A krisztusi szeretet hirdetője

100 évvel ezelőtt iktatták be Bertók Bélát,
a Kárpátaljai Református Egyházkerület első püspökét

Az ünnepi esemény jegyzőkönyve fennmaradt a Tiszántúli Egyházkerületi Levéltárban, illetve nagy visszhangot kapott a korabeli sajtóban is. Ezek alapján próbáljuk meg felidézni a történelmi esemény részleteit.

1923. június 7-én, egy csütörtöki napon, már a reggeli órákban ünneplőbe öltözött sereg gyülekezett Munkácson a Kossuth utcai református templomhoz. A bejárat fölött tölgyfalevelekből kirakva az ősi hitvallás fogadja őket: „Istené a dicsőség!”. Virágkoszorúk borítják a bejárati két oszlopot, de bent a padokat, úrasztalát, szószéket (korabeli szóhasználattal – katedrát) is. Nem
sokkal kilenc óra után a gyülekezet megtölti a templomot, a hivatalos résztvevők az úrasztala körül levő padokban helyezkednek el. Nemcsak a reformátusok lakta településekről vannak képviselők, jelen van a görög katolikus főesperes, római katolikus esperes, az ungi evangélikus esperes, illetve a kereskedelmi és ipari körök, testületek és nőegyletek kiküldöttei. A jobb oldali karzaton a harminctagú leányénekkar magyar népviseletben, a baloldalin a férfikar. Az elnökség számára
fenntartott helyet az úrasztala ajtajánál a hivatali korra nézve legidősebb esperes Biki Ferenc nagyszőlősi lelkész és a hivatali korra nézve legidősebb egyházmegyei főgondnok dr. Polchy István beregszászi ügyvéd foglalta el.
Az ünnepi közgyűlés Biki Ferenc máramaros-ugocsai esperes imádságával kezdődött.
„Hatalmas Isten, bölcs és jó Atyánk! ... Négy századnak hatalmas alkotásait… rombolta szét az a nagy vihar, mely e vakcsillagnak, ennek a nyomorult földnek nagy területén tombolt, s szent áldozatok oltárait forgatta fel … Atyánk! Te akartad, hogy átszenvedjük a megpróbáltatásokat, melyekből hozzánk való szereteted sugárzik felénk … A kárpátaljai református egyházkerület megépült hajója most indul el az idők végtelen nagy tengerére. Kísérd szemeiddel, amerre halad … Engedd célhoz érni minden nemes törekvésünket, győzedelmesen futni országodban
pályánkat…”
Ezek után a szavazatbontó bizottság 1923. április 17-én kelt jegyzőkönyve került felolvasásra, mely kihirdette az egyházkerületi választás eredményét. Ezek szerint püspöknek választatott Bertók Béla munkácsi lelkész, főgondnoknak – György Endre tiszapéterfalvi földbirtokos, lelkészi főjegyzőnek – Sütő Áron gáti lelkész, világi főjegyzőnek Komáromy Lajos nagyszőlősi nyugalmazott árvaházi ülnök, lelkészi aljegyzőnek – Peleskey Sándor viski lelkész, világi aljegyzőnek – Dr. Bakó Gábor beregszászi ügyvéd. Lelkészi tanácsbírák: Szentimrey József derceni, K. Nagy Sándor kisdobronyi, Bihary Lajos salánki és Mizsák Péter beregsomi lelkészek.
Világi tanácsbírák: Dr Korláth Endre ungvári ügyvéd, Nagyiday Ferenc tiszakeresztúri földbirtokos, Bakó Bertalan beregszászi nyugalmazott vármegyei jegyző és Gáthy Zsigmond beregszászi nyugalmazott polgármester. Tanító-képviselők: Füsty M. László nagyberegi és Molnár Ferenc técsői tanító.
Egyházkerületi főjegyzőnek megválasztott Sütő Áron leteszi a hivatali esküt elnöklő Biki Ferenc kezébe, ki áldáskívánással átnyújtja neki a főjegyzői pecsétet.
Dr. Polchy István helyettes főgondnok felkéri Bihary Lajos lelkészi tanácsbíra vezetésével Peleskey Sándort, Egry Ferencet, Molnár Ferencet és Bakó Bertalant, hogy a megválasztott püspök urat az ünnepi közgyűlésre hívják meg, kinek megérkezéséig a gyűlést felfüggeszti.
Bertók Béla püspök nemzeti viseletbe öltözött lányok sorfala között indul a szomszédos parókiáról, az őt meghívó küldöttség és palástos lelkészek kíséretében. Közben zúgnak a harangok. Bevonulását a gyülekezet felállva fogadja, majd a 37. zsoltár 1. versének eléneklése után a püspök az úrasztalától imádságot mond:
„Örökkévaló Isten! Erőnek és bölcsességnek lelke, áldásnak és kegyelemnek kiapadhatatlan forrása, édes jó Atyánk … Feléd száll lelkünk e szentelt pillanatban, mert … most különösen nagy szükségünk van arra, hogy bensőségesen, mélységes alázatossággal könyörögjünk megsegítő erőért, megvilágosító bölcsességedért, áldásod harmatáért, kegyelmed reánk áradásáért!
Szétszórattunk, megtapostattunk, ezer fájó sebből vérzünk … Tudjuk, érezzük, Atyánk, hogy szenvedéseken keresztül visz az út a dicsőségbe, mi meghajlunk akaratod előtt és újult erővel emeljük keresztünket …
E vándorútra néped földi vezérül engem, a gyarló szolgát választotta. Hívtál, Uram! Itt vagyok! Felajánlom magamat Néked, Örökkévaló Isten, eszközül, mint agyagot a fazekas kezére, Te magad formálj tetszésed szerint vezérül engem! Alázatos lelkem odaborul Eléd e szentelt pillanatban, s százszor megismételt vallomását tárja ki előtted és az egész gyülekezet előtt: »Más fundamentomot senki sem vethet azon kívül, amely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus« …”
Dr. Polchy István helyettes főgondnok tiszte volt, hogy néhány bevezető gondolat után, hivatalosan megkérdezze a megválasztott püspököt, hogy hajlandó-e elfogadni a tisztséget és letenni a törvényben előírt esküt?
– Igenis, hajlandó vagyok – hangzott a határozott válasz.

