, Dercen)
– Az egész életem folyamán alakult ki az elhivatásom, s végigkísért mindenütt. Szüntelen ott lebegett előttem, hogy meg kell próbálnom a felvételit. Nem is tudom, miért izgulok ennyire, elvégre, ha itt a helyem, úgyis sikerülni fog.
Nagyon sokféle módja van annak, hogy szolgálhassuk az Urat. Számomra a lelkészi hivatásban az a legvonzóbb, hogy így még többet lehetek az Úrral, még közelebb kerülhetek hozzá, és sokkal többet kommunikálhatok a gyülekezettel is.
(Keresztény Károly, Szernye)
– Kátés koromban a tiszteletes felfigyelt rám, és különböző feladattal is megbízott. Mivel elég határozatlan típus vagyok, nagyon sokáig imádkoztam azért, hogy Isten mutasson utat a továbbtanulás terén. Mígnem egyszer azt az igét kaptam, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés… Tanulmányaim során az elhívásom csak megerősödött. Úgy érzem, hogy Isten arra rendelt engem, hogy majd később az Ő igéjét hirdethessem.
(Kovács Edina, Tiszaásvány)
– A gimnáziumban megismerkedtem egy árvaházban nevelkedett lánnyal. Akkor ismertem fel, hogy én milyen sokat kaptam, s mégis mennyire hálátlan maradtam. A bizonyságtétele alapján megtértem, és az Ézs 49, 6 versei által hívott el az Úr a szolgálatba. Mikor elbizonytalanodom ebben, rájövök, ha nem így tennék, nem lehetnék teljes ember. Imádkoztam azért, hogy csak akkor jussak be, ha idevaló vagyok, nem szeretnék az egyház kárára lenni. Bizonyos vagyok afelől, hogy itt a helyem, ezért nem félek.
(Dénes Elemér, Nagyszőlős)
– Műszerészként végeztem, de rájöttem, hogy nem életem célja az, hogy folytassam. Hamarabb elolvastam egy könyvet, mint hozzáfogtam a szereléshez. Sokáig nem láttam ezt a bizonyos célt – bár gyerekkoromtól fogva szólítgatott Isten – , mikor végre megláttam benne, hogy Ő az, akit nekem követnem kell. Többször szólt a Szentíráson keresztül, és tudtam, hogy mit vár el tőlem. Úgy gondolom, nem én választottam a teológiát, Isten választott ki engem, hogy én Őt örömmel szolgáljam.
(Barta Attila, Szernye)
soós