Cigánymissziós csendesnap Szernyén - „Jöjjetek hozzám mindnyájan…”

November első szombatján egy csendesnap keretében találkoztak Kárpátalja református cigány gyülekezetei Szernyén. Nagydobrony, Kisdobrony, Gát, Nagylucska, Tiszaágtelek, Badaló, Nagybereg, Homok, Munkács, Tiszabökény, Péterfalva, Dimicső és a háziak küldöttségei testvérként üdvözölték egymást. A helyi cigány gyülekezet temploma biztosította az ünnepi helyszínt. Délelőtt igét hirdetett Tóth László, a Beregi Egyházmegye esperese, délután pedig Szilágyi Károly gáti lelkipásztor evangelizált. Kolozsy András, az Ungi Egyházmegye esperese a gyülekezetéből érkezettekkel üdvözölte a közösséget.

Béres László helyi lelkipásztor örömmel köszöntötte a színig megtelt templomban az egybegyűlteket. „Rég nem voltunk itt ilyen sokan” – jegyezte meg hálás szívvel. Gondolatébresztőként János evangéliumából olvasta az igét: „Így szólt Jézus Simon Péterhez: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” (Jn 21,15) Ez olyan kérdés, amit feltehetünk magunknak így is: Mit jelent nekem Krisztus? 

10 órakor elkezdődött az alkalom, de 20 perccel később is jöttek még érdeklődők minden irányból. A székek hamar megteltek. Kissé szorosan, de lelkesen foglaltak helyet a csendesnapra érkező nők, férfiak, gyerekek. A szeretetteljes invitálás, figyelmesség a háziak részéről elérte célját: oldódott a hangulat. S ami a lényeg: átütő ereje volt a mennyei üzenetnek. A karzatból néha-néha felcsapó zsivaj, becsörgő mobilok is csak rövid időre tudták megszakítani a figyelmet, a bizonyságtételek és a hangzó ige egyértelműen vonzotta a tekinteteket. Az Isten szava négy és fél órán keresztül szólt szüntelen: igehirdetés és énekes dicsőítés formájában.

Elsőként a szernyei cigány óvoda gyermekei, majd az iskoláskorúak szolgáltak szavalatokkal és énekekkel. Elhangzott Reményik Sándortól az ismerős sor: „Ne hagyjátok a templomot és az iskolát”. Mintegy jelképesen rámutatva a hit és az oktatás jelentőségére, egymás kölcsönhatására. „Sohase nézd a bőre színét” kezdetű refrén Pintér Bélától lélekben megmozgatott kicsiket és nagyokat, cigányokat és nem cigányokat. Isten mindannyiunkat egyedinek teremtett, nem tesz különbséget köztünk. Nem számít, ki hová születik – hangzott az ének üzenete. Ezt erősítette meg az a gondolat, hogy lehetséges kitörni a mélységből, de csakis Jézussal! „Nem az a fontos, hol kezdtük el, hanem az, hol fejezzük be.” Az egyik bizonyságtevő asszony felhívta a figyelmet: „Először a családunkat kell megnézni. Nevelődnünk kell Krisztus által. Nevelni kell a gyermekeinket, hogy tiszteljék Istent. Mindenki pap a maga családjában.”

„Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék” – a hangzott el a János 7,37 alapján. Egyszerű mondat, de fontos kijelentés. Szomjas vagy? Igyál! Jézus kínálja ingyen az élő vizet – mondta Tóth László esperes, példázatokban utalva a szomjúság okozta állapotra. Aki nagyon szomjas, annak hiába kínálnak aranyat. Az éltető víz értékesebb, mutatott rá. De csak annak a szomját lehet oltani, aki elveszi azt. A meghívás ma is szól: „Gyere hozzám! – mondja Jézus. Nálam van, ami neked nincs és kell. Gyere és vedd el! Nemcsak azt akarja, hogy kicsit jobb ember légy, hanem az egész szívedet kéri! Teljesen, ne csak színből legyél az övé! Tegyük azt, ami Istennek tetsző.”

Ezek a szavak a nap folyamán ismétlődtek. A bizonyságtételek során többször elhangzott a kérés: hagyjunk fel a színleléssel! Jézus az életét adta értünk, hogy élhessünk, akkor ne szégyelljük Őt megvallani mások előtt! Valakit a betegség, valakit az alkoholból való szabadulás vágya juttatott el Krisztushoz, de olyan is volt, akit az anyukájától kapott ige változtatott meg. Az Istennel való járás nem alkalmi kapcsolat, hanem napi program, derült ki a komoly szavakból. 

Derűs pillanatokból sem volt ám hiány! A hangulat több mint bensőségesnek, inkább családiasnak nevezhető. A Lélek munkája tapintható volt, az embereket megérintették az élettörténetek és különösen a sokszor elhangzó meghívás: Gyere, Jézushoz! Szeresd Jézust! Megvolt a bólogatás, az egyetértés, halleluja és az ámenek. Ám nem árt tudatosítani: a Jézus-követésnek ára van. Igent mondani a jóra, nemet a gonoszra. A „Szeretsz engem” kérdés ezt jelenti. S a szavaim, a cselekedeteim, a szokásaim adnak választ rá. Ha pedig már egyszer igent mondtam Jézusnak, akkor tudjam, hogy az adott szavam kötelez, és a kegyelemmel visszaélni bűn…

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11, 28-29). Szilágyi Károly e szavakkal Jézus meghívóját adta át a jelenlévőknek, aki az egyetlen lehetséges megoldás a boldog életre. „Összezavarodott a világ, más isteneknek hódol. Elhanyagoljuk az Úr Jézust. Elfelejtjük, hogyan kell a „jót csinálni”, és nagyon is emlékezünk a rosszaságra, a rossz akarására. Vigyázzunk, mert az ördög felhasználja a maga isteneit arra, hogy minket becsapjon!” – figyelmeztetett. 

Gulácsy Dániel, a Munkácsi Református Egyházközség lelkészének áldásával és Barta Elemér missziós lelkész zárógondolataival fejeződött be a csendesnap. Az utolsó mondatok a 133. zsoltárból hangzottak el: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” S valóban. Csodálatos dolgoknak lehetnek tanúi ott, ahol a testvéri egyetértés következményeként az áldások megállíthatatlanul hullanak.

A lelki táplálék után szeretetvendégség várta a résztvevőket a cigány óvoda udvarán felállított sátrakban. A nap őszi sugarai melegítettek, ahogy az a bográcsgulyás is, amit a házigazdák szolgáltak fel szeretettel a vendégeknek. 

Áldott nap volt. Dicsőség érte az Úrnak!

Bodnár Diána

karpatinfo.net