Sütő Áron főjegyző kivette Bertók Bélától az esküt, majd a három egyházmegye jelenlévő vezetője, Biki Ferenc esperes, Szentimrey József és K. Nagy Sándor helyettes esperesek a letérdelt püspök fejére téve kezüket, Biki Ferenc áldáskérő szavaival iktatták be az új püspököt.
Elsőnek dr. Polchy István helyettes főgondnok köszöntötte a felavatott püspököt, átadva neki az egyházkerület pecsétjét. Majd felzúgott az orgona, és az egyházkerület tisztségviselői sorban kezet fogtak a püspökkel, elkötelezve magukat a közös szolgálatra.
Végül elhallgat az orgona, Bertók Béla bibliával a kezében felmegy a szószékre, és felolvassa az 1Kor. 2,1-2 versét: Én is, amikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig, mint megfeszítettről.
– „ … Kérdezhetitek, hol van az én jelszóm, mutassam meg a célt és az eszközöket. Nem ékesszólással, hanem a lelkem egész melegével, gyönge erőmmel semmi mást nem hirdetek nektek és magamnak, csak hirdetem a krisztusi szeretetet. Nem törődöm a világ szeretetlenségével, gyűlöletével, az üldöztetéssel, mert mindent elviselek Krisztus szeretetével, amely elég nekem. Egyenes és igaz úton egyedül az evangéliumért akarok élni, az lesz az én tűzoszlopom a szeretet lelkével…”
Az Úri imádság és az áldás után Bertók Béla elfoglalta az elnöki széket, majd állva hallgatta dr. Korláth Endre köszöntő beszédét, aki a több mint 65 000 lelket számláló egyházkerület nevében üdvözölte a beiktatott püspököt. Az egyházkerület tisztikara nevében Sütő Áron lelkészi főjegyző mondott köszöntőt, majd felcsendült az „Erős várunk nékünk az Isten” kezdetű ének a Munkácsi Ref. Leányegylet előadásában. Az ünnep színvonalát emelték még Csighy Ella művésznő énekei és Isaák Imre vajáni lelkész szólója, aki Hiller templomi imáját énekelte. Az ünnepi rész a 179. dicséret utolsó versszakának eléneklésével ért véget, miután a gyülekezet elhagyta a templomot, és az egyházkerületi közgyűlés Bertók Béla elnökletével folytatta a
munkáját. Később püspök úr még 21 küldöttség köszöntését fogadta a lakásán. Az ünnepély méltó zárásaként 300 terítékes közebéd volt a Csillag szálló éttermében. Soli Deo gloria.

Hájas István levéltáros

Felhasznált irodalom:
-A közgyűlés jegyzőkönyve a Tiszántúli Egyházkerületi levéltárban.
-A Prágai Magyar Hírlap 1923. június 10-i száma